Habár ismert név az ultrafutás világában, nem sokan tudják, hogyan kezdődött ez a kaland önnek.
Tíz évvel ezelőtt kezdődött minden – mondta Kéri Veronika. – Kétezertizenkettőben részt vettem egy fitneszversenyen, amely nem sikerült jól, ezt követően elszaladt a súlyom, ötven kilóról nyolcvanra híztam. Változtatni szerettem volna, keresni valami olyat, amit egyedül tudok űzni és nem sokan látnak, így a futást választottam. Kétezertizennégyben kezdtem, majd szépen lassan haladtam előre: jött a félmaratoni, a maratoni, öt évvel ezelőtt pedig belekóstoltam az ultrafutásba.
Nehezen vette fel a tempót?
Korábban sosem dolgoztam edzővel, mindig magamnak találtam ki, hogy mit csináljak és mi a következő cél. Persze néztem, hogy a nagyok miképp csinálják, így Lubics Szilviát és Maráz Zsuzsannát is követtem. Azonban a saját fejem után mentem, nem tudtam, mi az a futóiskola, a dombra felfutás vagy az intervalledzés. Az első félmaratonimat nem találtam nehéznek, a maratonit már igen. Kezdőként nem tudtam, milyen cipőben fussak, nem tudtam a frissítésről semmit.
Tetszett ez a világ, így nem is lehetett kérdés, hogy kipróbálom az ultrát. Tudtam, hogy itt már szükségem van edzőre, így egy ideje már Lubics Szilviával dolgozom együtt.
Mikor kóstolt bele az ultrafutásba?
Az első ultraversenyem kétezertizenkilencben a százhuszonhat kilométeres Ultra Tisza-tó volt. Azt megelőzően ötvenhárom kilométer volt a legtöbb, amit egyben megtettem, ám az UTT-n a nők között a kilencedik helyen végeztem. A tiszai gát nagyon ingerszegény, a biciklis kísérőmmel haladtam, mégis nagyon élveztem. Ezután a százhuszonhat kilométer után azt éreztem, hogy kell nekem az egyéni Ultrabalaton, ha a UTT-t meg tudtam csinálni, akkor az Ub-re is képes vagyok. Kétezerhuszonegyben harmincegy és fél óra alatt teljesítettem az Ultrabalatont, amelyen rengeteg mélységet és magasságot éltem meg.
Olyan típus vagyok, aki mindig igyekszik javítani az addigi legjobb eredményén, így onnantól kezdve az összes Ub-n részt vettem, ráadásul egyre jobb időt értem el. Jelenleg huszonöt óra ötvennyolc perc az egyéni rekordom.
Mit mondana a 2024-es idényéről?
Olyan, mintha hazajárnék a Balatonra, így az Ub-n kívül nem is nézegettem más versenyt. Összességében jó futóév van mögöttem, remek edzéseken vettem részt, ráadásul TRX- és köredzést is tartok, de én is űzöm ezeket. Jövőre nagy kihívás vár rám, muszáj kőkeményen edzeni.
Gyanítom, a dupla Balaton-körre, azaz a #PROJEKT422-re gondol.
Valóban, arra készülök nagy erővel. Nagyon örülök, hogy bekerültem a mezőnybe, szoktam viccelődni, hogy történelmet írhatok, hiszen én lehetek az első nő, aki teljesíti a dupla kört. Kettős érzéseim vannak, egyrészt izgulok, másrészt nyugodt vagyok, mert Lubics Szilvia személyében kiváló edző készít fel, továbbá a két erőnléti edzőm is nagyszerű munkát végez. Habár messzinek tűnik, nincs sok idő áprilisig, biztosan lesz jó néhány kilométer addig a lábaimban. Van egy célidő a fejemben, de nem szeretném elárulni, remélem, összejön, és úgy érek be a célba, hogy meg vagyok elégedve magammal.