Rendesen belecsapott a lecsóba, nem sok idő telt el az esztendőből, ám máris két hosszú, külföldi versenyt teljesített.
Valóban, az idei szezonom hamar elkezdődött, már január ötödikén Olaszországban futottam egy száznégy kilométeres terepultrán, majd február közepén egy nyolcvannyolc kilométeres szlovén versenyen vettem részt – mondta Vajda Zoltán a Csupasportnak. – Úgy néz ki, ebben az esztendőben a terepfutás felé fordulok, van már nevezésem a Mátrabércre és a Vadlán Terep Ultrára is. Igaz, meghívtak két aszfaltos hatórás versenyre, amelyen a szervezők nem titkolt célja az, hogy új korosztályos országos csúcsot fussak.
Ne szaladjunk ennyire előre, beszéljünk a két versenyéről, kezdjük az olaszországival.
Nem véletlenül választottam a La corsa della Bora elnevezésű futórendezvény száznégy kilométeres ultratávját, ugyanis remek felkészülés volt a Kinizsi Százasra.
Számítottam rá, hogy a karsztvidéken lehetnek technikás szakaszok – hát voltak is… Mivel én az Alföldön edzek, ritkán jutok el hegyvidékre, így a lejtőkön alig tudtam futni, eléggé lelassultam a technikás részeken. Gyakorlatilag totyogtam lefelé, sokan elhúztak mellettem, ám így is sikerült a százhetvenhárom résztvevőből a tizenegyedik helyen beérnem.
Tizenhárom óra tíz perc lett az időm, ennél jobb eredményre számítottam. Minden egybevetve elégedett is lehetnék, ám én ritkán vagyok az…
És milyen volt a szlovéniai?
A nyolcvannyolc kilométeres Parenzana Ultra Trail az egyik kedvencem, ami egy monarchiabeli vasútvonal nyomvonalán halad. Nincsenek benne nagy szintkülönbségek, remekül lehet futni, de van egy húsz kilométeres emelkedő, ami nem esik jól. Csodálatos időnk volt, szinte percre pontosan olyan időeredményt értem el, mint egy évvel korábban, hét óra harminchárom perc alatt értem be a célba. Idén második alkalommal vettem részt ezen, tavaly győztem, míg most harmadik lettem.
Milyen célokkal vágott neki 2025-nek?
Mivel a tavalyi huszonnégy órás eredményemmel nem vagyok megelégedve, idén mindenképpen javítani szeretnék. Egy évvel ezelőtt kétszázhuszonöt kilométer jött össze, ez a korosztályos országos csúcsra elég volt, de ennél többet szeretnék elérni. Lesz még néhány versenyem, de olyan igazán hosszúakat nem tervezek, most a száz kilométer körülieket vettem célba. Sajnos kevés az aszfaltos megméretés, az Ultrabalaton és az Ultra Tisza-tó már többször megvolt, s az az igazság, hogy új versenyekre, új impulzusokra vágyom.
Az viszont nem tetszik, hogy egyre több versenyen éjféli vagy késő esti rajt van, ha elmegyek egy külföldi száz vagy százötven kilométeres kihívásra, és éjjel van a rajt, semmit sem látok a tájból.
Márpedig ha elutazom például Görögországba, akkor gyönyörködni szeretnék a környezetben is. No mindegy, az biztos, hogy a tervek szerint május végén negyvenedik alkalommal teljesítem a Kinizsi Százast. Még nem végleges a versenynaptáram, vannak fix programok, a többi majd jön „érzésből”. Tervben van többek között a Celtic63 is, de majd kiderül, mit hoz a jövő. Az biztos, hogy nem unatkozom idén sem.
