E heti vendégeink:
Cseke Lilla – 100 kilométeren országos bajnok
Blaskó Mihály – a dupla Spartathlon első magyar teljesítője
Zelcsényi Miklós – a Maratonman versenysorozat főszervezője
Van dopping az amatőr futásban?
Zelcsényi Miklós: Biztos, hogy van! Nincsenek kétségeim, ugyanakkor arról sincsenek, hogy ez abszolút nem jellemző. Negyvenezer ember vesz részt egy-egy versenyen, ilyen szám mellett egyszerűen elkerülhetetlen, hogy ne legyen egy-kettő-néhány ember, aki meg nem engedett eszközökhöz nyúl. Mert annyira fontos neki a siker, hogy megjavítsa az idejét, kitehesse az eredményét a közösségi oldalra és azt kellő mennyiségű ismerős lájkolja, hogy használ valamit. Nagyon nem ez az általános, de hogy egyáltalán nincs, azt sem szabad kijelenteni.
Zelcsényi Miklós – Fotó: Tumbász Hédi
Blaskó Mihály: Azt is tisztázni kell, meddig amatőr sport ez? Az országos versenyeken volt már doppingellenőrzés, de az úgymond sima versenyeken nincs ilyen, ott elvileg bárki azt szed, amit akar. Mondjuk, ezt én sosem értettem, az ember magát veri át, a családtagjait, a szeretteit, hiszen tudja, meg nem engedett segítséggel ért célba – sose értettem az ilyesmit.
Cseke Lilla: Nehéz eset ez, mert hallani magam is hallottam ezt-azt, de nincs rá bizonyíték, nem voltam érintett, szóval nem törődtem igazán vele. Meghallgattam, amit meséltek, aztán persze ki tudja, mi az igazság? Már a nevét sem tudom annak, akiről először ezt hallottam, aztán volt egy ismertebb eset, ott egyéb bűncselekményekről is hallani lehetett – nem tudom. Nekem persze eszembe sem jutna, nem ezért csinálom, nem a sikerért, magamat akarom legyőzni, akkor meg mi értelme külső, pláne meg nem engedett segítséget igénybe venni? Ahogy Misi mondja, én sem értem, nálunk mi motiválna bárkit ilyesmire.
Meddig táplálékkiegészítő, mettől dopping, mi számít annak?
Cseke Lilla
Blaskó Mihály: Ez sem könnyű kérdés, mert létezik olyan vitamin, amelynek a gyártója évekig az olimpiai csapat kiemelt támogatója volt, majd felkerült a tiltólistára az egyik összetevő – ahogy tudom, meg is szűnt a támogatás, a cég által biztosított terméket ezután nem fogyaszthatták az olimpikonok. Ismerek olyan energiaitalt, az is népszerű volt, ott is az egyik alkotóelem doppinglistás lett, már nem itták a profik. Ha jól tudom, a koffein is egy bizonyos szint felett doppingnak számít, de ha körbefutom a Balatont, nem számolgatom, mennyi is ez, ha túllépem a megengedett határt, akkor elvileg, hivatalosan szabályt sértek, de szerintem ez más eset, mert nem tudatos a dolog. Aki szándékosan vesz be olyasmit, amely extrém módon megnöveli a teljesítőképességet, az másik történet, azt nevezem én önbecsapásnak.
Zelcsényi Miklós: A MOB által kiadott lista egy biblia, az irányadó, ami azon van, az dopping, ami nincs, azt beszedheted nyugodtan. Én is tudom, hogy volt olyan, ami sokáig nem volt az, de aztán az lett. Ezen nem kell rágódni, mert világos, mit szabad és mit nem.
Cseke Lilla: Nagyjából az egész ábécét beszedem vitaminokból! Furcsa, ha eszel-iszol valamit, a hatását nem is érzed, és doppingnak minősül? Instant kávét iszom, abból többet is, akkor azzal is vigyáznom kell? Teát sem ihatok? Melyiket igen, melyiket nem? Annyira nem komoly a sportolásom, ha én annak is veszem, hogy ezt kövessem, mikor éppen mi minősül tiltott szernek. De igyekszem tájékozódni, hogy egyetlen versenyem se kerüljön veszélybe.
Mi fér bele, mi nem fér bele?
Zelecsényi Miklós: Semmi. Fekete-fehér szabályok vannak. Ha kitettek egy ötvenes táblát, és te hetvennel mész, mondhatsz akármit, nincs igazad, te leszel a hibás. Ittál, mielőtt beültél volna autót vezetni – mennyi ital fér bele? Semennyi, egyértelműek a határvonalak. Ugyanakkor hallottam én is az ellenőrzésen fennakadt versenyzőt esküdözni, hogy higgyük el, nem szedett semmit. Sportolóként és szervezőként is azt mondom, az arány a fontos, és nálunk ez olyan elenyésző, hogy nem kell megijedni. A bajom az, hogy az amatőr sport lényege a versenyegyenlőség, bárki elindulhat, és megmutathatja, mire képes – a doppinggal nemcsak önmagát, a társait, ellenfeleit is becsapja, ezért vagyok szigorú az ilyen kérdésekben.
Blaskó Mihály
Blaskó Mihály: Megvannak az állandó táplálékkiegészítőim, a Hammer termékeit fogyasztom, időnként aloe verás méregtelenítő kúrát tartok. Ez bőven belefér, de összességében azt gondolom, a sporttársaim is így gondolják, a mi sportunk egész egyszerűen nem erről szól, és mert nincs benne nagy pénz, nem is fenyeget a veszély, hogy bárki tisztességtelen eszközökkel állna rajthoz.
Cseke Lilla: Nekem sajnos mostanában felerősödtek a refluxos tüneteim, azokat muszáj kezelnem, nehéz légzéssel jár, szinte pánikszerű rohamok vannak, évente néhány napra előjön, akkor Ventolin-pipát használok, az segít. Na de ha kiderülne, hogy tiltólistás? Béres-cseppet is szedek, arról is kiderítették, hogy nem szabad használni, ilyenkor mi a teendő? Azért szedem, hogy elmúljon a légzési probléma, nem azért, hogy gyorsabban lefussak száz kilométert.
Sorozatunk első részében azt jártuk körül, mennyire jellemző a csalás az ultrafutásban, a másodikban arról volt szó, mennyire idegesítő, ha valaki mániákus „futóőrültté” válik, a harmadikban arra kerestük a választ, hogy profi húzás vagy divatozás-e futóedzővel dolgozni, a negyedikben arra, hogy mennyire függvénye a futás a pénzügyi lehetőségeinknek, az ötödikben arra, kit mi motivált, amikor elkezdett futni, a hatodikban arra, hogyan néz ki egy futó helyes étrendje, a hetedikben a nevezési díjakról beszélgettünk, a nyolcadikban a futók és a szemetelés kapcsolatáról, a kilencedikben arról, mi a legidegesítőbb edzés közben, legutóbb pedig az került terítékre, kérhetnek fellépti díjat a legjobb magyar futók a szervezőktől.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
