Mennyire elégedett a magyar válogatott teljesítményével a száz kilométeres világbajnokságon?
Úgy gondolom, azt, hogy a válogatott és a futók mit értek el, ketté kell bontani – felelte portálunknak Gál Tibor, a Magyar Atlétikai Szövetség ultrafutó-bizottságának elnöke. – Aki egyéni csúcsot futott, az maximálisan odatette magát, felkészült, komolyan vette a versenyt, nem lehet benne hibát keresni. Az eredmények szerintem teljesen jók, ha húsz-harminc éves magyar csúcsokat dönt ,meg a csapat, az erős összetételre utal. Az elmúlt néhány évben – feltételezem, a Covid miatt – több idejük volt edzeni a nemzetközi vetélytársaknak, sokak inkább a felkészülésre fordítottak időt a versenyzés helyett. Ennek köszönhetően zseniálisan jó eredmények születtek, de nekünk sincs szégyenkeznivalónk – rekordokat döntöttünk, elégedettek lehetünk, hiszen sokkal erősebb a mezőny a korábbi éveknél.
Gál Tibor
Értékelésében megjegyezte, elengedhetetlen lesz a vérfrissítés. Ilyen hosszú távon is nagy előnyben vannak a harminc év alattiak?
Ha nem is harminc a határvonal, de eddig az volt a „divat”, hogy azok vitték sokra az ultratávokon, akik előtte versenyeztek pályán, gyorsak, rövidebb távokon is voltak jó eredményeik, aztán a pályáról az egyre hosszabb utcai versenyek felé fordultak. Még most sem a húsz-huszonkét évesek uralják a mezőnyt, ugyanis a huszonnyolc és harmincöt év közötti nemzetközi futók iszonyatosan erősek, ezt figyelembe kell vennünk. Fontos, hogy megtiszteljük a szenior vb-dobogósainkat, hiszen ők még mindig kiválóak, ugyanakkor be kell szipkázni a fiatalokat is, gondolkodni kell az utánpótláson. Nem szükséges lecserélni a jelenlegi garnitúrát, de közelebb kell vinni az ultrafutást a fiatalabbakhoz, ami azt jelenti, hogy az edzésmunkának, az edzéstervezésnek, az alapozásnak legyen az a céljuk a következő öt évben, hogy kineveljük az ifjú tehetségeket. Az egyik huszonkét éves titánunk, Kohári Szabolcs Berlinben is oda mert állni a rajthoz önköltségen, csak a versenyrutinja hiányzott, egyébként remekül helytállt.
Ahogy utalt is rá, a helyezések ezúttal nem lettek túlságosan előkelőek. Ennyire sokat erősödött a mezőny az elmúlt néhány évben?
Vannak új arcok, meg országok és csapatok is, amelyek feltételezhetően más edzésrendszerben dolgoznak; nem is válogatottról beszélhetünk, hanem – a felszerelés alapján – egyesületről. A három japán induló végig kart karba öltve együtt haladt, egy francia ékelődött be közéjük, és két dél-afrikai is párban ment, aztán felzárkózott hozzájuk az is, aki ötvenméteres lemaradásban követte őket. A váltott vezetés nagy segítség, míg a magyar futók alapvetően egyedül mentek, nekünk nincs is lehetőségünk közös edzőtábort szervezni. Akiknek St. Moritzban összejött, egyéni csúcsot futottak, de arra nincs támogatási lehetőség, hogy klubszinten több futót összehozzunk.
Ki szerezte a legkellemesebb meglepetést a mieink közül?
Mivel szinte mindenki egyéni csúcsot futott, nem tudok kiemelni senkit, keményen küzdött az egész válogatott. Bódis Tamás legjobb eredménye borítékolható volt, ám a lányok is remekül mentek csapatként – a frissítéseknél vagy a fordítónál, amikor egymással szemben futottak, lelkesítették a másikat.
A szervezéssel, a körítéssel elégedett volt?
Gyengének találtam a szervezést. Elmérték a pályát, és azt kérték, hogy a verseny közben beszéljük meg a futóinkkal a változást, akik, mondjuk, négyperces tempóban három métert futottak a sátornál. Közöljük velük, hogy nem annyi kör lesz, amennyi kalkulálva volt, hanem van még nyolcszáz méternyi kis bónusz. Ha a táv felénél próbáljuk elmondani, lehet, hogy a hangzavar és a szellemileg kevéssé friss állapot miatt nem értik meg, esetleg utána azon agyalnak, mi lehet a baj, amit nem hallottak. Ha meg az utolsó körnél közöljük, elképzelhető, hogy addigra már kifutották magukat nullára, mégis tovább kell menniük, tehát mindenképpen sokba került ez a hiba. A versenyzők annyira nem érzékelték, mint a kiszolgáló személyzet, de a buszokkal is akadtak problémák. Mivel a Berlin centrumában található versenyközpont harminc kilométerre volt a szállástól, át kellett menni az egész városon, és mivel kevés volt a busz, sokszor kellett fordulniuk. A fogadások és a felvonulás ugyanakkor jól sikerült, ahogyan információkat is adtak arról, ami fontosnak számított.
Hogy halad az utazás szervezése a veronai huszonnégy órás Európa-bajnokságra?
Huszonnégy fővel, három mikrobusszal megyünk, nem kérünk sofőrt, önállóan oldjuk meg a vezetést. Úgy lesznek szétosztva az emberek, hogy mindenhol legyen olyan, aki vállalja a vezetést, amihez elég sima B-kategóriás jogosítvány. Dolgozunk a pénzügyi fedezet megteremtésén is, és a céges ruházat kivitelezését is szeretnénk megvalósítani. Berlinben nem volt egységes a szerelésünk, de reméljük, Veronára siker ezt megoldani, és jól is fogunk szerepelni.
Mit szól Bódis Tamás friss, 2:57:31-es országos csúcsához ötven kilométeren?
Kőkemény pálya volt, brutális szintekkel, három, táblával jelzett emelkedőt is tartalmazott, úgyhogy nagyon jó ez az időeredmény. A szeptemberi huszonnégy órás Európa-bajnokság után októberben az ötven kilométeres Eb-n is indulna Tomi, de hogy mi lesz vele, az csak a huszonnégy órás verseny után dől el. Nincs forrásunk kivinni oda, tehát önköltségen menne, a nevezését természetesen beadtuk. Ha könnyebb lett volna az útvonal, nem negyvenöt másodperccel, hanem sok-sok perccel döntötte volna meg a rekordot. Várhatóan Spanyolországban még jobb lesz, a huszonnégy órás Eb-n pedig várjuk tőle a toperedményeket. Nagyon tehetséges futó, és jó állapotban is van.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
