Gondolta volna a rajt előtt, hogy egyedül ön megy végig?
Abszolút nem – mondta a 66 éves Nagykéri György, aki 34 óra 37 perc alatt teljesítette a 252 kilométeres Deseda Ultramaratont, amivel megnyerte a versenyt. – Voltak nagyszerű futók a mezőnyben, elég csak Gyöngyösi János nevét említeni, aki teljesítette már a Spartathlont, de rajta kívül is többen lefutották már korábban a Deseda Ultramaraton teljes távját.
Mi lehetett az oka, hogy a többiek kiszálltak?
A meleg. Sokan gyorsan kezdtek, hamar elfáradtak. Frissítési problémáik lettek, dehidratálódtak, és gyomorproblémáik adódtak.
Milyen célt tűzött ki a rajt előtt?
Teljesíteni mind a kétszázötvenkét kilométert. Harminc órán belüli időt terveztem, ami az idei formám alapján reális volt. Azonban láttam az időjárás-előrejelzést, és egyből elengedtem ezt a vágyamat. Az első két tizennégy kilométeres kör után jócskán visszavettem a tempóból, így a maratonom is négy órán kívüli lett. Ez azonban hosszú távon megérte. Akkor úgy voltam vele, akárhogyan, de végig kell mennem. Okosan futottam, voltak olyanok, akik az első három-négy kört meghúzták, ám el is fáradtak, így utolértem őket.
Amikor éjfél előtt, a tizennyolcadik órában az élre kerültem, gondoltam, hogy senki sem előz már meg, de nem akartam úgy győzni, hogy nem teljesítem a teljes távot. Az nekem nem jön be.
Milyen volt a futás?
Nem szeretek melegben futni, a nyári Balaton-köreim harminc óra körül vannak, míg télen huszonöt óra negyvenhárom perc a rekordom. Engem is fejbe vág a meleg, tartottam is tőle a Deseda Ultramaratonon. A harmadik körben véletlenül elfelejtettem feltenni a sapkám, így anélkül tettem meg nyolc kilométert, rögtön meg is éreztem a napot… Az átlaghoz képest sokkal többet ettem, ittam és krémeztem, valamint hűtöttem magam. Ki kell emelnem a segítőmet, remek munkát végzett, valamint a Dkfi futócsapat tagjait, akik nélkül sokkal nehezebb lett volna.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást?
A meleg. Ám valamelyest taktikusabban, lassabban mentem. Szerencsére volt hideg víz és jég a frissítőpontokon, ezek harminc fok feletti hőmérsékletnél jól jöttek. A szombati nap is kemény volt, de vasárnap előfordult, hogy negyven fok fölé is kúszott a hőmérő. Éjjel atlétában futottam, nappal pedig hosszú ujjúban, ami alá betettem egy marék jeget. Csak így lehetett kibírni. Ráadásul van egy kis szintemelkedés a pályában, így a végére kétezer méter jön össze, ami eléggé tekintélyt parancsoló.
Néhol bele kellett sétálnom, anélkül nem is lehetne ezt a versenyt teljesíteni. Hiba volt, hogy nem vettem fel kompressziós szárat, be is dagadtak a lábaim.
Kétezertizennyolcban már győzött a Deseda Ultramaratonon, majd szerzett egy harmadik helyet, most pedig ismét nyert.
Érdekes, mert amikor harmadik lettem, jobb lett az időm, mint a két győzelmemnél. Ez valószínűleg az erősebb mezőnynek volt köszönhető.
Az a futó, aki háromszor győz ezen az eseményen, végleg megkapja a vándorserleget, és mivel nekem kétszer sikerült, persze hogy foglalkoztat a harmadik elsőség.
Azonban rajtam kívül még vannak páran, akik szintén kétszer nyertek, így többünknek is megvan az esélye a trófeára. Jövőre tizedszer rendezik meg a Deseda Ultramaratont, természetesen ott szeretnék lenni, de tisztában vagyok vele, hogy a fiatalabb futók harminc órán belül is teljesíthetik a távot. Ugyanakkor itt a példa, könnyen el is lehet hasalni a nagy melegben…
