Pénteken kezdődik a Spartathlon, hogy néz ki addig a programja?
Szeretek ráhangolódni az eseményekre – nyilatkozta a Csupasportnak az 55 éves Gyöngyösi János. – Hétfőn utaztam, szerdáig szabad program van, akkor költözünk be a közös szállásra. Harmadszor veszek részt a Spartathlonon, mindig más volt a kísérőm – most az új párom jön velem, szeretném megmutatni neki a tengerpartot és néhány szép helyet. Mohai Péter autós kísérőként segít majd, ő a versenyre érkezik. Mindkét teljesítésem alkalmával ott volt velem, remekül oldotta meg a feladatát.
Tavaly kiváló eredményt ért el a legendás versenyen: 26:46:53-as idővel a nyolcadik helyen ért célba. Milyen vágyai vannak most?
Ez nehéz kérdés. Vágyaim mindig vannak, de a realitás most mást mutat.
A legnagyobb vágyam, hogy túlszárnyaljam edzőm és példaképem, Maráz Zsuzsi egyéni rekordját és huszonöt óra negyvenhárom percen belül érjek célba. Ám a jelenlegi állapotomban most nem sok esélyt látok rá. Már annak is örülnék, ha végigmennék.
Hogy miért mondom ezt? A koronavírus-betegségem után pulzusproblémával küzdök, nem vagyok százszázalékos állapotban. Az is lehet, hogy ennek ellenére tudok haladni, ám az is lehet, hogy a szintidővel fogok küzdeni. Ez nem panasz, ez tény. Elfogadtam a helyzetemet, most úgy érzem, annak is örülnék, ha probléma nélkül beérnék a célba. Tavaly is adódtak hasonló jellegű problémáim, ám akkor szerencsém volt, két hónappal a Spartathlon rajtja előtt rendbe jöttem. Akkor elég volt két hónap a felkészülésre, most nem tudom, mire számíthatok. A hétvégén Balatonszemesen voltam versenyen, felváltva sétáltam és kocogtam… Ez van.
Harmadszor vesz részt az eseményen, mire kell a legjobban figyelnie?
Tavaly szinte minden szakaszt meg tudtam futni. Észnél kell lenni, ez a titka az egésznek. A nappali melegben okosan kell futni, éjszaka lehet nagy iramot diktálni. Kétezertizenkilencben és tavaly hét óra és pár perc alatt értem el a Korinthoszi-csatornához, ám ha valaki nyolc óra alatt ér oda, akkor is érhet még el jó időt. Ezzel nem szabad foglalkozni. Kivéve, ha valakit Erős Tibornak hívnak, és a dobogóra hajt.
A magyar indulók tartják egymással a kapcsolatot?
Ebben az évben sok új arc lesz a magyar csapatban, nem ismerjük egymást teljesen.
Azt tudjuk, hogy ki mikor utazik, majd szerdán a rajtcsomag átvételkor ismerkedünk össze igazából. Lesznek közös programok, közös étkezések, szóval biztosan megismerjük egymást. Egyébként felemelő érzés, amikor a nemzetek sportolói egyenpólóban levonulnak a közös étkezőbe, s ott beszélgetnek, sztorizgatnak, ismerkednek egymással.
Azt tudjuk önről, hogy az egyik legjobb magyar ultrafutó, ám többet nem nagyon. Beszélne kicsit magáról?
Karbantartó vagyok egy cégnél, szóval fizikai munkát végzek. Emellett futóedző is vagyok, ami rengeteg munkával és elemzéssel jár, imádom csinálni. Örülök, amikor hatékony edzésmunkán vannak túl tanítványaim, és a versenyen sikerül a tervezett vagy még annál is jobb időt teljesíteniük. Az idei Szőlőskörön az összes futóm végigment, erre kifejezetten büszke vagyok. Hogy hogyan néz ki a saját edzéstervem? Általában három hét erősítő, majd egy hét regeneráló futásból áll egy hónap. Az alapozó időszakban heti száz-százhúsz kilométert futok, az év többi részén heti százhatvanat. Akár heti kétszáz kilométert is le lehet futni, de már nem nekem. Egyre idősebb vagyok, egyre nehezebb a regeneráció, figyelnem kell magamra, persze vannak még céljaim az ultrafutásban.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
