Bogár János, James Zarei, Hári Gyula – vajon mi köti össze azt a három nevet? Segítünk. 1991-ben ez volt a sorrend az ultrafutók nem hivatalos világbajnokságán, a Spartathlonon. Az akkor mindössze 27 éves Bogár János több mint másfél órát vert a brit James Zareira, s ezzel mindmáig felejthetetlen diadalt aratott.
Más miatt is emlékezetes marad az 1991-es Spartathlon, hiszen ez volt első alkalom, hogy két magyar futó is a dobogóra állhatott.
A magyar ultrafutók nagyságát bizonyítja, hogy 2019-ben – tavaly a pandémia miatt elmaradt a viadal – Bódis Tamás az első, Csécsei Zoltán a második helyen végezett az 1983 óta megrendezett, Athén és Spárta közötti 246 kilométeres megméretésen.
A csupasport.hu oldal legújabb kiadványában fókuszban Camino Steve és Tóth Ferenc, a túrabotok és a túracipők, a Balaton és a Mecsek, a GR20 és a DZD300. Kapható az újságárusoknál, a 84 oldalas magazin ára 695 forint.
Visszatérve Bogárra: ami a magyaroknak fociban Puskás Ferenc, az ultrafutásban Bogár János. Nincs még egy honi ultrás, aki olyan gazdag pályafutással büszkélkedhetne, mint a Fancsalban élő legenda: mindamellett, hogy megnyerte a Spartathlont, hat alkalommal lett első a Bécs–Budapest szupermaratoni futóversenyen, hétszer végzett az élen a madridi 100 kilométeres viadalon és a Békéscsaba–Arad– Békéscsaba szupermaratonin, egyszer pedig a 24 órás Európa-bajnokságot is megnyerte – hogy csak a nemzetközi porondon elért sikereit említsük.
Bogár itthon is maradandót alkotott: 24 éven át tartotta a 24 órás ultrafutás magyar rekordját, míg az ultramaratoni futás másik mérvadó távján, a 100 kilométeresen mindmáig övé az országos csúcs.
Jóformán mindent megnyert, amit csak lehet, ezért joggal vetődött fel, hogy az 57 éves sportoló – aki többször is nyomatékosította, ennyi idősen inkább nyűg neki az ultratáv, mintsem élvezet – vajon miért indul el újra a világ egyik legnehezebb ultrafutóversenyén.
„Régen jártam itt, azóta sok minden megváltozott. Harminc év mégiscsak hosszú idő – elmélkedett Bogár János. – Kíváncsian várom, vajon a rajtnál feltolulnak-e bennem 1991 emlékei. A rajt helye, az Akropolisz maga a csoda, szerdán háromszor is futottunk ott, ami szívdobogtató élmény volt.
Azért jöttem el, mert úgy voltam vele, harminc év után újra meg akarom méretni magam a Spartathlonon.
Hálásan köszönöm a segítséget mindenkinek, aki támogatott ebben. Csupa szív emberek vesznek körül. Vajon meg tudom-e valaha hálálni a segítségüket? Kísérőimmel, Varga Ildikóval, Oertel Nándival és Józsa Ádámmal készen állunk a kihívásra, rendkívül megtisztelő, hogy vállalták ezt a nehéz kalandot. Felejthetetlen élmény lesz, sok sikert kívánok a magyar csapat többi tagjának is! Nincs különösebb elvárás magammal szemben, csupán annyi, hogy sikeresen teljesítsem a távot.”
Fotók: Tumbász Hédi
Az első magyar férfi érmes a Spartathlonon Kis-Király Ernő volt, aki 1986-ban második lett a görögök legendája, Janisz Kurosz mögött. Négy évvel később, 1990-ben Bogár János állhatott a dobogó harmadik fokára, a következő esztendőben pedig csodálatos győzelmet aratott. A férfiaknál egészen 2019-ig kellett várnunk az újabb magyar sikerre, de megérte a böjt, ugyanis kettős magyar siker született: Bódis Tamás az első, Csécsei Zoltán a második helyen ért célba.
A hölgyeknél sokkal jobban „állunk”, hiszen Lubics Szilvia 2011-ben, 2013-ban és 2014-ben első, 2012-ben és 2015-ben harmadik lett, míg Maráz Zsuzsanna 2018-ban és 2019-ben bizonyult a legjobbnak, 2016-ban a harmadik, 2017-ben pedig a második helyen ért célba. Szólnunk kell az amerikai színekben induló Nagy Katalinról is, aki 2015-ben és 2016-ban diadalmaskodott.
A Spartathlon 1983 óta íródó történetében összesen 98 magyar női, illetve férfi futó teljesítette a távot (beleértve a határon túliakat is). Ki kell emelnünk Lőw András nevét, ő eddig 21 alkalommal vett részt a versenyen.
A szeptember 24–25-i viadal angol nyelvű honlapját itt találják.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
