Hogyan kezdte a futást?
Szekszárdon lakom, és tíz éve a párom Németországba utazott pár hétre, így sok szabadidőm maradt – mondta Rottler Zoltán. – Elkezdtem lejárni a helyi atlétikai pályára, eleinte öt-tíz kört tettem meg, majd egyre többet. Meguntam a körözgetést, így kimentem a szabadba, Szekszárd környékén remek lehetőségek és kiváló terepviszonyok vannak a futásra. Aztán szépen lassan megvolt az első félmaraton, amit még több követett.
Eleinte aszfalton futottam többet, aztán a terep lett a kedvenc. Majd nem sokkal később megvolt az első maraton, kétezertizenötben Horvátországban teljesítettem.
Négy óra alatt értem be, jó élmény volt, kis híján meg is könnyeztem. Elfáradtam rendesen, aztán a másodikra Németországban került sor, az már sokkal jobban ment, jobban is élveztem.
Az ultrafutással mi a helyzet?
Márkus Öcsit jól ismerem, ő is inspirált, hogy belevágjak az ultrázásba. Az elsőt az ötven kilométeres Szőlőskörön kétezertizenhatban futottam. Nagyon meleg volt, szenvedés volt, de másnapra már megszépült az emlék. Büszke voltam az első ultratáv teljesítésére. Egyébként Öcsi abban az évben vett részt a Spartathlonon.
Azóta jó néhány versenyen indult, van Korinthosz 160- és Ultrabalaton-teljesítése is.
Több ultratávot lefutottam, köztük a Korinthoszon kétszer a nyolcvan, kétszer pedig a százhatvan kilométeres távot. A tavalyi verseny elképesztően kemény volt, ám azzal a futással kvalifikáltam a Spartathlonra.
Ami a további versenyeket illeti, az Ultra Trail Hungary száztizenkét kilométeres távját kétszer is teljesítettem, kétezertizenkilencben pedig egyéniben lefutottam az Ultrabalatont.
Ezen a versenyen is nagyon meleg volt, éjszaka pedig hat órán keresztül szakadt az eső. Nehéz volt és hullámvölgyekkel teli, de boldog voltam a célba érkezéskor. Több egyéni Ub-teljesítés nincs tervben, de van egy Alisca Runners nevű futóegyesületünk, ezzel a csapattal már kétszer voltunk az eseményen. Egyébként az egyesületünkkel heti szinten tartunk közösségi futásokat, nemrégiben a Velencei-tavat futottuk körbe.
A Spartathlonon kisorsolták, így életében először lehet ott a legendás görög versenyen.
Három éve már kacérkodtam a gondolattal, mi lenne, ha kipróbálnám, ám eddig nem éreztem úgy, hogy itt lenne az ideje, ráadásul mindig közbejött valami. Most az első alkalommal jelentkeztem, és mindjárt ki is sorsoltak, nagy szerencsém volt. Régi vágyam a Spartathlon teljesítése, örülök, hogy idén ott lehetek. Az egyetlen célom az, hogy beérjek a célba, biztosan különleges utazás lesz.
Milyen céljai vannak addig?
A Korinthoszon a százhatvan kilométerre neveztem, ám a Spartathlon miatt végül a nyolcvanason veszek részt. Verseny csak ez lesz a görög eseményig, jelenleg heti hat edzéssel készülök rá. A Spartathlon mellett az UTMB a másik nagy vágyam, remélem, egyszer oda is kijutok.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
