Sorozatban harmadszor nyerte meg a One Way Ticket Runt, ennyire ráérzett az eseményre?
Szeretem ezt a versenyt – mondta a Csupasportnak Fűrész Edit, aki 36 órán keresztül futott, azaz 36 kört teljesített, ezalatt 241.416 kilométert tett meg, és megdöntötte saját pályacsúcsát. – Először csak azért mentem, mert jó mókának tűnt, nem tudtam, miként teljesítek. Viszont kiderült, nagyon fekszik nekem, szeretem az újraindulásokat, fejben is elég erős vagyok, és nagyon élvezem a különleges hangulatot is. Éppen ezért nagyon örülök, hogy harmadszor is nyertem.
Azon kívül, hogy mentálisan erős, mi kell még a sikerhez?
Természetesen erőnlét is. Sok kilométer kerül a lábunkba, ezért okosan kell versenytaktikát is választani. Fáradunk, váltakoznak a napszakok, meleg van, sötét van, néha nincs is kedvünk futni, nem is értjük, miért csináljuk, de ezeken fejben és testileg is túl kell lennünk. Újra és újra el kell indulni egy körre, kell, hogy a lábaink ismét kivigyenek a pályára.
Voltak megborulásaim, ám ezeken túllendültem, mert tudtam, ismét oda kell állnom a következő rajthoz, és ismét le kell futnom egy kört.
Ezenkívül elengedhetetlen a támogató csapat is. Nélkülük nem lehet egy ilyen versenyt megnyerni. A szünetben a kezedbe adnak mindent, kiszolgálnak, ellátnak, figyelnek rád. Sok-sok óra után már nehéz jó döntéseket hozni, az agy fárad, ilyenkor gondolkodnak helyetted. És persze nem árt, ha van egy többé-kevésbé határozott cél az ember fejében.
A győzelem volt a célja?
A rajt előtt sem titkoltam, hogy a győzelem a célom. Szerettem volna jó, a tavalyi huszonhét körnél jóval erősebb eredményt elérni. A terv az volt, hogy a női verseny után folytatom a futást a fiúkkal, ott lebegett előttem célként a kijutás az amerikai versenyre is. Még nem lehet tudni, hogy ezzel az eredménnyel sikerül-e kijutnom, de bizakodom. Beletettem, ami bennem volt, a szívem talán ment volna még kicsit, ám harminchat kör után az eszemre hallgatva abbahagytam.
Fotó: Kecskés Sándor
Harminchat kört teljesített, ezzel jócskán megdöntötte a pályacsúcsot.
Ha így nézzük, igazából három pályacsúcsot futottam egymás után, de nem gondoltam bele eddig – nem is a rekord lebegett a szemem előtt, hanem a győzelem. Kétezerhúszban húsz és fél, tavaly huszonhét, most harminchat kört teljesítettem. Erősödtem, de ehhez kell a jó mezőny is, ami szerencsére minden évben erősebb lett, így mind a fiúknál, mind a lányoknál egyre jobb eredmények születtek.
Harminchat órán keresztül futott, hogy érezte magát közben?
Igyekeztem jó hangulatban tölteni az időt, jókat futottunk együtt a többiekkel, hol beszélgetve, hol csendben. Volt olyan kör, amely rosszabbul, volt, amelyik jobban sikerült. A taktikám mindig az, hogy kényelmes utazósebességgel megyek, az emelkedőn pedig sétálok.
Öt-hat kör után kirajzolódtak a fix pontok, ahol futásból sétára, illetve sétából futásra váltottam, ezzel egészen egységes tempójú köröket állítottam be. Idővel a többiek is átvették ezt a taktikát, szinte a teljes mezőny így csinálta, mókás volt, ahogy vezényszavakra futottunk és sétáltunk.
Ez a dinamikus játék is vitt előre, és lüktetést adott az egyforma köröknek. Izomzatilag nem fáradtam el, két kör között volt némi idő pihentetni, lazítani az izmokat. Nagyon jó hangulat volt a karámban is, a szurkolók is sokat segítettek, jólesett a biztatás, örülök, hogy együtt versenyezhettem a tanítványaimmal és a csapattársaimmal is, valamint az edzőm is ott volt.
Kelemen Anett és Horn Zsanett fért még fel a dobogóra, nagy csata volt?
Az eddigi éveknél jóval erősebb volt a mezőny. A lányok közül öten is többet futottunk, mint a tavalyi huszonhét körös eredményem, ez egyben a futók csapatmunkájának is köszönhető: motiváltuk, segítettük, további körökre sarkalltuk egymást. Szépen teljesítettük a köröket a magunk tempójában, ám egy idő után leginkább már a fejek csatája volt. Anettel harmadszor maradtunk ketten a végére, már-már történelmi a kettőnk párbaja. Igazán nagy küzdő, remek sportoló, hatalmas tisztelet jár neki.
Fotó: Tillasphoto
Mi volt a legnehezebb a harminchat órán át tartó futásban?
Nem volt legnehezebb, de voltak apróságnak tűnő részletek, amelyek nehezek ilyenkor, amíg túl nem lépünk rajtuk. Napközben nagyon meleg volt, feltettem magamnak a kérdést: hülyék vagyunk-e, amiért a harmincöt fokban már második napja futunk? Igen, azok. Néha a lelkesedésemet törte meg valami, vagy épp egy vízhólyag zavart jobban. Ám eszembe sem jutott, hogy idő előtt abbahagyjam, tudtam, hogy ezek csak átmeneti problémák, fáradtság vagy hiszti, de menni kell tovább. Amikor átbillenek egy nehezebb időszakon abba az állapotba, hogy már semmi sem tarthat vissza a győzelemtől, akkor új erőre kapok, és a korábbi apróságokat el is felejtem, ismét a felszabadult, örömteli futásé, a terv megvalósításáé a főszerep. Az eredmény pedig utólag felülír minden nehézséget.
Címlapfotó: Kecskés Sándor
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
