Remekül sikerült az előző idénye, nem véletlenül választották meg az év női ultrafutójának. Úgy néz ki, ott folytatja, ahol tavaly abbahagyta.
Nyilván megfordult a fejemben, hogy jó lenne győzni a Szerelmes Füreden, de nem voltam benne egyáltalán biztos – mondta Garai Ágnes Szonja, aki 3:40:39-es idővel győzött az ötven kilométeres távon a nők között. – Láttam, hogy erős a mezőny, és nem tudtam, hogy év elején milyen formában vagyok én is milyenben a többiek.
Ráadásul mínusz három fokban rajtoltunk, korábban soha életemben nem versenyeztem ilyen hidegben. Legalább most már ezt is megtapasztaltam.
Nem ez volt a főversenyem, de szuper, hangulatos rendezvény volt, amely kiváló évkezdésnek bizonyult. Örülök a sikernek, motivál és további önbizalmat ad a folytatásra.
Felkészülésből érkezett a versenyre: érezte ezt a formáján?
Gyorsító edzéseket végzek, nem feltétlenül a hosszú távokra van most kihegyezve a formám. Előzetesen nem tudtam, hogy ebben a hidegben hogyan fogok egyenletes és gyors tempót menni, illetve betegség miatt nem olyan régen egy hetet ki kellett hagynom, így kétséges volt, ennek lesz-e valami utóhatása. Teljesen elégedett vagyok a négy húszas átlagtempómmal.
És milyennek ítéli meg a futását?
Ahogy az imént említettem, aggódtam, hogy a betegségnek lesz-e esetleg valami utóhatása, az egy hét kihagyás miatt az állóképességemmel sem voltam teljesen tisztában. Az edzőmmel, Szabó Gáborral négy húszas tempót beszéltünk meg, azonban négy tizenötösben kezdtem, de nem akartam a hidegben kockáztatni, így viszonylag hamar vissza is váltottam. Ilyen időben máshogy működnek az izmok, máshogy működik a keringés, figyelnem kellett. A futás alatt csak magamra koncentráltam, nem foglalkoztam azzal, hogy a többiek milyen tempóban haladnak.
Említette, hogy korábban nem versenyzett ilyen hidegben. Milyen volt?
Hát… A legnagyobb probléma az volt, hogy nem tudtam, milyen ruhát vegyek fel. Mibe öltözzek? Az sem jó, ha fázom, de az sem, ha túlöltözöm. Utóbbi a kisebbik rossz, hiszen le lehet venni ezt-azt, végül felülre két réteg hosszút vettem fel, azonban olyan hideg volt, hogy nem kellett variálni… Természetesen akadtak merészebb futók, akik rövidnadrágban versenyeztek, na, azt igazán extrémnek találtam. A pályán volt egy körülbelül négyszáz méteres murvás rész, ami okozott némi nehézséget, de persze nemcsak nekem. Ott mindig egy kicsit lelassultam, éreztem, hogy a combjaim dolgoznak rendesen.
Hogyan néz ki a közeljövő programja?
A következő megméretésem az áprilisi balatonszemesi száz kilométeres országos bajnokság lesz. Addig lehet, hogy lesznek még edzőversenyeim, van még idő eldönteni. Egyelőre ennél tovább nem látok, az viszont biztos, hogy idén sajnos a maratoni országos bajnokság kimarad, mert egybeesik a száz kilométeres ob-vel, és utóbbira esett a választásom.
