Mostanában heti három alkalommal futok, ennyit tudok megoldani egy héten a TRX és a köredzés mellett. Nem mondom, hogy túledzettségtől szenvednék – sőt… Egyelőre nem tudok több mozgást beiktatni a napjaimba. Viszont a májusi Ultrabalaton előtt biztos, hogy még egy futóedzést be kell valahogy „húznom” hetente, mert erre a versenyre szeretek felkészülten érkezni. Az UB-n stabilan kell (sőt le kell!) futni az adott távot, függetlenül attól, hogy hajnali négy órakor indulsz vagy délután, 35 Celsius-fokban vagy éjjel kettőkor, amikor éppen leszakad az ég, s a viharban, az ömlő esőben jön a szakaszod (de lehet akár több időpontban is futásod). Menni kell, nem lehet finnyáskodni, mert csapatban vagy, azaz itt is érvényes a „csapatüzemmód” (na persze ha valaki egyénileg indul, azt csinál amit akar, és ahogy akarja, mert ők a legnagyobb királyok, mindenki felnéz rájuk, csodáljuk őket!) Az előző blogszemle bevezetőjében írtam, hogy edzésterv alapján futok, és a „Mester” vasárnapra laza hét kilométert írt elő (megjegyzem, azokat az edzéseket futom a legjobb idővel, amikor egyáltalán nem érdekes, hogy milyen értékeket mutat az órám, csak a futás van), így kényelmesen nekiindultam.
Amikor a nagyon várt, csodás tavaszi időben Prodigy és Angerfist szólt a fülemben, szépen kezdtem belehúzni, de csak annyira, hogy jólessen. Ilyenkor nem is figyelek semmi másra, csak magamra meg a zenére, nekem ez a tökéletes kikapcsolódás. Annyit viszont érzékeltem, hogy egy autó szemből lelassít, és közelebb is jön hozzám; két fiatal srác ült a kocsiban, s mikor rájöttek, hogy akár az anyjuk is lehetnék, szélsebesen elhúztak.
Az arcukon lévő döbbenet pedig…
Na, az nagyon vicces volt 🙂
Vigyorogva vágtáztam tovább…
FUTÁSRÓL NŐKNEK (Facebook)
Készült egy nagyon alapos felmérés, amely azt a kérdést boncolgatja, hogy miért kezdenek el a nők futni?
Mielőtt bárki rávágná, hogy azért, mert fogyni akarunk, ki kell ábrándítanom, ugyanis a fogyás csak a harmadik helyen szerepel indokként! Az is nagyon érdekes, hogy a fiatalabbak inkább tíz kilométer alatt futnak hetente, a többség tizenegy-huszonöt kilométert, ami a félmaratonira való felkészülésnek felel meg.
FUTÓLÉPÉS (honlap, Facebook)
Őry István ismét nagyszerű szakcikkel lep meg minden olvasót: mielőtt bárki intenzíven elkezdene azzal foglalkozni, hogy a futótechnikáján, mozgáskoordinációján javítson, érdemes elvégezni egy úgynevezett Thomas-tesztet. A teszt a futómozgásban részt vevő izmok állapotáról ad képet. Ha ezek túl feszesek, mindenképp foglalkozni kell velük. Ehhez nagyszerű gyakorlatokat is találunk, amelyeket videón mutatnak be a gyógytornász-manuálterapeutával. Magáról a Thomas-tesztről videoanyag is készült, egyáltalán nem nehéz, akár otthon is elvégezhető.
RUNNER’S WORLD MAGYARORSZÁG (Facebook)
Itt találtam egy összeállítást a futófelületekkel kapcsolatban, hogy melyiknek mi az előnye és mi a hátránya. Ebből kiderül, hogy a beton tízszer keményebb lehet az aszfaltnál, vagy hogy tengerparton, mezítláb futni elég kemény edzés a lábnak. Ugyanitt olvashattam azt a cikket is, amely azoknak ad tanácsot, akik futóval szeretnének randizni, ám ők maguk nem űzik ezt a sportot. A nyolc tanács közül a legjobban ez tetszett: meg kell tanulni lassan kerékpározni, hogy a „nem futó” kísérni tudja majd reménybelijét a versenyeken, illetve ez „ügyben” ugyanilyen fontos praktika a nyaralás helyszínének pontos egyeztetése – hiszen tudni kell, lesz-e ott épp verseny, és egyáltalán milyen futóterepek találhatók arra.
Ez annyira jellemző :-)))
Remélem, mindenki kocogott, futott, rohant, nyargalt vagy vágtázott, terepezett az elmúlt hétvégén! Hiszen végre tavaszi idő volt! Fussatok, fussatok!!!