A hétvégén rendezik a Generali Night Runt, amelyen a kilenc kilométeres távon rajtolok. Az Ultrabalaton mellett az NR a másik kedvencem, mert Budapest legszebb részein kocoghatunk, idén ráadásul a gyönyörűen kivilágított Lánchíd is a futóké lesz. Hihetetlen „őrület” jellemzi a rendezvényt, mindig magával ragad a hangulat, alig várom már, hogy futhassak! Remélem, sok Csupasport-olvasó is ott lesz a rajtban – és persze a célban is –, nagyon jó buli vár mindannyiunkra!
Addig is természetesen készülök rendesen – a múlt hétvégén unaloműző gyanánt befutottam egy nekem eddig ismeretlen terepre, és nem bántam meg.
A több mint tizenkét kilométerből körülbelül kettőt a vadregényesebb területen futottam le, s gyönyörű, erdős, tavas helyen kötöttem ki – egyik ámulatból estem a másikba, természetesen el is tévedtem, ahogy kell, de azért némi keringőzés után sikerült visszatalálnom a helyes útra. A kitérő után lelkesen galloppoztam haza, mert élveztem, hogy máshol is futhattam, mint amúgy szoktam.
Nézzük, milyen élményekkel gazdagodtak, akik megosztották futóélményeiket az interneten!
HOSSZUTAVFUTONAPLO (blog)
Nagyszerű beszámoló született egy igazán exkluzív környezetben megrendezett versenyről! A szerző az Etna Trailen vett részt, mégpedig a huszonnégy kilométeres távon.
A versenyzők rendhagyó terepen és körülmények között futottak-másztak, de nemcsak erről olvashatunk, hanem azt is megtudhatjuk, miért is kellett volna nagyon egy kamásli.
RUNGARIANS (Facebook)
A roppant érdekes bejegyzésben a Galloway-módszerről van szó, s hogy őszinte legyek, lövésem sem volt róla, mit takar. Lényege az energiatakarékosság, a sétaszünetek bizonyos sűrűségű beiktatása futás közben. Kezdőknek és újrakezdőknek ajánlott leginkább, illetve azoknak is hasznos lehet, akik a félmaratoni, maratoni idejüket szeretnék kicsit lerövidíteni, ugyanis a módszer a rettegett „fal” leküzdése miatt is hasznos – a feszes, monoton tempóból ugyanis képes „kirántani” a futót.
SNDRHEGYIFUTÓ (Facebook)
Napjaink egyik legjobb terepfutója, Szabó Sándor a World Mountain Running Association World Cup negyedik állomását teljesítette. A verseny a walesi Llanberis-ben volt, 15.5 kilométert kellett leküzdeni 995 méternyi szintkülönbséggel, s a Facebookon olvasható történet hőse a 21. helyezést szerezte meg.
Sándor célja, hogy a versenysorozat végén a top 10-ben végezzen, (jelenleg a tizedik helyen áll), azonban hátravan még három állomás, Svájcban, Olaszországban és Szlovéniában.
Drukkoljunk neki, hogy sikerüljön!
BARATRUNNING.COM
Csathó Timi beszámolója a Börzsöny Trail teljesítéséről, igaz, nem ő versenyzett, hanem kísérő volt, méghozzá egy nagyon bátor és ügyes autista fiúnak segített végig. Gratulálunk a teljesítéshez, szívet melengető volt olvasni!
GYERE-FUTNI (blog)
Krátky Egon érdekes témát boncolgat legújabb bejegyzésében: ördögi kör, hogy valaki stresszlevezetés gyanánt kezd futni, majd annyira belelendül, hogy egyre többet vár magától, s aztán ettől lesz stressze. Hogyan lehet ezt kezelni? Lehet-e egyáltalán?
Stresszmentes futást kívánok, s talán a bejegyzések alapján most aktuális megjegyezni: futás közben olykor sétálni sem szégyen.
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Hogyan vegyünk futócipőt?
A futócipő a futó legfontosabb társa a végtelen kilométereken. A jó lábbeli sokat segíthet az ideális teljesítményhez, egy rossz viszont súlyos problémákat, akár sérüléseket is okozhat, ezért nagyon fontos megtalálni a számunkra legjobb modellt. Ez viszont nem annyira egyszerű. Sok tényező befolyásolja, hogy melyik lesz a megfelelő.
A vásárlás előtt gyűjtsünk minél több információt a különböző típusokról, márkákról, és ha van rá lehetőségünk, próbáljunk fel minél többet. A végtelen választékot első körben az szűkíti le, hol szeretnénk használni a cipőt. Csak aszfalton, vegyesen aszfalton és terepen, vagy csak terepen, esetleg speciális körülmények között (hóban, nagy sárban). Szerintem Magyarországon kevés olyan terep van, ahová mindenképp terepcipő szükséges (futottam már gond nélkül négy-öt órát is köves, sáros terepen aszfaltos cipőben). Ha ezt meghatároztuk, akkor el kell döntenünk, milyen távokra szeretnénk használni. Bár vannak cipők, amelyek rövid- és hosszútávon is megállják a helyüket, de a legtöbb nem.
Amikor valaki tanácsot kér a futócipővel kapcsolatban, a legtöbben a lábállás-diagnosztikát javasolják: néhány perc futópadon futás után megmondják, hogy dől-e valamerre a futó bokája, s ha igen, merre és mennyire. Ez hasznos információ, de önmagában kevés. A futómozgás hibái, az aszimmetrikus félremozgások nem jönnek ki néhány perc alatt, főleg nem futópadon, amelyen a többség mesterkélten fut. Véleményem szerint a két legfontosabb tulajdonság a lábforma és a talajfogás. A lábforma dönti el, milyen kaptafa alapján készült cipők lesznek jók nekünk. Széles lábfejjel a keskeny cipő sohasem lesz ideális. A talajfogás, illetve a lépéstechnika pedig a csillapításban és az esés mértékében lesz döntő. Akik hajlamosak sarokra érkezni, azoknak nagyobb droppal rendelkező cipő kell. A nagyobb csillapítás általában a hosszabb távokhoz vagy a nagyobb testtömegű futóknak hasznos. A nehéz, nagy csillapítású cipő nem a legjobb választás az 1:20 órás félmaratonihoz, viszont a könnyű versenycipő sem a szintes ultrához. Ha ezeket mind megnéztük, eléggé leszűkül a kör, amiből választhatunk, de még így is több lehetőségünk lesz általában, s már csak a pénztárca, az ízlés, a próba dönti el, hogy melyik lesz az álomcipőnk.
A jó futócipő nem olcsó, ezért ne hamarkodjuk el a döntést, ne a divat alapján válasszunk, és ne aszerint, hogy másoknak mi vált be. Ami nekik tökéletes, az nekünk lehet nagyon rossz is. Elsőre nem biztos, hogy megtaláljuk az igazit, de nem érdemes csüggedni, ehhez is idő kell, mint a futásban mindenhez.
