Ha kiderül, hogy nehezen gyógyítható betegségben szenvedünk, legtöbbünk magába fordulna, és várná a csodát. Nem ezt az utat választotta Lippai Zsolt, akinél évekkel ezelőtt cukorbetegséget és gyomorrákot diagnosztizáltak.
„Futásom története több évvel ezelőttre nyúlik vissza – idézi fel emlékeit. – Húszéves koromig magas szinten kézilabdáztam, de egy térdsérülés miatt abba kellett hagynom az aktív sportolást. Emiatt nagyon meghíztam, megesett, hogy csaknem száznegyven kilót mutatott a mérleg. Őszintén szólva ebben az időszakban nem vágytam sportolásra, és nem is nagyon figyeltem magamra. Akkor történt jelentős változás, amikor négy évvel ezelőtt kiderült, cukorbeteg vagyok. Változtattam az életmódomon, de ahogy mondani szokták, a baj csőstül jön, mivel nem sokkal később gyomorrákot diagnosztizáltak az orvosok. Ez még inkább arra sarkallt, hogy életmódot váltsak, és kigyógyuljak a betegségeimből.”
Először – szigorú orvosi felügyelet mellett – konditerembe kezdett járni, majd belevágott a futásba is. Idővel egyre jobban belelendült, és a futás meghatározó mozgásformává vált az életében.
A rendszeres testmozgásnak és orvosi kezeléseknek köszönhetően, úgy tűnik, sikerül kilábalnia gyógyíthatatlannak vélt betegségéből.
„Eleinte magam edzettem, később megismerkedtem az Ensporttal, amely edzésterveket készít hobbi- és versenyfutóknak. Mag Erika kezdett el foglalkozni velem, aki korábban több neves versenyen is tiszteletre méltó eredményt ért el. Részt vett a Ultrabalatonon, a Korinthoszon és a Spartathlonon is. Nagyon jó edző, aki az edzésterv összeállításakor figyelembe veszi, a kezelések után éppen milyen állapotban vagyok. A kemoterápia miatt néha valóban hullámzó a teljesítményem, de mindig igyekszem betartani, amit előír. Szeretném bizonyítani az embereknek, hogy egy súlyos betegség mellett is lehet, sőt kell is sportolnunk. Az orvosaim többször is hangsúlyozták, a futásnak óriási szerepe van a gyógyulásomban.”
Lippai Zsolt jelenleg kísérleti kezelés alatt áll, amelynek részeként minden héten különböző vizsgálatokon és teljesítménymérésen esik át. Mint mondja, pontosan olyanokon, mint amilyeneken az élsportolók is részt vesznek. A vizsgálatok fő célja, hogy lássák, a kemoterápiás kezelés mellett mennyire terhelhető a szervezete.
„Minderre azért is van nagy szükségem, mert előfordult, hogy elkapott a hév, és egyszerűen túlhajszoltam magam. Volt olyan hónap, hogy három félmaratonit is teljesítettem, ami – figyelembe véve a testalkatomat – túlságosan soknak bizonyult. Szólt is a sportorvos, hogy kicsit álljak le. Nagyon örülök, hogy időben kaptam ezeket a figyelmeztetéseket.”
A kisebb hullámvölgyeket leszámítva Lippai Zsolt úgy érzi, minden rendben van a futás körül. Kellően motiváltnak érzi magát, mert tudja, ha leáll, állapota ismét rosszabbodhat.
Bármilyen furcsán hangzik is, betegsége adja az erőt, hogy folytassa a futást, ha kell, késő este is. Néha persze a kezelés miatt olyan gyengének érzi magát, hogy kihagyja az aznapi penzumot, de erről mindig egyeztet futóedzőjével.
„Emlékszem, amikor először kimentem az Omszki-tóhoz futni, négyszáz méter után teljesen kifulladtam. Innen jutottam el arra a szintre, hogy most jóformán nagyobb probléma nélkül teljesítem a félmaratoni távot. Amire azonban ennél is büszkébb vagyok, hogy sikerült megmutatnom sorstársaimnak, ne adják fel a küzdelmet a betegség ellen, hanem jöjjenek, és sportoljanak. Persze sohasem leszünk azon a szinten, amelyet egy egészséges ember elérhet, de nem is ez a lényeg. A hozzám hasonlóknak nem másokhoz kell hasonlítaniuk magukat, hanem saját képességeikhez és helyzetükhöz.”
Lippai Zsolt a különböző közösségi médiafelületeken, Facebook– és Instagram-oldalán üzen a vele hasonló cipőben járóknak. Rendszeresen előfordul, hogy kikérik a tanácsát, vagy egyszerűen csak erőt merítenek a teljesítményéből. Több rák- és cukorbeteg ismerőse is van, akikkel szívesen osztja meg véleményét a futásról. Másik hobbija a gasztronómia – erről is van bőven mit megosztania az emberekkel.
Betegsége alatti étrendjét is teljesen átalakította, egy-egy főzőtippel pedig cukorbeteg társainak igyekszik segíteni, akikkel nemcsak a fórumokon, hanem különböző futórendezvényeken is találkozik.
„Az első két évben szinte minden hétvégén futóversenyen vettem részt, és mindmáig elképesztő erőt ad, ha közösségben futhatok, és emberekkel találkozhatok. Célom, hogy teljesítsem a maratonit, s bár a betegségem miatt tavaly nem tudtam rendesen készülni, ha az idén nem is, jövőre mindenféleképpen megpróbálom. Ebben az évben egyelőre az a célom, hogy javítsak a félmaratoni időeredményemen.”
Fotók: Lippai Zsolt „Belesétálni ér – nem csak futásról őszintén” Facebook-oldala
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
