Hogyan látja a verseny fejlődését az elmúlt évek tekintetében?
Az első évben alig több mint kétszázan regisztráltak, míg tavaly már azon dolgoztunk, hogyan tudjuk megoldani a mintegy 1200 jelentkező részvételét – kezdte érdeklődésünkre Kam Jandu, a Budapest Airport Zrt. kereskedelmi igazgatója. – Az idén augusztus 31-én megrendezendő Runway Run sokak számára a versenynaptár egyik legfontosabb elemévé vált, számukra természetes, hogy minden évben csatlakoznak. Ráadásul itt megvan a lehetőség, hogy a sportolás mellett jótékony célokra gyűjtsünk. Azt gondolom ezért is vált olyan népszerűvé.
Honnan jött az ötlet, hogy a kifutópályán futóversenyt rendezzenek?
Az egyik kollégánkat megkereste egy jól ismert sportszergyártó, olyan helyszínt keresve, ami más, mint a többi, és a kifutópálya megfelelt ennek az elvárásnak. Ezután vittük tovább az ötletet, és a futóversenyt Magyarország első számú jótékonysági sporteseményévé fejlesztettük.
Az elmúlt évek versenyei során milyen tapasztalataik voltak?
Büszkék vagyunk rá, hogy évről évre nemcsak egyre több futó, de egyre több szponzor is csatlakozik hozzánk. A legfontosabb az, hogy a résztvevők száma folyamatosan nő, élesedik a verseny is, hiszen a rutinosabbak igyekeznek a kategóriájukban jó helyezést elérni. Most már vannak visszatérő csapatok is, például légitársaságok, amelyek mindent megtesznek azért, hogy elhódítsák a leggyorsabb légitársaság címet.
Mit gondol, mi a verseny legnagyobb sikere, mi a vonzereje?
Mindenképpen az, hogy különleges környezetben zajlik: hány embernek adatik meg világszerte, hogy egy egyébként működő kifutópályán futhat? Ehhez jön még hozzá a verseny, illetve az adománygyűjtési lehetőség – ezek teszik teljesen egyedivé a programot. A Budapest Airport rendezvényszervező csapata a verseny szervezőivel karöltve fantasztikus eseményt rak össze minden évben! A futóversenyek logisztikai kihívásai még a tapasztalt rendezői gárdákat és futókat is próbára teszik, de a mi csapatunk évről évre kimagasló színvonalú versenyt szervez – erre nagyon büszke vagyok!
Hogyan választották ki a két kedvezményezett alapítványt?
Az Anna Aero, a nemzetközi partnerünk – amely segít futókat toborozni a világ különböző részeiről – már korábban is támogatta az Anthony Nolan Alapítványt. Ez egy angol jótékonysági szervezet, amely nagyszerű munkát végez a csontvelő-átültetések kutatása és lebonyolítása terén. Szó szerint megváltoztatják a leukémiás emberek életét, így nem is volt kérdés, hogy támogatni fogjuk őket. Paul Hogan, az Anna Aero kiadója szolgáltatta az inspirációt ahhoz, hogy a Runway Runt egyszerű üzleti rendezvényből adománygyűjtő eseménnyé fejlesszük. Sajnos Paul személyesen is érintett e tekintetben, hiszen kislánya, Bronte 12 éves korában leukémiában hunyt el. Azóta a lánya emlékének adózva fáradhatatlanul dolgozik annak érdekében, hogy a többi betegnek jobb esélye legyen a túlélésre. Ezért lett a versenyen kiosztott érem neve „Bron’s medal” – majdnem, mint a bronzérem, de Bronte tiszteletére.
Ami pedig a Suhanj! Alapítványt illeti, ez is hasonlóan könnyű döntés volt. Futóként emlékeztem a világoskék mezükre a különböző futóversenyekről, ahol sérült és mozgásukban korlátozott futóik önkéntesekkel vettek részt – ez inspirált, hogy többet tudjak meg róluk. Megkerestem Gusztos Pétert, akinek volt egy csodálatos terve, hogy egy integrált edzőtermet hoz létre, ahol épek és mozgásukban korlátozott emberek is tudnak együtt sportolni. Ez tökéletesen illeszkedett abba, amit mi a BUD Runway Runnal próbálunk elérni. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy az együttműködésünk révén mi is az alapítvány fejlődésének részesévé váltunk, hozzájárulhattunk az edzőterem megnyitásához, minden évben közös képet készíthetünk a Suhanj! sportolóival, illetve az a tudat, hogy a vállalatunk összefogott egy hasonlóan gondolkodó alapítvánnyal, amely szintén úgy gondolja, hogy a sport mindenkié, és mindenki számára elérhetővé kell tenni.
Ön eddig hányszor állt rajthoz a viadalon?
Mind a hat alkalommal futottam. Szervezőként, adománygyűjtőként és futóként ez számomra kötelező.
Futóként mi a legjobb eredménye és mire a legbüszkébb?
Eddig tíz maratonit teljesítettem, a legbüszkébb a 2018-as bostoni versenyre vagyok, mert akkor nekem és a többi résztvevőnek hidegben, esőben és szélben kellett helytállnunk. A közelmúltbéli versenyek közül ott volt a legmagasabb azok száma, akik feladták és kiálltak. Azoknak viszont, akik kitartottak, és elverekedték magukat a célig, életre szóló élménnyé vált.
Vannak még további céljai a futásban?
Most már csak hobbiszerűen, rövidebb távokat futok. Az egyetlen célom, hogy élvezzem. Fontos, hogy a Runway Runt a lehető legsikeresebbé tegyem. Azt hiszem, a miénk az egyik legjobb szervezőgárda, és egyre több kiváló sportember csatlakozik hozzánk, akiknek a futás közel áll a szívéhez, erre pedig igazán büszkék lehetünk!
