Szeretem a számokat. Szeretek belőlük következtetéseket levonni, kalkulálni, folyamatokat figyelni. Ez természetesen a futással kapcsolatban is így van, és nem mániákusan, de bizonyos mutatók adatait folyamatosan figyelem, mert fontosaknak tartom. Néha megkapom, hogy minek foglalkozom ezekkel, fussak, és kész. Persze akad olyan futó is a környezetemben, aki megszállott kimutatásfüggő, és grafikonőrült.
Nem vagyok sem orvos, sem edző, de azt gondolom, néhány adat igenis fontos jelzés, figyelmeztet, segít az aktuális edzésemben.
Úgyhogy bárki bármit is mond, használom őket. A pulzus például szerintem egy fontos mutató. Nem futok pulzuskontroll alapján, persze nem is ellenzem – középen helyezkedem el. Tudom, mennyi az ideális átlagpulzusom egy-egy futás alkalmával, és ahogy múlnak az évek, látszik a folyamat, hogy egyre kevesebb terhelés kell az egyre magasabb pulzushoz. Korábban a hegymenetek alkalmával maximum 174 ütésig ment fel, és ha meghajtottam magam síkon, 168-170-ig kapaszkodott, most pedig egy-egy izmos nyargalás alkalmával 185-ig, magas hegyre fel sem merek futni. Aztán egy ideje figyelem az aerobedzés-hatásmutatót. Itt sávok vannak, és innen látom, hogy az adott futás mennyire volt hasznos vagy megterhelő. Utóbbi időben többször is bekerültem a vörös kategóriába, amely szerint rendkívül megterheltem magam, holott nem éreztem ezt, és nem volt különösebben hosszabb vagy emelkedős futás (bár belehúztam a tempóba jó párszor). Fontos még az elégetett kalória és a regenerálódási idő. A kalóriát azért figyelem, mert ebből tudom, mennyire kell edzés után az étkezésre figyelni, vissza kell-e töltenem vagy csak normálisan kajálni (értsd: zabáljak-e kedvemre vagy csak módjával).
A regenerálódási idő pedig szintén arra jó, hogy lássam, mennyire volt erős az edzés: ha nagyon sok időt ír (volt már 72 óra is), de az elfoglaltságaim miatt másnapra muszáj futást beiktatni, akkor az csak egy laza kocogás lesz, mert tudom, hogy nem jó feszegetni a határokat.
Időnként nézegetem a VO2 max-értéket is, de az stabilan ugyanabban a zónában van, ezért erre ritkán kerül sor. Ha van időm és kedvem, akkor még a többi adatot is átböngészem, de a lényeget megtudom ebből a néhány mutatóból. A jelenlegi Garminomat tavaly november óta használom, úgyhogy azóta tárolja rólam az adatokat és ad képet a teljesítményemről, ezért megbízom benne. Mivel nincs edzőm, versenyekre sem készülök, de rendszeresen sportolok, az órám a megbízható társam lett, felügyeli az edzéseimet, mutatja az adatokat, kalkulál, hogy biztonságosan hozhassam ki magamból a maximumot.
RUNBABYRUN.BLOG.HU
Vincze Zsófi már régóta kíváncsi volt arra, milyen lehet a Badacsonyban versenyezni, azonban eddig nem volt alkalma rá. Na de most, ebben a jó melegben kipróbálhatta magát a Hello Badacsony Trailen, a táv 53 kilométer volt 1880 méter szinttel. Annyira jól sikerült a verseny, hogy a második helyen végzett a nők között, abszolútban pedig a negyedik lett a 6:08:28 órás idejével!
ROADRUNNERDIARY.WORDPRESS.COM
Reninek egy ideje háttérbe szorult a sportolás és a versenyzés, bár utóbbi nem meglepő, hiszen most lehet újra egyáltalán ilyen eseményeket megrendezni. Aztán úgy alakult, hogy felkérték az Ultra Tisza Tó 65 kilométeres távjához bringás kísérőnek, amire kisebb hezitálás után igent mondott. Mivel kiválóan helytállt és belekóstolt a versenyzés ízébe, remélem, ez megadja neki a kezdő löketet, és szép fokozatosan vissza tud térni a sportos hétköznapokhoz.
BARATRUNNING.COM
Gizionos beszámolót olvashatunk az UTT 65 kilométeres teljesítésről. Újabb bizonyíték, hogy Barát Gabi milyen remek edző, hiszen a szerző úgy futotta le a távot, mintha mindig ezt csinálta volna. Természetesen neki is szuper bringás kísérője volt, remek csapatot alkottak.
SZUFLAVEDER.HU
A szerző a senior országos bajnokságon vett részt, a 800 méteres távon indult, és a második helyet szerezte meg 2:23.52 perces idővel. A versenyről videó is készült, amelyből kiderül, hogy éppen csak lecsúszott az első helyről, remekül hajrázott a végén.
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Felkészültség!
Ez a szót gyakran halljuk, látjuk futással kapcsolatban, különösen a versenyek idején téma, ki mennyire és hogyan készült fel az adott kihívásra. Felkészültség alatt a legtöbben azt értik, hogy teljesíteni tudják az adott távot, kihívást, ez elég konkrét definíció, de azért összetettebb ez a gyakorlatban. Le lehet futni egy maratonit úgy, hogy a végén a mentőknek kell összekaparni az illetőt, és úgy is, hogy végigbeszélgeti a távot a futó. Szerintem a felkészültség a kettő között van, s közelebb a második meghatározáshoz. Azaz, ha nem történik semmilyen rendkívüli esemény, baleset, akkor sérülés és komolyabb fájdalom nélkül tejesíteni tudjuk az adott versenyt, anélkül, hogy a keringésünket, anyagcserénket veszélyesen túlterhelnénk. Ez természetesen nem az extrém hosszú távokra vonatkozik, hiszen egy bizonyos kilométerszám felett már mindenképp túlterheljük a testünket, de még száz kilométert is lehet kényelmesen, stabilan futni.
