A rajt előtt ezt nyilatkozta a Csupasportnak: „Ha valami csoda folytán a top ötbe jutnék, elképesztően boldog lennék, de reálisan nézve a legjobb tízbe kerülést tűzhetem ki magam elé.” Ezek szerint most igazán boldog.
Természetesen boldog vagyok, körülbelül kilencven százalékban sikerült teljesítenem, amit elvártam magamtól – mondta Gáspár Péter, aki 23:41:56-os idővel a férfiak között az 5. helyen végzett a Spartathlonon. – Nem tagadom, szerencsém is volt. Például az elmúlt évvel ellentétben nem volt akkora hőség, ez pedig rengeteget számított. Meg kell említenem a háromfős segítőcsapatomat, Tógyer Bettit, Varga Viktóriát és Séd Krisztiánt, akik remekül tették a dolgukat, le a kalappal előttük, nélkülük jóval gyengébb eredményt értem volna el.
Azért az nem szerencse, hogy a legjobb magyar eredményt érte el az idei versenyen.
Nagyon boldog vagyok, de igyekszem a helyén kezelni. Pontosan tudom, hogy Mihalik Norbert jobb futó, mint én, és akkor még ott van Erős Tibor is, aki közel sincs csúcsformában. Sőt, ha jól tudom Norbit valamiféle probléma hátráltatta, sokat segített neki Tibi a célba érésben, együtt is érkeztek be. Le a kalappal előttük. Egy órával előttük értem be, ez nem jelent semmit, úgy néz ki, idén nekem jött ki jobban a lépés.
Milyen volt a futás?
Sokkal jobban ment, mint ahogy elterveztem. Idén semmiképp sem akartam azt a hibát elkövetni, hogy minden emelkedőt a maximumon fussak. A Spartathlon gyakorlatilag aszfalton rendezett terepverseny, sok-sok emelkedővel, aki nincs erre felkészülve, érhetik meglepetések. Itt elsősorban a combokra gondolok. Nem szégyellem, többször is belesétáltam, ám tudtam, hogy később ez hasznomra válik. Így is lett, az utolsó nyolcvan kilométert 6:05-ös átlagban tettem meg, míg például az első százötven kilométert 5:15-ösben. Egyébként nehéz néhány futóval felvenni a versenyt annak, aki két-három nappal a rajt előtt érkezik a helyszínre. Volt olyan versenyző, aki egy hónappal a rajt előtt érkezett meg Görögországba, ott edzett mindennap, vagy tudok két sportolóról, aki tíz hónapja költözött ki, azóta ott készült. A női győztes, Herron Camille tíz napot töltött kint, ezalatt jó néhány szakaszt teljesített.
Követett el hibákat?
Betartottam a tervet, próbáltam figyelni rá, hogy ne kövessem el a tavalyi hibákat. A frissítőpontokon sokkal türelmesebb voltam, nem restelltem rászánni egy-két percet a kommunikációra. Egy évvel ezelőtt kapkodtam és türelmetlen voltam, most sokkal higgadtabban viselkedtem. A délután folyamán úgy nyolc-tíz ember ment el mellettem, voltam a tizenötödik hely körül is. Közülük két lány – a későbbi női első és második helyezett – kivételével a célig mindenkit megelőztem, azok a férfiak, akik előbb végeztek, mint én, a rajttól kezdve végig előttem futottak.
Azt mondta a verseny előtt, hogy tavaly elrontotta a frissítést, ezért kiemelten figyel majd rá.
Remekül sikerült a frissítés. Tavaly a lekvárban bíztam, ám butaság volt, hiszen a sok cukor olyan réteget képezett a gyomromban, amely miatt nem úgy funkcionált az emésztésem, ahogy kellett volna. Az elmúlt szűk félévben kitapasztaltuk, mi is jó igazán nekem, így a jól bevált gélekkel, kenyérrel, illetve tojásrántottás szendviccsel frissítettem. Persze vittem be cukrot és csokit is, és az ultrafutók titkos fegyvere, a kóla sem hiányozhatott. Összességében sokkal több szénhidrátot vittem be, mint tavaly, ami jó ötlet volt. Amit még kiemelnék: nagyon hasznos volt, hogy nyújtottam is a verseny közben. Nagyjából féltávtól tíz kilométerenként vagy óránként egy-két percet rászántam a nyújtásra, és ez idővel meghálálta magát. Tavaly százhetven kilométernél nagyon beálltak a combjaim, most ezt el szerettem volna kerülni. Az elmúlt kilenc hónapban mindent elkövettem, hogy most ne forduljon elő, rengeteg szintes edzésem volt, sok magnéziumot vittem be, és külön figyeltem a nyújtásra. Ennek ellenére rendesen éreztem a combjaimat a végére, ám közel sem volt annyira rossz a helyzet, mint egy évvel ezelőtt.
Visszatér még a Spartathlonra?
Nehéz kérdés. A Spartathlon anyagi szempontból eléggé megterhelő verseny, nekem különösen. Ha sikerülne találni támogatót, mindenképpen szeretnék jövőre is ott lenni, ha nem sikerül, akkor nem tudom vállalni. Amúgy nagyon szeretnék visszatérni, hiszen javítani akarok az időeredményemen, és már vannak elképzeléseim, miképpen lehetne elérni. Ám az irreálisan magas nevezési díj miatt lehet, hogy nem lesz már rá lehetőségem…
