Mit tehet az ember, ha a jól bevált futóalkalmazása egyszer csak lefagy, és semmiképpen sem akar újraindulni? Letölt egy másikat. Na de mi történik akkor, ha az a másik az előzőhöz képet egészen más adatokat mér?
Azt még mi, amatőrök is tudjuk, hogy a telefonos futóapplikációk megbízhatóságban nem versenyezhetnek a GPS-órákkal, mégis joggal várhatjuk el, hogy, mondjuk úgy, hibahatáron belül mérjenek. Amikor a Nike Run Club másfél év után lefagyott, gondoltam, kipróbálom a kezdőknél szintén népszerű Futótárs-alkalmazást. És nagyon lassú lettem!
Ha az ember már századszor futja le a 3 vagy 5 vagy 10 vagy akárhány kilométeres távját, képes érzésre is belőni az idejét. Tudom, mikor futok 6:30-as vagy éppen 5:40-es kilométereket, és rettentően furcsa, amikor az egyéni csúcs helyett egy gyengébb laposkúszás idejét mutatja az applikáció. Feltételezve, hogy a másodpercek mindenhol ugyanolyan iramban peregnek, a mért távval lehet a gond.
Szóval mennyire mérnek jól ezek az alkalmazások? Lehet, hogy egy alultáplált csiga ellen sincs esélyem? Vagy éppen ellenkezőleg, valójában én vagyok Kipchoge?
Derítsük ki.
A Nike Run és a Futótárs már adta magát, a teszthez harmadiknak bevettem a Runtastic applikációt, amit szintén a legkedveltebbek között tartanak számon. A táv legyen 5 kilométer: ugyanarról a pontról indulva futottam az előre meghatározott útvonalon, legfeljebb egyszer-egyszer kellett kikerülnöm egy parkoló autót – de ezt leszámítva majdhogynem a saját nyomomba lépve futottam kilenc alkalommal, azaz háromszor-háromszor valamennyi alkalmazással. Kora este, kellemes hőmérsékletben, lehetőleg ugyanabban a tempóban (bár ez a távolság szempontjából kevésbé érdekes), Budapest mellett, közepesen erős jelkiépítettséggel indultam neki.
Néha nagyon csalóka lehet, mennyit is futunk valójában
Nos, a Runtastic alkalmazásával mért három futás leggyorsabbja és leglassabbja között tizenhét másodperc telt el, ami tökéletesnek tűnik, és nagyjából (húsz-harminc méteres eltéréssel) ugyanott ért véget mindháromszor az 5 kilométer.
Ezért is volt meglepőbb a Futótárs: két és fél perc volt a különbség a leglassabb és leggyorsabb 5 kilométerem között, ami nagyon-nagyon sok – a leglassabb futásra valamennyire magyarázat lehet, hogy akkor az előzőeknél nyolcvan méterrel kellett többet teljesítenem. (A Futótárs becsületére legyen mondva, néha figyelmeztetett, hogy gyenge a jel, így pontatlan lehet a mérés.)
Letöltöttem újra a Nike Runt, és azt is kipróbáltam: a három futás között 55 másodperc volt a különbség, ugyanakkor elképesztően gyorsnak érezhettem magam – nem csoda, hiszen nagyon hamar eljutott a számláló az 5 kilométerig.
Egyszer a helyi futballpálya felezővonalánál, máskor a tizenhatosnál, a harmadiknál a szögletzászlónál ért véget a Nike Run 5 kilométere, miközben a Runtastic végpontjához még át kellett futnom a kapu mögött a következő háztömbig, a Futótárs pedig még befordulva a sarkon is, át egy keresztúton jócskán engedett tovább.
A kilenc futás eredménye: a „legrövidebb” 5 kilométer és a „leghosszabb” 5 kilométer között 560 méter volt a különbség! Ugye, ez azért már kevésbé tűnik hibahatáron belülinek…
Kíváncsiságból, meg hogy legyen egy tizedik futás is, végezetül egyszerre indítottam a három applikációt: amikor a Futótárs 5 kilométert, azaz 5000 métert mért, akkor a Runtastic 5330, a Nike Run pedig 5590 métert (a korábbi 560 méter különbséghez képest ez korrekt, amúgy nem túl biztató).
Megnéztem még a végére, hány kalóriát égettem el az utolsó futásnál (általános beállításoknál). Ez is érdekes: 771 (Futótárs), 670 (Runtastic), 370 (Nike)
Nem állíthatom, hogy minden világos lett, így aki pontosan szeretné tudni, mennyit is fut, annak érdemes beruháznia egy profi órára. De legalább elmondhatom, hogy a másfél hét alatt futottam ötven kilométert. Vagy negyvenhatot, esetleg ötvenhármat.
