A futók többsége zenét hallgat edzés közben, ez teljesen hétköznapi, megszokott dolog. Rendkívül széles a repertoár, ami közül választani lehet, mindenféle fajtájú kütyü, fülhallgató, fejhallgató kapható. Én nyilvánvalóan a kisebbséget képviselem a problémámmal, miszerint nekem semmi sem jó. Pedig nincsenek extra igényeim, mindösszesen annyi, hogy a telefonomban levő mappákból valamelyiket hallgathassam, leginkább tempóedzések alatt. Szerintem nálam több ilyen kütyüt még senki sem próbált ki, mégis, nehezen tudom tartósan megoldani a zenehallgatást. Annak idején, amikor futni kezdtem, még nem volt nagy választék, sima zsinóros fülhallgatóval oldottam meg, ahogy manapság is, ha épp nincs más. Ezzel annyi a probléma, hogy a nyakláncommal úgy összegabalyodik, hogy utána bosszantóan nehéz kibogozni, illetve ha néha kalimpálok a karommal, kirántom a fülemből. Ezután jött a szerintem egyik legjobb típus, amit egy sima heti bevásárlás alatt fedeztem fel, ennek volt egy fülre akasztója is, ez a zsinórproblémát leszámítva stabilan a fülemben maradt. Nem is volt drága, az áruház saját terméke volt, jó néhányat elfogyasztottam belőle. Viszont nem voltam előrelátó, mert egyszer csak eltűnt a polcokról, már nem lehet kapni, pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Aztán felfedeztem az egyik sportáruház termékét, ami hasonlóan beakasztós volt, és a tarkóra kellett rászorítani a zsinórját, tehát ez sem volt többé gond.
Mondjuk, elég idétlenül állt, de az nem volt a kívánalmak között, hogy még dögös is legyen, ne akarjunk mindent egyszerre.
De már akkor beugrott egy mesefilm, amit a gyerekeim néztek annak idején, ez pedig a Teletabik – és ez az emlék nem volt véletlen. Pontosan úgy néztem ki vele. Aztán ez a darab is megadta magát, de mivel a kinézetet leszámítva bevált, vettem egy másikat. Egy hónapig bírta… S bár nagy blokkelrakó vagyok, ennek a tízezer forintos fülhallgatónak nem találtam meg a számláját, így nem tudtam visszavinni. Nagyon bosszantott a dolog, de még egyet nem akartam venni, már csak azért sem, mert egyébként ez meg annyira elnyomta a külvilág zajait, hogy mellettem akár egy komplett bandaháborút is lezavarhattak volna, boldog mosollyal az arcomon kocogtam volna el közöttük. A kis babszem kinézetű, zsinór nélküli hallgatók pedig annyi ideig sem maradnak meg a fülemben, amíg elindítom a zenét. Míg másnak ezek belesimulnak a fülbe, nekem szinte kiugranak belőle. Hogy ne essen ki, ezt a problémát nyáron fejpánttal oldottam meg – természetesen a Teletabi-kinézet megmaradt. Most pedig, hogy hűvösebb az idő, kötött sapkát húzok, akkor is, ha 12 fok van, hiszen egy baseballsapka nem tartja a fülemben a kis hallgatókát. Így fordulhat elő, hogy mint egy rapper, rövid ujjúban, kötött sapkában nyomom le az edzést, de legalább menőn nézek ki.
A napokban pedig elkezdtem szemezni a fejhallgatókkal, úgy érzem, hogy ha már ennyi mindent kipróbáltam, ezt is illenék letesztelni.
Addig is rendkívül vidám perceket okoz nekem, és a környezetemnek is, ha beteszem a kis füleseket. Mások röhögőgörcsöt kapnak, és meg könnyesre nevetem magam, ha tükörbe nézek. Végül is, ez is pozitívum!
BELUS TAMÁS TEREPULTRAFUTÓ (Facebook)
Tamás az UTMB-TDS versenyről írt beszámolót. A rendkívül részletes írásból kiderül, milyen jól jön, ha van nálunk készpénz is egy ilyen versenyen, valamint az is, hogy apukája végzett gyógymasszőr is, és mi a gond a törpefenyőkkel. És persze még rendkívül sok egyéb érdekes dolgot is megtudhatunk erről a nagyon kemény (149 km, + 9100 m!) versenyől.
BORZA HELGA RUNSTOPPABLE (Facebook)
A szerző a Fighters Run akadályfutáson vett részt, amelyen 11,4 km 210 méter szinttel párosul, és huszonöt akadályból állt. Jó kis saras, csúszós volt a pálya, köszönhetően az esős időnek. A pörgős hétvégéhez pörgős verseny dukál.
BARATRUNNING.COM
A szerző a pulzuskontrollos futással ismerkedett, és úgy tűnik, bejön neki a módszer. Új volt még az óra, a zselé, és viszonylag a terep is, de stabilan, jól sikerült teljesítenie a kihívást.
