Egyik reggel csak forgolódtam az ágyban, és hát mit kell ilyenkor csinálnia egy futónak? Felpattanni, még akkor is, ha hajnali öt óra sincs, felöltözni, aztán elindulni. Így is tettem, bekaptam egy darab sajtot (mostanában már nem tudom lenyomni a szokott vajas-mézes pirítóst, sőt szinte semmit sem kívánok ilyen kora reggel), és a szokásos reggeli rutin, bemelegítés után kiléptem a kertkapun. Bármilyen furán hangzik, de induláskor kicsit fáztam is, kellemesen hűvös idő volt. Ahogy lassan bemelegedtek az izmaim (már ha élhetek ilyen költői túlzással…), jött a flow, zene a fülemben, pazar idő, és én tempóztam, amennyire jólesett. Tíz kilométert futottam, és élveztem minden pillanatát! Visszafelé sejtettem, hogy látom a férjem munkába menet, ezért figyelgettem a gyér forgalmat. S valóban jött is, integettünk egymásnak, aztán futottam hazafelé, ő pedig ment a dolgára.
Épp az AWS Viszlát, nyár! című száma dübörgött a fülemben, ezért még a maradék energiáimat összeszedve megtoltam, ahogy csak bírtam – becsülettel kifulladtam, így a hátralevő két kilométer kényelmes kocogásban telt.
Zuhany után már volt „evőkém” rendesen, ami mozdítható volt a konyhában, megettem, és visszafeküdtem, mert nem nagyon akartam zörögni, a srácok még aludtak. Viszont nem tudtam már pihenni, nyugtalanul forgolódtam, éreztem, hogy valami nem stimmel. Aztán jött a telefon, hogy a férjem balesetet szenvedett, és viszik a kórházba. A fiúkat azonnal keltettem, indultunk, amilyen gyorsan lehetett, és egymást nyugtatgattuk: minden rendben lesz!
Hála istennek, így is lett, de valahogy azóta sem tudom kiverni a fejemből azt a reggeli vidám integetést, amikor olyan tökéletesnek tűnt minden, amikor úgy érzi az ember, hogy kerek a világ – holott ez egy pillanat alatt megváltozhat.
Azóta nem volt alkalmam elmenni futni, de remélhetőleg néhány nap múlva ismét nekiindulok reggel. Várom már, mert rendezni kell magamban a dolgokat, szeretnék ismét gondtalanul futkosni. Ez óriási dolog, és eddig is tisztában voltam vele, na de most még inkább!
ZERGETALPAK (futóblog, Facebook)
A szerző belecsapott a lecsóba, egy hétvége alatt két versenyen is indult (szerencsére egyre több verseny van, olyan jó látni, hogy tele van ezzel kapcsolatos posztokkal a közösségi média!) Szombaton Trail Zone Gaja, vasárnap Börzsöny Trail, ráadásul remek helyezésekkel!
MINTHAELNEL.WORDPRESS.COM
Élvezetes beszámoló a Rókás-kör teljesítéséről, amelyhez szinte kedvet kaptam volna, ha tudnék ennyit futni. A 28 kilométer után nem volt érem és sütizés, de azért szép kis terepezés volt!
ULTRAKELEK.WEBNODE.HU
Hernádi László is részt vett a hétvégén a Mamma Montana versenyen, a 100 kilométeres távon. A szintkülönbség 1168 méter volt, és nagyon jó tempóban, 11:21 óra alatt teljesítette a kihívást! Nagyszerű útleírást kapunk ismét, a verseny alatt készült fotók is megmutatják, milyen szép helyeken futott!
SPORTORVOS.HU
A rendszeresen futók többsége szembesült már számos bőrproblémával, ami a futások következményeként alakult ki, de többségükben kezelni is tudjuk őket. A bejegyzésben a leggyakrabban előforduló bőrproblémákról olvashatunk, és természetesen a megfelelő kezelésről és megelőzésről is kapunk tanácsot.
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Magas hegyek között…
Nyugalom, nem a Hupikék törpikék főcímdalát éneklem el, inkább a magashegyi futásról írok. Az elmúlt négy hétvégéből hármat versenyzéssel töltöttem, a 1 Way Ticket Run, a Császta Trail, végül a Mamma Montana nyolcvan kilométeres távja kellően lefárasztott, így pihenésképp az Alpokban zavarom a nyugalmat, s míg az útitársaim versenyeznek, jómagam elvárások és teljesítménykényszer nélkül „futókirándulok” majd a hegyekben. Ezek örömfutások lesznek, de nem teljesen ad hoc jellegűek. Idehaza szinte bármelyik hegységben elindulok úgy, hogy csak nagyjából találom ki merre, mennyit megyek, de a magas hegyen kissé másképp van. Érdemes felkészülni, megtervezni az útvonalat, figyelni az időjárás-előrejelzést, megnézni, milyen a terep, melyek a futható, biztonságos útvonalak, mert – különösen a gleccserek környékén – érhetnek minket kellemetlen meglepetések már kétezer méter környékén is; afelett pedig főleg. A felszerelés sem mindegy, én mindenképp viszek életmentő izolációs fóliát, sebragasztót és egy kifejezetten hegyi futásra tervezett, jó minőségű esőkabátot, ami lélegző, vízálló cipzárakkal, hegesztett varrásokkal véd az időjárás viszontagságaitól. Emellett érdemes az energiapótlást is komolyabban venni, a szokatlan környezet, a kemény terep sokat kivesz belőlünk, ráadásul el is húzódhat a futás, így az energiagélek, szeletek is nélkülözhetetlenek. A megfelelő öltözék is fontos, hisz amíg lent húsz fok feletti hőmérséklet van, fent lehet akár nulla Celsius-fok is. Hasznos lehet még a futóbot s délutáni indulás esetén a fejlámpa is. Ezek ilyenkor tényleg életet menthetnek. Futás közben pedig legyen első a biztonság, mert az élmények akkor jók igazán, ha el is tudjuk mesélni őket…
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
