Kolléganőmmel a héten részt vettünk a Polar Futóklub által tartott résztávos edzésen a Margitszigeti Atlétikai Centrumban. Mivel még újak voltunk, a bemelegítő körök alatt céljainkról Túróczi Réka Polar-futónagykövet kérdezett minket, és ennek eredményeként a „kis haladó” csoportba kerültünk. Ezt, természetesen, cseppet sem bántuk – sőt! Mindhárom csoport kapott egy vezetőt, s kezdetét vette a résztávozás. Nekünk hatszor száz métert, aztán négyszer négyszáz métert, végül hatszor kétszáz métert kellett futnunk, s a tempós mozgást természetesen levezetés zárta. Az edzés ideje alatt úgy zuhogott az eső, hogy az első öt másodpercben teljesen átáztunk, az edzők le is vetették velünk az esőkabátokat, mert semmi értelme sem volt magunkon tartani, csak befülledtünk volna. Szerencsére hideg nem volt, így egyáltalán nem fáztunk Zsuzskával, az edzést kifejezetten élveztük, ami miatt aggódtunk – nők vagyunk! –, hogy a sminkünk vajon megmarad-e, de csodák csodájára nem folyt végig az arcunkon. Mivel első bálozóknak, így tapasztalatlannak számítottunk, nem igazán készültünk váltóruhával, így edzés után le is maradtunk a közös lenyújtásról – akkor már az öltözőben próbáltuk kitalálni, mit tudunk magunkra húzni, ami esetleg még száraz. Nem sok mindent találtunk, így a Margitszigeten keresztül visszagyalogolni az Árpád hídig csuromvizes cipőben, szétázott hajjal, arra késztetett minket, hogy rendesen belehúzzunk, különben szétfagyunk. Jókat nevettünk, hogy mennyire hülyék vagyunk, amiért képesek voltunk ilyen időben eljönni, de közben nagyon boldogok is, mert eszméletlen jól éreztük magunkat! Ha lesz alkalmunk, máskor is megyünk, ez biztos. Ami még nagyon pozitív élmény volt számomra, hogy edzés végén Rékával beszélgethettünk, s olyan tanácsokat kaptunk tőle a futással kapcsolatban, amelyeket megfogadok, mert tudom, hogy hasznomra válhatnak.
BLOG.TURAFUGGO.HU
A Horváth Renivel (ReniRun) készült cikket olvashatjátok, amelyből ismét kiderül, hogy az anyák milyen nagyszerűen lavíroznak a hétköznapok során a gyerkőc, munka, edzés háromszögben. Reni már igen nagy távokat fut, és még hosszabb távú céljai vannak!
FEMINA.HU
A napokban ebéd közben arról beszélgettünk, hol vannak Budapesten jó futópályák – mert mi másról is beszélgetnénk… 🙂 Ebben a cikkben a legjobb tízet összegyűjtötték, lehet válogatni!
TAVFUTOMUVEK.BLOGSPOT.COM
Az egészen elképesztő történetet felelevenítő beszámolót élvezettel olvastam, a szerző a lengyel és cseh határon húzódó Óriás-hegységet futotta meg. Nagyon szeretem az ilyen „elvetemült” futókat, akik extra kihívásokat keresnek, kiutaznak, megcsinálják és hazajönnek. Semmi faxni: 45.9 kilométer futás, s „csekélyke” 1906 méter szintemelkedés – ennyi. Mi pedig gratulálunk a teljesítményhez! 🙂
FUTNIMENTEM.HU
Evetovics-Balla Hajnalka a honlapján ismét hasznos cikkel ajándékozott meg minket. Gyakorlatilag minden futót érintenek a lábkörömproblémák, ennek okaira világít rá a cikk, illetve arra, hogy milyen kezelési módok léteznek.
FUTOLEPES.COM
A helyes/helytelen talajfogással többször foglalkoztunk már, de mivel mindig aktuális, és érdemes időnként felidézni az ismereteket, javaslom, hogy nézzétek meg Őry István videóját és blogbejegyzését a témában.
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Ultra sok energia, avagy az uborka, sajt, szalámi, aszalt gyümölcs, gumicukor mixelése
Vasárnap rendezik az ország egyik legnépszerűbb és legnagyobb terepversenyét, az Ultra-Trail Hungaryt. A felnőttek négy távon tehetik magukat próbára 30-tól egészen 112 kilométerig, a gyerekek pedig a Kids-Trailen kóstolhatnak bele a terepfutásba. Én az idén a második leghosszabb távon, a Szentlászló Trailen indulok: 84 kilométerrel és 3100 méter pozitív szinttel kell megküzdeni.
Ehhez a bóklászáshoz már bőven kell kalóriát pótolni, főleg, hogy átlag napokon is annyit eszem, mint egy komplett falu az aratóünnepségen.
Frissítésben számolgatós fajta vagyok, előre kikalkulálom, hogy óránként hány kalóriát, hány gramm szénhidrátot, fehérjét viszek be. Nagyjából kitalálom, a kiizzadt elektrolitokat mivel pótolom, mikor melyik frissítőt veszem magamhoz, mikor mennyit eszem, mit fedezek saját magam, és mit eszem-iszom a pontokon. Szerencsére manapság elég jól ismerjük a hosszútávfutók tápanyagigényeit és az ideális teljesítményhez szükséges keretértékeket.
Mivel gyors az anyagcserém, és magas az alapanyagcserém is, sok szénhidrátot fogyasztok futás közben. Ilyen hosszú távokon az idő első felében 50-60 gramm szénhidrátot viszek be, ami körülbelül 200-240 kilokalória. Ez elég közel van az elméleti kalóriaküszöbhöz, ezért vigyáznom kell, hogy ne egyek többet, mint kell. No, meg az sem egyszerű, hogy mindent időben vigyek be, és közben ne súroljam le arccal a Bölcső-hegy oldalát a sötétben. A verseny ugyanis hajnali két órakor rajtol, hogy rögtön a Szentendre és Dobogókő közötti szakasszal örvendeztesse meg az indulókat.
A futás első néhány órájában próbálok minél több szilárd táplálékot enni, mert akkor még bírja a gyomrom, és a glikogénraktáraim sincsenek annyira kiürülve. Később, amikor már a rágás is megerőltető, jönnek a zselék és több izotóniás ital. Nagyjából öt-hat óra után kezdem csökkenteni a bevitt kalória- és szénhidrátmennyiséget óránkét körülbelül 40-50 grammra, ami 160-200 kilokalóriát jelent, ehhez pedig még jön valamennyi fehérje is. Az ásványi anyagokat szükség szerint pótolom sókapszulából és elektrolititalból, ezt nem igazán szoktam számolni, az izzadástól és a közérzetemtől függően fogyasztom őket.
Ez összesen a tervezett 11-13 órára 2300-2650 kalóriát jelent, óránként mintegy 600-800 milliliter folyadékkal, ami hét-kilenc literre jön ki nagyjából. Többnyire cukormentes frissítőket eszem a versenyeken, jó ideje a Hammer Nutrition terméket használom. A pontokon is a cég izotóniás itala lesz, így könnyű dolgom van a frissítés összeállításánál. A vége felé azért lecsúszik egy kis kóla, uborka és gumicukor is. Tavaly a Szentendre Trailen sikerült egy uborka, sajt, szalámi, aszalt gyümölcs, gumicukor mixet az arcomba tolni 32 kilométernél, azóta sem tudom, hogyan sikerült rókázás nélkül megúsznom.
Sok sikert mindenkinek, aki bármelyik távon is fut vasárnap!
