Futólépés (Facebook)
A nyugalom szobrai
E heti blogszemlénket a Futólépéssel kezdeném. István azt a kérdést boncolgatja, hogy megváltoztatja a futás az embert, ő is az évek folyamán az örök pörgős, türelmetlen férfiúból átalakult a nyugalom szobrává… A sok kommentből kiderült, nincs ezzel egyedül, másokra is nagyon jó hatással van a sport. A futás alázatra, türelemre tanít, ugyanakkor növeli az önbizalmat, a kitartást. Ezzel én is abszolút így vagyok! Amióta rendszeresen futok, nyugodtabb vagyok, tudom, hogy ez az én teljesítményem, az én kihívásom, hiszen mindig lehet új célt kitűzni magunk elé, egyik futás sem olyan, mint a többi. Még ha ugyanazon a terepen futunk is rendszeresen, azt is mindig máshogy sikerül teljesíteni. Azt is szeretem, amikor szembefut velem egy másik sporttárs, és intünk egymásnak, köszönünk, vagy odakiáltunk: hajrá! Ez mindig pluszlöketet ad, jó érzés, hogy egy közösségnek vagyok a tagja.
Ami még érdekes, hogy a Futólépés október 16-ra egy Futás Meetupot szervez, és ezen az eseményen Lubics Szilviával beszélgetnek. Ez azért is izgalmas, hiszen Szilvi október első hetében az Atacama-sivatagban versenyez, s biztos rengeteg érdekes történetet mesél el.
István oldalán továbbá találhattok nagyon hasznos videót arról, hogy a talp kötőszöveteit, izmait miként lehet fellazítani. A szerző bemutatja az eszközöket és a használatukat is. Talpfájósok mindenképp nézzék meg!
Spartathlon Magyar Csapat (Facebook)
Magyar zászló a hátakon
Gondolom, sokan követtétek a mieink küzdelmét a Spartathlonon, amelyen kiemelkedő magyar siker született: Maráz Zsuzsa első lett a nők között, míg Bódis Tamás a negyedik célba érkező volt a teljes mezőnyben! Nem tudom, hogy vagytok vele, de én mindig meghatódom, amikor az utolsó métereket futják: magyar zászló a hátukon, és megérintik a Leonidász-szobor lábát… Nagyon büszke vagyok rájuk! A huszonöt magyar indulóból tizenkilenc futó ért be Spártába, ám mindegyiküknek jár a dicséret, hiszen bármeddig is jutottak, hatalmas teljesítményt produkáltak! Ráadásul az idén elég „zoral” időjárási körülmények voltak: szél, szakadó eső, bokáig érő víz…
Alighogy ennek a versenynek vége lett, Lubics Szilvia nekiindult az Atacamának, csak kapkodja az ember a fejét, hogy mennyi nagyszerű ultraverseny van, és mi, magyarok mennyire jók vagyunk ebben!
Aki szeretné még átérezni a Spartathlon csodás élményét, nagyszerű videókat talál ezen a Facebook-oldalon!
Runner’s World Magyarország (Facebook)
Mit kell csinálni az emelkedőn?
Gyakran beszélgetünk arról a szerkesztőségben, hogy mennyire „gáz”, ha belesétálunk a futásunkba. Mennyire a gyengeség jele ez, vagy éppenséggel akkor teszünk jót, ha bizonyos időközönként vagy terepen, emelkedőkön belesétálunk egy keveset? Ezzel a témával kapcsolatban osztotta meg egy korábbi cikkét a Runner’s World. Ezt elolvasva teljesen megnyugodhatunk, bizony, időnként kifejezetten hasznos a séta, és fel is sorolnak néhány esetet, amikor kifejezetten ajánlott.
Legutóbb, amikor felfutottunk a Nagy-Kevélyre, némely szakaszon a sétára váltás nem is volt kérdés, hiszen voltak olyan emelkedők, amelyeket képtelenség volt megfutni – mégis kellemetlennek éreztem, hogy gyalogolni kellett. Ám a cikk szerint semmi probléma sincs azzal, ha időnként a kaptatókon vagy akár sík terepen is sétálunk.
Az oldalon találtok még hasznos tippeket az immunrendszer megerősítéséhez, ami azért fontos, mert most jön a megfázós időszak, no meg az influenza!
És még egy jó kis cikk, amely engem is érint, hogy hogyan törjük be az új futócipőnket, mint ahogyan van egy klassz felhívásuk is: a most készülő futónaptárba bárki bekerülhet egy szép fotóval, október 8-ig kell nekik beküldeni.
Terepfutas.hu (Facebook)
Itt az ősz és a szuper versenyek
Találhattok szuper útvonalakat, s külföldi UT-versenyekről is olvashattok. Az egyik legfrissebb írás a Corfu Mountain Trailről szól, rendkívül érdekes, és jó kis kedvcsináló. Itt találtam még egy jónak ígérkező terepfutórendezvényt, október 23-án lesz a Mecsekben. Az időmérés a mai kornak megfelelően Onedoor Trail-alkalmazással lesz, vagyis az indulóknak ezt az applikációt le kell tölteniük az okostelefonjukra. A távok 12, 25, és 50 kilométeresek lesznek.
Végül, de nem utolsó sorban ismét egy személyes téma: végre megvettem az új futócipőmet, mert az előzőt, bármennyire is szerettem, nyugdíjaznom kellett. Körülbelül két hónapja minden futásom közben és után is erős csípőfájdalmaim voltak. Mivel más típusú edzéseken nem volt ilyen problémám, egyértelmű volt, hogy a futással van a baj.
Ahogy számoltam, mintegy 1300 kilométert tehettem meg a cipőmben, tehát abszolút indokolt volt a cseréje. Húztam, halasztottam, mert nem egyszerű dolog, hogy megtaláljuk a megfelelő csukát. Hányszor látom a kedvenc futócuccos Fb-csoportban, hogy nem jön be a cipő, s pár kilométer után árulják. Márpedig ez elég súlyos tétel, viszont ha nem jót választunk, venni kell másikat. Szóval, toltam magam előtt ezt a problémát, de mivel már menni is alig tudtam néha, rászántam magam a vásárlásra. Több futóüzletben is jártam, és ami egyértelmű volt: neutrális cipőre van szükségem. Ennek, mondjuk, gyökeresen ellentmondott a korábbi cipőm, amely egy Saucony Grid Mayhem volt, s az egyik eladó nem is igazán értette, ez a típus nekem hogyan is lehetett jó a hosszú futások során. Emiatt persze még jobban elbizonytalanodtam, el is halasztottam a vásárlást. Egy másik üzletben aztán úgy döntöttem, arra a tanácsra hallgatok, amely szerint az a jó cipő, amelyet ha felveszek, olyan érzés lesz, mintha semmi sem lenne a lábamon. Kinéztem a neutrálisak közül egy Nike-t, egy Adidast és egy Sauconyt. Mindegyikben futkostam az üzletben körbe-körbe, még a futópadon is teszteltek – úgy láttam, elég szórakoztató volt a „műsorom” –, végül maradt a Saucony Ride ISO, ez tűnt a tökéletesnek.
Azóta már többször futottam az új cipőben, a csípőm nem fáj, és máshol sem érzem, hogy gondok lennének az új csuka miatt! Úgyhogy remélem, nem kiabálom el, de telitalálatnak tűnik!
Fussatok, fussatok!!!
