Elképesztő esztendőn van túl, első alkalommal teljesítette az egyéni Ultrabalatont és a legendás görög Spartathlont. Hogyan emlékszik vissza az idényre?
Fotó: Abai Róbert / Spartathlon Magyar Csapat
Nagyon gyorsan történtek a dolgok. Ahhoz képest, hogy csupán három esztendeje ultrázom, egyszer csak azon kaptam magam, hogy egyéni Ultrabalatont futok és automatikusan kvalifikáltam magam a Spartathlonra – mondta Hajtó György. – A 2024-es évem fantasztikus volt, hatalmas élményekkel gazdagodtam, rengeteg embert ismertem meg a sportágon belül, ami a remek eredmények mellett szintén nagy öröm. Kis család a magyar ultrafutóké, de nagyon szeretetre méltó, mindenki szurkol a másiknak, jó érzés ide tartozni.
A tavalyi a sportkarrierem legeredményesebb és legjobb esztendeje volt, minden álmom valóra vált. De… Az Ultrabalaton és a Spartathlon is lehetett volna jobb, azonban nem vagyok elégedetlen, gyönyörű élményeken vagyok túl, örök emlék 2024, kíváncsian várom, hogy mit hoz az idei.
Az Ultrabalaton és a Spartathlon mellett két egyéni csúcsot is elért a hatórás és a száz kilométeres futáson. Mesélne erről a négy eseményről?
Azzal kezdeném, hogy az év legelején egy túlterhelésből adódó sérülést szenvedtem, de kis pihenő után folytathattam a felkészülést, körülbelül két hónapig tartott a teljes felépülés. Sokaknak a Spartathlon az álmuk, de nekem az Ultrabalaton volt a főversenyem, mindig is ez lesz, nagyon szeretem ezt az esemény és a Balatont, igazán különleges kötelék van közöttünk. Többek között azért is emelkedik ki, mert ez volt az első kétszáz kilométer feletti versenyem. Idén kerékpáros kísérőként leszek ott az Ub-n, de a jövőben mindenképpen vissza akarok térni és javítani az időeredményemen.
Ami a Spartathlont illeti, maximálisan felkészülve mentem a versenyre, a nagy meleget is ideértve, mégis meglepett. Korábban soha nem voltak gyomorproblémáim, ám Görögországban előjöttek, nem volt könnyű, csak az lebegett előttem, hogy beérjek a célba.
Fotó: Abai Róbert / Spartathlon Magyar Csapat
A Spartathlonra is vissza akarok térni, de nem mostanában, majd néhány esztendő múlva. Egyébként fantasztikus verseny az összes szépségével és árnyoldalával együtt, elképesztő volt a magyar zászlóval befutni a célba. Valóban, az Ultrabalaton és a Spartathlon mellett a hatóráson és száz kilométeren is egyéni csúcsot futottam. Sőt, a legbüszkébb a tapolcai hatórás országos bajnokságra vagyok, ott minden probléma nélkül ment, hibátlan versenyt teljesítettem. Szóval Ub ide, Spartathlon oda, ha egyet kellene kiemelnem tavalyról, akkor az a hatórás ob lenne. Minden órában tudtam javulni, folyamatosan emeltem a sebességemen, tökéletes verseny volt.
Esetleg van olyan, ami nem úgy ment, ahogyan eltervezte?
Nem volt ilyen. Maximalista vagyok, igyekszem mindenre teljes mértékben odafigyelni és tisztességesen felkészülni a versenyekre. Talán a száz kilométeres országos bajnokságon jobb eredményt is elérhettem volna, de az a verseny teljes mértékben az Ultrabalaton-felkészülés jegyében telt. Kellett egy gyors száz kilométer, ezt pedig maximálisan szolgálta. Ráadásul ugye az egyéni rekord is összejött…
Nézzünk előre egy kicsit: milyen célokat tűzött ki maga elé az idén? Akkor ezúttal nem lesz Ultrabalaton és Spartathlon?
Ahogy mondtam, idén kerékpáros kísérőként leszek ott az Ultrabalatonon, Gerda Lajost támogatom, a célunk az, hogy huszonnégy órán belül beérjen. A jövőben futóként is vissza akarok térni, és húsz órán belüli időt szeretnék teljesíteni. Idén biztos furcsa lesz, hogy nem vesenyzem, de mindent megteszek, hogy Lajos elérje a célját. Ami az idényt illeti, a terepfutás felé fordulok, ötven, nyolcvan és száz kilométeres megméretéseken szeretnék részt venni, 2026-ban pedig szeretnék rajthoz állni az UTMB-n. Szóval a kérdésre válaszolva: idén nem lesz se Ultrabalaton, se Spartathlon, most a terep felé szeretnék fordulni és új kihívásokat keresni.
Fotó: Abai Róbert / Spartathlon Magyar Csapat
