Kiválóan sikerült a gyepükajáni Don’t Speak! Backyard Ultra, negyven órát töltött a pályán, így negyven körrel győzött a nők között. Ráadásul megdöntötte egyéni rekordját, és a 35–39 évesek kategóriájában új magyar csúcsot állított fel.
Maximálisan elégedett vagyok a teljesítményemmel – mondta Kelemen Anett, aki 40 körrel, 268.240 kilométert megtéve győzött a nők között a gyepükajáni Don’t Speak! Backyard Ultrán. – Az volt a célom, hogy megdöntsem a korábbi, harmincöt órás egyéni rekordomat, és felkerekítsem negyvenre a számot. Sikerült, így elégedett vagyok, nagyon örülök. A kísérőim is mindent megtettek, ezúton is köszönöm nekik. Azt mondták, kívülről is látszott, mennyire koncentrált vagyok végig, nem stresszeltem, nem hisztiztem, nem kerültem hullámvölgybe. Nem volt olyan pillanat, amikor ne lett volna kedvem kimenni a pályára – a negyven órát tűztem ki, úgy voltam vele: gyerünk, csináljuk!
Milyen volt a futás?
Az edzőmmel előzetesen egyeztettünk a pulzusomról, és azt mondta, ha a megbeszéltek szerint haladok, menni fog a negyven kör. Végig tudtam tartani a tervet, igaza lett. Egy kis nehézséget okozott, amikor már belementünk a második estébe, éjszakába, én pedig lassabb, negyvenkilenc-ötven perces köröket mentem, így nem jutott idő az alvásra. Az alvásmegvonás miatt a második éjszaka hallucináltam, ami kezelhető volt, de éreztem, hogy dekoncentrált vagyok. Mégis meg tudtam oldani a szituációt, mert Horváth Vilmost személyében találtam egy futótársat, aki hozzám hasonlóan negyven órára tervezett, így együtt haladtunk, és tudtuk segíteni egymást. Ismét remek volt a szervezés, nagyszerű hangulatú eseményen vagyunk túl.
Az éjszaka közepén fejezte be a futást. Árulja el, ilyenkor rögtön megy pihenni, vagy máshogy alakulnak a dolgok?
Éjjel kettőkor fejeztük be Vilivel, és szokás szerint nem tudtam rögtön aludni. A versenydrukk miatt sosem tudok egyből elaludni, így megvártam Nemes László utolsó körét, ő lett az abszolút győztes, három órakor végzett. Megünnepeltük egymást, a fiúk odahívtak magukhoz a díjátadóra, egy kicsit bandáztunk, majd négy óra környékén lefeküdtünk aludni. A helyi szálláson még két-három órát aludtam, majd hazamentem, és otthon folytattam a pihenést.
K
özben kihirdették a magyar válogatott keretét az októberi backyard-világbajnokságra, és nem meglepetés, hogy az ön neve is ott van a listán. Habár még messze van a verseny, milyen célokkal vág neki?
Mivel most sikerült a negyven óra, a világbajnokságon megcélzom az ötvenet, és ha ez is összejön, az már elég jó eredménynek számítana. Két évvel ezelőtt is ott voltam a backyard-világbajnokságon a magyar csapatban, akkor a hatodik helyen végeztünk, jó lenne most az első háromba bekerülni. Ehhez nekem is és mindenki másnak fel kell kötni a gatyát, de nem elképzelhetetlen elérni.
Addig még rengeteg kihívás vár önre, melyek lesznek a következők?
Április végén ott leszek Esztergomban a backyardversenyen, kiderül, hogy három hét múlva milyen formának örvendek, fontos a regeneráció. Aztán jön a balatonfüredi negyvennyolc órás világbajnokság, ahol szintén nagy terveim vannak. Tavaly huszonnégy órán százkilencvenhárom kilométert tettem meg, most a negyvennyolc órán háromszáz fölé szeretnék menni. Jó kérdés, mennyit enged majd a lábam, az biztos, hogy megteszek mindent a kiemelkedő szereplésért.
