Manapság már a jegyzett ultrafutók közé tartozik, de hogyan és mikor kezdődött önnél a futás?
2009-ben – mondta Szunyogh Péter a Csupasportnak. – Egyetemre jártam és a futball mellett tökéletes kiegészítő sport volt. Sőt, elkezdtem triatlonozni is, a következő évben már teljesítettem is Nagyatádon egy hosszútávú versenyt. Egyből beszippantott, már azon kezdtem gondolkodni, hogy a hibákat kijavítva akár még gyorsabban is mehetne. Ezt követően rendre eljártam a nagyatádi versenyre, rendszeres lett az életemben a triatlon, így a futás is megmaradt természetesen.
Hogyan emelte a távokat?
Ahogy az imént említettem, 2009-ben kezdtem futni, s még abban az esztendőben teljesítettem az első maratonimat, mégpedig Keszthelyen. Természetesen kezdőként nem beszélhettem tudatos felkészülésről, edző nélkül, saját kútfőből készítettem fel magam, fiatal voltam, jól bírtam a futást. A célom csupán a teljesítés volt, szenvedősre is sikeredett, ám három óra negyvenöt perc alatt beértem. Eléggé megviselt, a végére rendesen elfogyott az erőm. A triatlont egészen 2020-ig űztem, ezalatt nyaranta a kerékpározás, telente pedig a futás került előtérbe, ekkor még nem mentem a maratoni fölé, nem próbáltam ki az ultrát. Aztán úgy döntöttem, hogy a futás kerül abszolút az első helyre, csak erre készülök a jövőben.
Leginkább azért, mert ez áll a legközelebb hozzám. Ahhoz, hogy a triatlonban a legjobbak között legyél, mindhárom számban jónak kell lenned. Az edzések rengeteg időt emésztenek fel, sok lemondással járnak, a félmegoldás pedig nem megoldás.
A három szám közül a futást a legkönnyebb megoldani, legyen szó utazásról vagy nyaralásról, a futócipő mindig az első, ami az utazótáskába kerül, s az őszi és téli évszakban könnyebb megoldani, szemben a kerékpározással, főleg itt, Budapesten.
Melyik volt az első ultrája?
Az elsőt 2023-ban futottam, mégpedig a hatvanhat kilométeres Másodszor is célba érünk! elnevezésű jótékonyság futás keretében Zalaegerszeg és Keszthely között. Eléggé megviselt, változatos terepviszonyokkal szembesültem, a maratoniig „ismerős” volt a táv, onnantól jött egy-két hullámvölgy. Az utolsó öt kilométer nehézkesen ment, ám kifejezetten fontos volt, hogy mentálisan miképp kezeli az ember a helyzetet.
Természetesen boldog voltam a célba érkezés után, majd egy idő után úgy döntöttem, hogy edzővel szeretnék dolgozni, így tavaly óta Bódis Tamás iránymutatása alapján készülök. Egy évvel ezelőtt, amikor még egyedül edzettem, tizenöt óra tíz perc alatt teljesítettem a Balaton Szupermaratont, míg idén, immár Tomival tizennégy óra harminc perc lett az időm. Negyven percet javítottam, ami elég jónak mondható. Sőt! A maratoni egyéni legjobbamon és a félmaratonimon is javítottam Tomi segítségével, folyamatosan érzem a fejlődést, szeretek vele együtt dolgozni. Az edzések változatosak távban és tempóban egyaránt, egy esztendő távlatában még nem volt két ugyanolyan hét.
Részt vett a közelmúltban az idei Balaton Szupermaratonon: milyen volt?
A legfőbb célom a tavalyi időeredményem megjavítása volt. Ahogy az imént már említettem, ez sikerült is, ám volt már tapasztalatom a BSZM-mel kapcsolatban. Bódis Tomi is rengeteget segített, nagyon hasznos praktikákat mondott akár a regenerálódásól, akár a taktikáról. Tudtam, hogy mentálisan is fontos a csúcson lenni, illetve a táplálkozásra is kiemelt figyelmet fektettem. Rögtön az első szakaszon húsz percet javítottam az előző évhez képest.
A célom az volt, hogy legalább így teljesítsek mindennap, vagyis tartsam a színvonalat. A második napon a szigligeti befutónál elfogyott az erőm a hatalmas emelkedőn, majd a harmadikon már érződött a sorozatterhelés, amit a felerősödő szél és az évszakhoz képest meleg idő tovább nehezített. Az előző két nap távlatában kirajzolódott, hogy szoros a verseny a dobogó második és harmadik fokáért, így ez további löketet adott a tempó tartására. A harmadik nap végére összetettben a harmadik helyen álltam, összességében ez a szakasz volt a legnehezebb, főként az előbb említett okok miatt. Mindezek mellett éles verseny alakult ki a dobogóért, és csak pár perc lemaradásban voltam a második helytől.
Azt mondogattam magamnak, hogy ezért is vagyunk itt, ezért edzettünk hosszú hónapokon keresztül. Fejben igyekeztem erős maradni, próbáltam tartani a tempót, az volt a legfontosabb, hogy ne lassuljak.
Az utolsó, negyedik szakaszt jól kezdtem, harminc kilométerig rendben ment, majd egyre nehezebbé vált, az utolsó tíz kilométerre pedig elfogytam. Végül összetettben és a korcsoportomban is harmadik lettem, három és fél perc lemaradással a második helytől, amivel maximálisan elégedett vagyok.
Nincs ideje pihenni, hamarosan jön az Ultrabalaton, ahol szintén merész céljai vannak.
Ez lesz az első egyéni próbálkozásom, korábban csapatban már többször teljesítettem. Ilyen hosszú távot még nem futottam eddig, a tavalyi Ultra Trail-Hungaryn megtett száztizenegy kilométer a legtöbb, ezért aztán nem is tudom, mi vár rám, az elsődleges célom a sikeres célba érkezés, de mindenképpen huszonnégy órán belül szeretném teljesíteni.
