Gáspár Péter idén harmadszor teljesítette az Ultrabalatont, egyre jobb időt fut, jövőre pedig a Spartathlont tűzte ki célul. Jelenleg a Sashegyi Gepárdok csapatának tagja, edzője pedig Szabó Gábor.
„Kétezertizenöt őszén a semmiből kezdődött minden – mondta a 40 esztendős Gáspár Péter. – A szomszéd fiú becsengetett, majd megkérdezte, lenne-e kedvem elmenni vele futni a Margitszigetre. Húsz éve nem sportoltam semmit, meglepődtem a kérésen, de igent mondtam. Sikerült körbekocognom, de napokig fájt mindenem. Egy hét múlva ismét becsengetett, akkor is igent mondtam, úgy érzem, ez volt a döntő. Akkor már voltak olyan szakaszok, amiket élveztem. Legközelebb kimentem egyedül, próbáltam gyorsabban és többet futni.”
Két éve indult először az Ultrabalatonon, akkor saját felkészülés után indult a versenyen.
„Négy évvel ezelőtt láttam egy összefoglalót az Ultrabalatonról, hihetetlennek tűnt, emberek hogyan tudnak ekkora távot egyben lefutni. Ebben az időszakban a hosszú távú túrák iránt érdeklődtem, és néhányat teljesítettem is. Akkor úgy gondoltam, nem tudom körbefutni a Balatont, de izgatta a fantáziámat. Kétezertizenkilencben aztán a saját, teljesen amatőr felkészülésem után elindultam egyéniben. Nem volt órám, nem sokat tudtam a futásról, a tempómat sem néztem, hobbifutó voltam. Szintidőn belül körbeértem, de utána hónapokra kidőltem, a jobb combizmom meg is sérült. Felelőtlen voltam, mert a felkészülésbe nem tettem bele megfelelő mennyiségű és minőségű munkát. Láttam, hogy az élmezőny micsoda időket produkál, úgy gondoltam, megpróbálok közel érni hozzájuk. Ekkor kerestem meg egy edzőt, így kezdődött a tisztességes felkészülés. Már tapasztalatból tudom, minél hosszabb egy táv, annál jobban fekszik nekem, sőt szeretem a terepversenyeket is, a szintemelkedés is jól megy.”
Gáspár Péter, akárcsak tavaly, idén is alig maradt le a bronzéremről, negyedik helyen ért célba az Ub-n, ami eléggé zavarja.
„A kétezertizenkilences Ub-t harmincegy és fél óra alatt teljesítettem, tavaly huszonegy óra ötvenhárom perc volt az időm, amivel negyedik lettem. Szűk fél év felkészülés edzővel, és tíz órát javítottam, éreztem, sokat fejlődtem. Az idei fő versenyem az Ultrabalaton volt, remekül sikerült a nyári felkészülésem, nagy reményekkel vetettem bele magam. Az időjárással szerencsénk volt, nem volt meleg. Jól ment a futás, száz kilométernél elkezdtem tíz-tizenöt másodperccel jobb ezreket futni.
A mezőny kilencvenkilenc százaléka gyors tempóból lassul, de egy futótársam és én gyorsuló stratégiával futunk. Próbálom fokozni a tempót. Százhetven kilométernél úgy hittem, harmadik vagyok, ám kétszáz kilométernél realizálódott, hogy a negyedik helyen állok.
Hiába próbáltam mindent kiadni magamból, nem tettem csodát. Kilenc perccel maradtam le a dobogóról, és ez nagyon zavar. Tavaly fél óra választott el a bronzéremtől, idén kilenc perc… Most tizenkilenc óra ötven másodperc volt az időm, amivel ugyanúgy negyedik lettem, mint a tavalyi huszonegy óra ötvenhárom percessel, ez is mutatja, hogy egyre erősebb a mezőny, egyre jobbak a futók.”
Egy évben három-négy eseményen vesz részt, s ezeken mindent kiad magából.
„Egy évben nem sok versenyen indulok, csupán három-négyen. Egyrészt nem vagyok már fiatal, másrészt a bal lábam nem százszázalékos. Amelyik versenyen viszont ott vagyok, azok hosszúak, kiadok magamból mindent, az a célom, hogy minél jobb időt fussak.”
Hozzátette, jövőre a Spartathlon lenne a célverseny, az Ultrabalatonon pedig csapatban vesz részt.
„A tavalyi Ub-eredményemmel kvalifikáltam magam a Spartathlonra, ám az elmaradt tavalyi verseny miatt nem fogadtak új nevezéseket, így legkorábban jövőre indulhatnék. Ez lesz az első számú célversenyem, a sorsolás miatt nem kell izgulnom, mert a tavalyi Ub-n elért eredményemmel automatikusan kvalifikáltam magam. Áprilisban a balatonalmádi huszonnégy órás ob-n szeretnék versenyezni. Tavaly volt egy kísérletem egy huszonnégy órás versenyen, ám sajnos az összes hibát elkövettem, amit lehetett… Ezekből tanultam. Júniusban aztán a kedvenc terepversenyemen, a Kazinczy200-on indulok, tavaly megnyertem, idén nem indultam, de jövőre időt akarok javítani.
Ősszel aztán jönne a Spartathlon, másfél éve csak erre a versenyre gondolok.
Ha ott leszek, nem az lesz a célom, hogy szintidőn belül érjek be, jelentősebb terveim vannak, huszonnégy órán belül szeretném letudni. Az egyéni Ultrabalaton nem fér bele, háromtagú csapatban viszont ott leszek, az jó edzés lesz.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
