Remek évzárás: magabiztos futással győzött a Balatonfüredi UltraFutó Fesztivál huszonnégy órás versenyén. Milyen céllal vágott neki az eseménynek?
Azzal, hogy megfussam a kétszáznegyvenkét kilométert, azaz a nemzetközi A-szintet – mondta Drexler Gábor, aki 224.574 kilométerrel győzött a Baltonfüredi UltraFutó Fesztivál huszonnégyórás versenyén. – Ez sajnos nem jött össze, ám nem vagyok csalódott emiatt. Voltak nehezítő tényezők, például a magas páratartalom, kétszer is leszakadt az ég, hatalmas esőt kaptunk, ez pedig szétáztatta a talpamat, amelyet többször is kezelni kellett, zoknit és cipőt többször is cseréltem, ami sok időbe telt.
Pár órával a vége előtt már láttam, hogy nem lesz meg a kétszáznegyvenkét kilométer, onnantól csak arra koncentráltam, hogy megnyerjem a versenyt.
Ilyen körülmények között milyen volt a futás?
Meglepően jól ment. Arra számítottam, hogy lesznek nehezebb időszakok, de hullámvölgy nélkül, simán mentem végig. Szerencsére rengeteg futó indult, annak külön örültem, hogy nem alacsony részvétel mellett nyertem, közel nyolcvanan voltunk a huszonnégy órás számban, úgyhogy ez a magas létszám növeli a győzelmem értékét.
Erős volt a mezőny, főleg a lányoké. Megmondom őszintén, csodálkoztam, hogy két hölgy, Varga Dóra és Turós Izabella is kétszáz kilométer fölé ment, sőt, Kelemen Anett is közel volt ehhez.
A magyar férfi ultrafutók között többen is vannak, akik nemzetközi versenyen is megállják a helyüket. Ilyen Beda Szabolcs, Bódis Tamás, Mihalik Norbert vagy éppen Erős Tibor, akikben benne van a kétszázötven kilométer feletti teljesítés. Sajnálom, hogy most Balatonfüreden nem versenyeztek. A lányokhoz visszatérve, ezen az eseményen kiválóan teljesítettek. Varga Dóra kétszázhúsz kilométerrel nyerte meg a versenyt, ez pedig nagyon szép szám, ezúton is gratulálok neki. Ismét színvonalas esemény volt a Balatonfüredi UltraFutó Fesztivál, Baranyai Mátéék jó szokásukhoz híven remek versenyt hoztak össze.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást ezúttal?
A talpamat rendbe tenni, vagy mondhatnám úgy is, hogy futható állapotba hozni. Nagyon szétázott, folyamatosan krémeznem és hintőporoznom kellett.
Az év végéhez közeledve lassan aktuális a kérdés: hogyan értékelné a futóidényét?
Az évet nem úgy csináltam végig, mint a tavalyit. Visszavettem a hosszabb versenyekkel, csupán két eseményen indultam, amely hosszúnak számít: a Celtic63-on és a mostani huszonnégy óráson. A többit edzőversenynek tekintettem, melyeken abszolút nem az eredmény volt a lényeg, hanem az, hogy meglegyen a táv. Hogy mi volt az oka ennek? Semmi különös, csupán így döntöttem. Huszonnégy órást mindenképpen szerettem volna teljesíteni idén. Tavaly az Ultra Tisza-tó eseményt és az Ultrabalatont is lefutottam, előbbin idén nem, utóbbin párosban voltam ott. Nem hiányoztak a hosszú versenyek, amelyeken részt vettem, egytől egyig nagyszerűen sikerült. Ide sorolhatnám a Nasska Trailt és a Szőlőskört is. Összességében nem versenyeztem keveset, csak ezúttal a rövidebbeket részesítettem előnyben.
Az esetek többségében nem néztem az időeredményet és a tempót, csak élveztem a futást.
Milyen célokat tűzött ki jövőre?
A legnagyobb vágyam, hogy megfussam huszonnégy óráson a nemzetközi A-szintet, azaz minimum a kétszáznegyvenkét kilométert. Ezenkívül az Ultrabalaton jövőre is tervben van, a páros tetszett idén. A többit még meglátom. A balatonfüredi huszonnégy óráson aratott győzelmemmel kvalifikáltam magam a jövő évi hazai rendezésű negyvennyolc órás világbajnokságra, erősen gondolkozom, hogy ki kellene próbálnom magam rajta… Nagy az esélye, hogy vállalom.
