A futás természetes mozgás, lényegében a legősibb sportunk, bár eleink nem a félmaratoni idejük megjavítása miatt futottak. Az ember képes hatalmas távokat futva megtenni, vannak atléták, akik képesek akár két napon keresztül is hosszabb megállás nélkül futni. Sosem látott mennyiségű ember kezdett kocogni, vágtak bele a félmaratoni, maratoni távokba az utóbbi években, ami többek közt a lábbelik fejlődésének is köszönhető. A mostani futócipők mindenféle speciális habanyaggal, támasztással segítik, hogy a kevésbé jó mozgású emberek is gond nélkül fussanak. A modern cipők sok problémát oldottak meg, viszont legalább ugyanennyit létre is hoztak.
A hétköznapi lábbelik is egyre puhábbak, komfortosabbak, ami jó dolog, de a kényelem mindig magával hozza az ellustulást is – ez esetben a lábunk, bokánk, boltozataink deformálódását, ami viszont már baj.
A lábfej nagyon összetett része az emberi testnek, huszonhat csont és több mint harminc izom található benne, rengeteg apró ízülettel. Mindez boltozatrendszert alkot, amely felelős a boka stabilitásáért, kihat a tartásunkra, járásunkra, nagyjából mindenre, aminek a teljes testes mozgásra, így a futásra különösen nagy hatása van. Sokszor a boka túlzott dőlése, a pronálás is ebből fakad, és ezt gyakran erősen támasztott cipővel akarják megoldani a tervezők és gyártók, ami a tünetet, azaz a dőlést csökkenti, de az izmok elgyengülését fokozza, hiszen nem bevonja a munkába őket, hanem levesz bizonyos terheket. Ha a probléma kiváltóját akarjuk megszüntetni, vissza kell állítani a természetes boltozati állapotot, vagyis meg kell erősíteni a talp és a lábszár izmait. Erre az egyik legjobb megoldás a mezítlábas vagy minimalista cipőben futás.
Néhány évtizede mindenki minimalista cipőben futott, mert nem voltak olyan cipők, mint manapság, és sokkal kevesebb volt a túlzottan bedőlő boka, nem volt jellemző az erősen sarokra érkezés.
Természetesen nem kell a kukába dobni a futócipőnket, viszont érdemes beépíteni a mezítlábas mozgásokat az életünkbe, eleinte sétával, talptornával, később pedig már futással. Ez szokatlan lesz a lábunknak, hiszen meg kell tanulni csillapítás nélkül futni, éppen ezért néhány száz méterrel érdemes kezdeni, akár a futóedzés végén. Fontos, hogy puha talajon, fűben, homokban, laza földön kezdjünk bele, és olyan helyet keressünk, ahol nem vágjuk szét a lábunkat, ergo nyugodtan tudunk futni.
Az egyenletlen talajon való cipő nélküli mozgások ráveszik a talpunk izmait, hogy dolgozzanak, ezáltal egy idő után megerősödnek, javul a mozgástartományuk, ami ennyire apró ízületek és izmok esetén kulcsfontosságú. Megfelelő tornával együtt néhány hónap alatt vissza tudják állítani a természetes boltozati struktúrát, ha nincs kóros probléma, de súlyosabb lúdtalp, boltozatsüllyedés esetén is sokat tudnak javítani az állapoton. Ráadásul a legtöbb esetben a lépéstechnikát is fejleszti, segíti a jobb talajfogást.
Sokan idegenkednek ettől a mozgásformától, de a legtöbben megszeretik, miután kipróbálják, jó érzés az egész napos cipőhordás után kiszabadítani a lábunkat és sétálni, futni – csak úgy, természetesen.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
