Kell pénz a futáshoz? Ha igen, mennyi? Melyek a legnagyobb kiadások? Ha valakinek nincs sok pénze, nem is lehet jó futó? Melyek azok a kiadások, amelyekhez ragaszkodnak? Volt-e olyan kiadásuk, amelyet ma már feleslegesnek gondolnak?
A Csupasport szakértői
Dombi Tibor – maratoni futó, korábbi 35-szörös válogatott labdarúgó
Cseke Lilla – 100 kilométeren országos bajnok
Blaskó Mihály – a dupla Spartathlon első magyar teljesítője
Erős Tibor – 100 kilométeren kétszeres országos bajnok
Dombi Tibor szerint az eltökéltség fontosabb, mint a pénz. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Kell pénz a futáshoz?
Dombi Tibor: Az eltökéltség fontosabb, mint a pénz. Ezzel nem azt mondom, hogy nem kell hozzá pénz – de, nagyon is kell. Ugyanakkor az a lényeg, hogy szeresd, amit csinálsz. Ez nemcsak a futásra, a futballra, a rockzenére, mindenre igaz: ha muszájból, kényszerből csinálsz valamit, ami nem tesz boldoggá, megette a fene. Láttam embereket futni mezítláb, de azért nekem a cipő nagyon fontos. Ragaszkodom márkához, típushoz, nemcsak futócipőben, autóban vagy farmerben is – szóval, ami nekem bevált, ahhoz ragaszkodom. Az adidas Boost jött be nekem úgy hét éve, és már azt is megfigyeltem: hibátlan állapotban van a cipő, de a talpa egy ponton, mindig ugyanott kezd el kopni, onnan idő kérdése, hogy megfájduljon a bokám. A tapasztalat szerint úgy háromezer kilométer után jön elő ez a probléma. És mindig ugyanott, ami nem véletlen. Utcán még simán használhatnám, mert amúgy minden rendben vele, csak futni nem szabad már benne – olyankor 30-40 ezer forintért veszek újat.
Cseke Lilla: Városi legenda, hogy ehhez a sporthoz elég a két lábad. Ha csak lemész kocogni, már akkor szükséged lesz egy jó cipőre. De ha, mondjuk, már félmaratonit futsz, vagy heti háromszor lemész mozogni, de nem a megfelelő cipőben, akkor elkezd fájni itt, hasogatni ott, és annyit nem ér. Ezen nem szabad spórolni. Oké, nyolcvanezres cipőt én sem veszek, de nem árt tudni, merre dől a lábad, kinek mi a megfelelő típus, az ideális márka. Én ma ott tartok, hogy terepre van két cipőm, aszfaltra három: az egyikben tíz-tizenöt kilométert futok, a másikban negyven-ötvenet, a harmadikban az ennél hosszabbakat. Nekem a Brooks jött be, azt használom.
Erős Tibor: Nike Pegasusszal kezdtem, mint szerintem sokan mások, aztán minél többet sportolsz, annál inkább rájössz, melyik az a cipő, amelyik jól néz ki, de nem a futásra való. A marketing itt is erős, de ez is egyéntől függ, kinek a szőke, kinek a barna tetszik. Lehet választani! Harmincezres cipő is van a piacon, meg kapható százezer forintért karbonlemezes, abban még gyorsabb is lehetsz.
Erős Tibor: hasznos két pár cipőt használni edzésre
Blaskó Mihály: Én évente három, de inkább négy Hoka-cipőt elkoptatok, az százötven-kétszázezer forint. Cipő és ruha kell a futáshoz, és innen máris nyílhat az olló, kinek mi a drága, ki mennyit tud rászánni a hobbijára. Mit tartasz fontosnak: kell-e a legújabb kollekció a kedvenc márkádból, vagy jó a tavalyelőtti feleannyiért? Télen több felszerelésre van szükség, ott is lehetnek különbségek, ízlés, igény és pénztárca szerint.
Dombi Tibor: Ha már a cipőnél bevált a márka, a pólóm, a nadrágom is adidas. Úgy nyolc-tíz pólót cserélgetek, évente veszek egyet, de az öregfiúk-válogatottban is kaptam egy zöldet, nagyon jó benne futni. Télen aláöltözet, egy felső, sapka és kesztyű; ezekből is van néhány darab, évente nagyjából hatvanezer forint a futás. Havi húszezer forint a vitamin, a táplálékkiegészítő, de ezeket már játékosként is megvettem, nem feltétlenül a futáshoz kötődik.
Erős Tibor: Megmaradtam a Nike-nál. Nekem a top versenycipő a Nike Air Zoom Alphafly Next, edzésekhez a Nike Air Zoom Tempo Nextet használom, de a Scott cipők is egyre jobbak, teszteltem párat. Nagyon hasznos, ha két párat használsz edzésre, mert a cipő is pihen, visszanyerheti a rugalmasságát, ha két futás között adsz neki időt. Az sem baj, ha másik cipőben edzel, és másikban versenyzel.
Cseke Lilla: Krémek, zenelejátszók, amelyeken podcastokat hallgatok – szerintem egy futónak könnyű ajándékot venni karácsonyra, a szülinapjára, mert sok apróságnak örül. Egyszer vásárlási utalványt nyertem egy versenyen, és vékony széldzsekit vettem rajta – ma is szeretem. Könnyű, de tartja a hőt, szélben, esőben nagyon komfortos viselet, hűvösebb estéken is nagyon jól jön. Nőként fontos a jó sportmelltartó, ki kell tapasztalni, abból melyik a legkényelmesebb.
Erős Tibor: Futómellényben volt eddig, amelyik drága és csalódás volt. Mivel nem volt tapasztalatom, megfizettem a tanulópénzt. Nem volt rugalmas a csatlakozása, nem lehetett a soft palackot könnyen cserélni, kevés volt a tárolózseb, sőt használat közben kényelmetlennek éreztem. Azóta már van jó mellényem, mert tanultam belőle.
Melyek a legnagyobb kiadások?
Blaskó Mihály: Amikor Peruba mentem a Dzsungel Ultrára, az volt úgy kétmillió forint: nevezés, utazás, minden, ami azzal a versennyel volt kapcsolatos. Az Ultrabalaton is százezres tétel, de a külföld más szint: ha több napig kint vagy, mélyen bele kell nyúlni a zsebedbe.
Dombi Tibor: Az utazás egy versenyre: repülőjegy, szállás – ez nagyobb költség lehet, ha az ember a Bostoni, a New York-i maratoniról álmodik. Sőt lehet felfelé menni, mert elfogadják a nevezésed, ha karitatív szervezetnek fizetsz milliókat, szóval, tud ez sokba kerülni.
Cseke Lilla: csökkentheti a költségeket, hogy a legtöbb felszerelés évekig használható
Cseke Lilla: A versenynevezés, a szállás, az utazás sokba tud kerülni. De az is fontos, hogy a felszerelés megvan: ha évente veszel is egy vagy két pár cipőt, a legtöbb cucc évekig használható, tehát ezek sem állandó kiadások.
Erős Tibor: Persze, az utazás, a nevezés, és nem is kell külföldre menni. Sok ultraverseny hajnalban elrajtol, muszáj ott aludnod, előző nap már ott kell lenned a helyszínen, az is költség. Mégis a cipőt mondanám, havonta ötszáz-hétszáz kilométert futok, és ha a cipőnek ránézésre nincs is baja, érdemes cserélni – aki most kezd futni, figyeljen rá: ha nincs a cipődnek baja, nem szakadt el, jól néz ki, mégis fájni kezd a térded, bokád, akkor bizony lehet, hogy észrevétlen elkopott a talpa, nem rugalmas már. Szóval, havonta egy cipőt elfutok, az azért nem kevés. Költhetsz még futóedzőre és erőnléti edzőre, vitaminokra, frissítéshez szükséges zselére, izóra, amit hosszú edzésen érdemes tesztelni. Meg gyógytornászra, ha fáj valamid, szóval a futás sem olcsó sport.
Van-e olyan kiadás, amelyet ma már feleslegesnek gondolnak?
Dombi Tibor: Nem volt semmi ilyen, hiszen a foci után, túl a negyvenen kezdtem el futni, addigra talán benőtt a fejem lágya. Nagyon szeretem az órákat, egy százezres Polart hordok, minden adatot mutat, amire szükségem van: pulzus, GPS van rajta, mennyit futottam, milyen átlaggal. Egy ideje észrevettem, hogy vannak szép és nekem kedves óráim, de mindig ez van rajtam, egész nap. Mondom, nagyon nehezen váltok, de most kacérkodom egy Garminnal; jól néz ki, tetszik nagyon, hezitálok, hogy megvegyem-e.
Cseke Lilla: Én szeretem a Garmin órámat!
Erős Tibor: Részemről is egy szavazat a Garminra. Nagyon hasznos, rengeteg információt kaphatsz. Dombi Tibinek jó szívvel ajánlom Magyari Pétert, ő nagyon tudja, az adott versenyző futószokásaihoz melyik Garmin óra az ideális. Sokszor ki sem tudod használni a funkcióit, mert nem vagy tisztában vele, mi mindenre képes. Az enyém összeköttetésben van az edzőmmel, méterre lebontva megmondja, milyen pulzussal fussak, szabályosan levezényli az edzést. Nagyon szeretem, óra nélkül nincs edzés és verseny sem.
Blaskó Mihály szerint a ruha inkább legyen kényelmes, mint szép és menő
Blaskó Mihály: Persze, az óra fontos, ha szükséged van pontos visszajelzésre, ellenőrzésre. Sokféle van már a piacon, vehetsz háromszázezerért, érdemes átgondolni, mit akarsz követni rajta. Az azonban itt is relatív, olcsónak vagy drágának minősül-e, hiszen lehet százezer forintot meghaladó tétel, de az enyém öt éve velem van. Akkor vettem, soknak is tűnt, de azóta nem kellett újat vásárolnom, vagyis ha megtalálod a megfelelőt, ritkán kell rá költened.
Cseke Lilla: Felesleges kiadás ma már nincs, az évek alatt az ember rájön, milyen zselét fogyasszon verseny közben, és azt milyen hátizsákba tegye. Imádok shoppingolni. Régen vettem öt különböző nadrágot, mert tetszett, aztán kiderült, hogy futáshoz egyik sem kényelmes, vagy fázom benne; idővel rájöttem, nem a mennyiségre, hanem a minőségre kell figyelni, ha a futáshoz öltözködik az ember. Olyan is megesett, hogy a versenyre bevásároltam italokat, ennivalót, csokit, banánt, mindenfélét, aztán a fele sem kellett. Idővel kialakul, mire van szükséged a hétköznapokban, és mire egy versenyen.
Blaskó Mihály: Igen, fontos tétel a táplálékkiegészítés, a fehérje, az ásványi anyagok beszerzése – amikor készülsz a versenyre, az is százezres tétel. Szerintem ezen mindenki átesik: megvettem a legszebb nadrágot, pólót, szuper volt a minta, megőrültem érte, aztán dörzsölt itt, kényelmetlen volt ott, és akkor már egyáltalán nem tűnt szépnek. Négy éve találtam pólót háromezer forintért, abból vettem hármat, semmi különös, de az a legjobb nekem – ezeket váltogatom, pedig van vagy húsz másik a szekrényben.
Sorozatunk első részében azt jártuk körül, mennyire jellemző a csalás az ultrafutásban, a másodikban arról volt szó, hogy mennyire idegesítő, ha valaki mániákus „futóőrültté” válik, míg a harmadikban arra kerestük a választ, hogy profi húzás vagy divatozás futóedzővel dolgozni?
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
