Hogyan került a futás világába?
Egy bonyodalmas angliai kaland után kétezertizenhatban kezdtem el futni – mondta Kertész Nóra a Csupasportnak. – Öt évet éltem kint, és hát az életstílusom nem volt épp a legjobb, a hazaköltözés után pedig nekivágtam a futásnak, ami egyfajta mentőövként szolgált, hogy túl legyek a nehézségeken. Az első alkalommal öt, majd két nap múlva, másodszorra tíz kilométert tettem meg. Ez január elején volt, egyfajta újévi fogadalomként kezdtem el az akkori vőlegényemmel. Ami érdekes, hogy mezítlábas futó voltam, az első ultrámat is mezítlábas cipőben teljesítettem. Hosszú folyamat volt, de már áttértem a rendes futócipőkre.
Miképp képzeljük el a mezítlábas futásait?
Sokat futottam terepen, rekortánon és aszfalton is cipő nélkül, volt, hogy eléggé fájt, de élveztem és egészséges volt. Természetesen ehhez a technikához is fokozatosság volt szükséges. Több év elteltével, az első gyermekem születése után – télen – terepen volt az első hosszabb futásom mezítlábas cipőben, ahogy az első hatórásom is Martonvásáron. Aztán elkezdtem edzővel dolgozni, az ő javaslatára kezdem el hagyományos futócipőt használni, a fokozatos terhelés miatt féltette a lábam. Eredetileg azért futottam mezítlábasban, hogy megerősödjön a lábam, most azt érzem, hogy mióta áttértem normál cipőre, sokat gyengült, így tervben van, hogy ismét visszatérek a legtermészetesebb formához.
Hogyan kezdődött az ultrafutás?
Az ultrát a válásom után kezdtem el. Kétgyermekes anyuka vagyok, egyedül nevelem a kicsiket, valamibe kapaszkodnom kellett. A második szüléskor nagyon meghíztam, százöt kiló voltam, most pedig ötvenhárom vagyok. Ki merem mondani, hogy a nagymértékű hízás rányomta a bélyegét a házasságomra. Az első ultrám a martonvásári hatórás volt, amelyen ötvennégy kilométert tettem meg, amivel harmadik lettem a korosztályomban. Ugyanezen az eseményen tavaly az ötven kilométeres távon első helyen értem célba. Az edzőmnek hála sokat fejlődtem mentálisan és fizikailag is. Most viszont szüneteltetem ezeket az edzéseket, mert úgy érzem, jelenleg a terep az, ahol megtalálom önmagam.
Említette, hogy egyedül neveli gyermekeit. Mennyire nehéz összeegyeztetni a futást és a mindennapi teendőket?
Nagyon. A második gyerek születése után beszereztem egy szuper sport babakocsit és így jártam futni, a nagyobbik ezalatt óvodában volt. Jelenleg úgy oldom meg az edzéseket, hogy edzőcuccban elviszem őket az oviba, majd futok, letusolok és irány a munka. Három-öt kilométerre van időm ilyenkor reggel, de szerintem a rendszeresség sokkal fontosabb, mint a kilométerszám. Amikor pedig a hétvégén az édesapjuknál vannak, van időm a hosszú futásokra.
Milyen volt a múlt éve a futást illetően?
Nem vagyok igazán versenyzős típus, nem szeretek bizonyítani, inkább „saját magamnak” futok. Azonban a martonvásári versenyen minden évben ott vagyok, ez fontos nekem, mivel itt teljesítettem az első ultrámat, ezzel tisztelem meg az eseményt és saját magamat is. Ez az a hely ahova úgy készülök, hogy minden alkalommal a dobogón szeretnék végezni. Tavaly először teljesítettem a Szederkény–Bóly versenyt, ez volt az első, de remélem, nem az utolsó száz kilométeres megméretésem. Aztán ott voltam a Spartathlon szimpátiafutáson,amelyet a Szombathelyi Futóklub szervezett, futottam ötven kilométert, így szurkolva a Görögországban küzdő szombathelyi magyaroknak, Bazsó Tibornak és Horváth Péternek. Sajnos a dupla Vaskört nem sikerült teljesítenem az elrontott frissítésem miatt, ötvenhat kilométert tettem meg, majd másnap a maradék huszonnyolcat. Ott voltam a „Tanúhegyek nyomában” teljesítménytúrán, amelyen szép időt mentem. Ez annyira megtetszett, hogy eldöntöttem, a jövőben a terep lesz az én pályám.
Ha jól tudom, életmód- és étkezési tanácsadó, illetve speciális trénerként a szétnyílt hasizom a területe: ezekről mit lehet tudni?
Mindkettőt saját magam miatt tanultam, az étkezési tanácsadást akkor, amikor száz kilóról mentem lefelé. A hasizomtrénerség onnan jött, hogy a szülések után nagyon fájt a derekam, nehezen keltem ki az ágyból és sok napi teendőt képtelen voltam ellátni fájdalom nélkül. Nem tudtam elképzelni, mi lehet a probléma, majd egy kedves barátnőm és a szétnyílt hasizommal foglalkozó tréner segítségével sikeresen kezeltük a problémát. Ekkor jött az elhatározás, hogy nagyon szívesen segítenék én is másoknak, akik hasonló nehéz helyzetben vannak. Már műtét közeli állapotban voltam, még épp időben hoztuk helyre. Nem dolgozom sem életmód- és étkezési tanácsadóként, sem hasizomtrénerként, ez csak hobbi, de szívesen adok tanácsot, aki kéri. Már többen is megkerestek, örömmel segítek mindenkinek.
Ami a futást illeti: milyen céljai vannak az évben?
A martonvásári verseny ötven kilométeres távján ismét ott leszek, illetve a Vadlán Terep Ultra negyvenkét kilométerén is. A Szederkény–Bóly száz kilométeres megméretés is tervben van, ahogy további teljesítménytúrák és privát futások is.
