A csapat egyik leglelkesebb versenyzője, Berényi Ildikó a Pilis Trailen vett részt. Ildikó így nyilatkozott a megmérettetés után.
„Régóta szerettem volna már elmenni a versenyre, hiszen nagyon szép útvonalon halad, igazi hullámvasút, sok emelkedővel. Nagyon jó és küzdelmes verseny volt. Alaposan bemelegítettem, majd eljött a várva várt, mindig izgalmas pillanat, a rajt. Sikerült jól rajtolnom, átgondoltam, hogyan osszam be okosan az erőmet, de most elhibáztam. A Dévényi Antal-kilátóig jó tempóban mentem, jól ment az emelkedő. Nem szakadt szét a mezőny, ahogy vártam, a női futótársak ott voltak a nyomomban.
Gondoltam, muszáj gyorsítani, némi előnyre szert tenni a lejtős szakaszokon, ami sikerült is, ám ennek következtében egyre jobban fáradtam. Újabb emelkedők, lejtők, sokkal gyorsabban mentem, mint lehetett volna.
Szinte végig látótávolságban voltak a lányok, később, ahogy fáradtam, egyre közelebb kerültek hozzám, néha együtt is futottunk… Az utolsó előtti ellenőrző pontig, amely körülbelül 16.8 km-nél volt, jól bírtam, első voltam. Megálltam frissíteni, muszáj volt egy kis erőre kapnom, hiszen még csaknem hét kilométer volt hátra, de ott elvesztettem a vezetést. Kezdett egyre melegebb lenni, jött az utolsó nagy emelkedő, ami durvább volt, mint amire számítottam. Fejben ott feladtam, azt mondtam, jó nekem a harmadik hely is. Mindig szoktam erőt hagyni az utolsó két kilométerre, most nem maradt, ebből is tanultam. Szép küzdelem volt, egy percen belül értünk be mind a hárman a célba.”
A Zselic Trailen járt Szabó-Kopjár Ildikó, aki Fenyvesi Zsuzsannával vett részt a Seven Hills MTB SE által szervezett eseményen, s így értékelte szereplését.
„Az először megrendezett terepversenyen három táv közül választhattak a versenyzők: 6.5, 11.5 és 16.5 kilométer. Mivel az edzőink, Naszódi Zsolt és Berkes Gábor is a szervezőstáb tagja, egyértelmű volt, hogy indulunk, bár egyikünk sem kifejezetten terepfutó. Zsu a középtávot, én a hosszút választottam. Az első rendezésre csak a név utalt, merthogy minden flottul ment: gördülékeny rajtcsomagátvétel, hibátlan pályajelölés és frissítés (bár én csak a kulacsomból kortyoltam), befutóérem és fantasztikus szarvaspörkölt a célban. Az éjjeli eső gondoskodott a dagonyáról, ami megnehezítette a haladást az amúgy nem kifejezetten szintes pályán (a hosszú távon 450 méter). A viszonylag kevés résztvevő ellenére erős mezőnnyel keltünk versenyre, végül Zsu a 11.5 km-t 1:10 alatt teljesítve másodikként ért célba, én a 16.5 km-en 1:27-es idővel harmadik lettem.”
Fülöp Bálint a Bükkösdön megrendezett Ökofutás terepversenyen állhatott fel a dobogó harmadik fokára. Nem volt kérdés, hogy rajthoz áll a hazai környezetben szervezett 8 kilométeres versenyen.
„Nem vagyok oda az ilyen rövid távokért, hiszen ezen a távon nagyon tolni kell neki, hogy az elején végezzen az ember. A pulzusomon durván meg is látszott. A verseny nagyon klassz volt, jó szervezéssel. Mivel a heti száz kilométerhez már csak nyolc hiányzott, a verseny után levezetésnek még kocogtam egy nyolcast” – nyilatkozott Bálint a versenyt követően.
A terepfutas.hu által szervezett Nyúlcipőbolt-sorozat első állomása a Mecsek Trail volt, amelyen természetesen nagyon sok „mecsekes” mezt lehetett látni. A hosszú távon Varga József és Török András (aki egy héttel korábban az eszéki félmaratonin futott szenzációs 1 óra 20 perces időt, és kategóriájában a második helyen zárt a horvátországi versenyen) állhatott a dobogó első két fokára, míg a rövidebb távon Horváth Kornélia szerzett második helyet. A versenynek különleges hangulatot adott, hogy a Mecsek legmagasabb csúcsán, a Zengőn csaknem negyventagú szurkolói csapat fogadta a futókat, akik a legendás Zegama Ultra Trailen megismert remek hangulatban buzdították a versenyzőket.
