Mikor kezdte a futást?
Kétezertizenhat márciusában – nyilatkozta a harmincéves Neukum Ferenc. – A bátyámat vittem versenyre, és kísérőként annyira megtetszett a hangulata, hogy elkezdtem futni. Mivel nagyon kezdő voltam, fogtam a focis teremcipőmet, abban tettem meg a négy-öt kilométereket. Nem sokkal később részt vettem az első versenyemen, amely hét kilométeres volt, majd egyre nőtt a táv, jött a tíz, a tizenkét kilométer, és így tovább.
Majd elérkezett az első maratonhoz.
Az elején kitűztem a maraton teljesítését, ez 2017 októberében sikerült is. Mai fejjel már azt mondom, hogy nem voltam eléggé felkészülve. Többször is bele kellett sétálnom, harminc kilométernél előjött a „maratoni fal”, jóval többet kellett volna futnom a megméretés előtt. Boldog voltam, hogy teljesítettem, ám nem volt felhőtlen az örömöm, nem úgy ment, ahogy elterveztem. Azóta sokat fejlődtem, számos maratoni távot futottam már edzés gyanánt.
A maraton után egyértelmű volt, hogy az ultrában is kipróbálja magát?
A maraton után tudtam, hogy sokat kell javulnom, akkor elég távolinak éreztem az ultrát.
Azonban rákapcsoltam, készültem becsülettel, és 2018-ban Velencén egy hatórás verseny keretein belül teljesítettem az első ultrámat.
Ötvenkét kilométert futottam, bele-bele kellett sétálnom, rendkívül meleg volt. Valamivel több mint egy kilométeres pályán kellett körözni, mentálisan ott kellett lenni elég rendesen. Fejben nem is volt probléma, ám a jobb combhajlítóm fájni kezdett, így negyvenkét kilométer után nehezebben ment.
Majd hogyan folytatta?
2019-ben nem néztem ki versenyt, a harminc-negyven kilométeres távokon akartam fejlődni. Ekkor még nem kerestem edzőt, egy internetes edzésterv alapján készültem. Maratoni és annál rövidebb távú eseményeken azért elindultam, csak azért, hogy meglegyen a hangulat, ami miatt elkezdtem ezt az egészet. Rátaláltam az instant körökre, sokat teljesítettem, de sajnos a sérülések sem kerültek el, így volt Achilles-ín- és bokasérülésem is. Szerencsére ezekből sikerült gyorsan felépülni, és folytattam az edzésmunkát. Így jutottam el oda, hogy 2020 augusztusában sikeresen teljesítettem a Korinthosz nyolcvan kilométeres távját.
Tavaly aztán az Ultra Tisza-tót és az UKKO hatórás versenyét is teljesítette.
Tavaly májusban második alkalommal teljesítettük a testvéremmel párban az Ultrabalatont, ezután kerestem meg Bódis Tamást, és megkértem, legyen az edzőm. Ekkor már régen megvolt a nevezésem az Ultra Tisza-tó százharminc kilométeres távjára. Tomi figyelmeztetett is, hogy a versenyig hátralévő másfél hónapban nem tudunk nagy javulást elérni az eddigi edzésmunkámhoz képest, de ezzel tisztában is voltam. Az UTT százharminc kilométeres távja előtt a Korinthosz nyolcvan volt a leghosszabb távom, jó kis ugrás volt az UTT. Elképesztő meleg volt, ám jött egy kis zápor, ami nagyon jólesett. Féltávnál egyeztettem Tomival, szükségem volt a mentális megerősítésre.
Hosszú verseny volt, megkövetelt tőlem mindent fizikailag és mentálisan is. Tizenhat óra nyolc perc alatt értem be a célba. Októberben aztán az UKKO hat órás versenyén vettem részt, de nem célversenynek, hanem erősebb edzésnek fogtam fel. Egy adott tempóban haladtam végig, a végén pedig tudtam még gyorsítani. Valamivel több mint hatvankét kilométert futottam. Sikeres verseny volt, ugyanis az első hat órásommal ellentétben abszolút nem szenvedtem. Sokkal jobban sikerült minden szempontból ez a hatórás, mint a három évvel ezelőtti.
Milyen célokat tűzött ki erre az évre?
Az idei versenynaptár még nincs kész, az biztos, hogy az áprilisi NN City Runon részt veszek, és cél a félmaratoni időm megjavítása. Továbbá az Ultrabalatonon ezúttal háromfős csapatban leszek ott. Hat vagy tizenkét órás versenyem biztosan lesz, a hosszú távú célom az Ultrabalaton egyéni teljesítése.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
