A legjobb futók pénzdíját jelentősen megvágták a hat legrangosabb klasszikus távú versenyt magában foglaló World Marathon Majors-sorozatban, igaz, a folyamat nem most kezdődött. Ezzel együtt a kerekesszékes versenyzők éppen olyan pénzdíjban részesülhetnek, mint az ép atléták.
Nemrégiben foglalkoztunk vele, milyen évet zárt a maratoni szakág 2022-ben – nem vitás, fantasztikusat. Most arra vetnénk egy pillantást, mennyit kaszálhatnak a legjobbak a hat majormaratonon, vagyis az év legrangosabb versenyein – nos, egyre kevesebbet.
A Berlinben tavaly világcsúcsot repesztő kenyai Eliud Kipchogének például 22 600 dollár járt a győzelemért, 33 900 azért, hogy 2:02:30 óránál gyorsabban ért célba, aztán kapott még 56 500 dollárt a világrekord megdöntéséért. Ez összesen 113 000 dollár, átszámítva jelenlegi árfolyamon csaknem 43 millió forint, ami nem hangzik rosszul. Kipchoge az összesített küzdelemben is az élen végzett (immáron ötödik alkalommal), ami újabb 50 000 dollárral gazdagította – más kérdés, hogy ez a korábbi időszakokhoz képest visszaesést jelent.
A nagy versenyeket szervező Abbott World Marathon Majors szeptember 27-én bejelentette, hogy a 14. sorozattól kezdve, vagyis 2022-től a kerekesszékesek ugyanakkora összeghez jutnak, mint az ép elitfutók.
Üröm az örömben, hogy ez a változtatás együtt járt azzal, hogy a klasszikus táv leggyorsabbjainak pénzdíja jelentős mértékben csökkent. Amikor a WMM-sorozat 2007-ben elkezdődött, a győztesek még 500 000 dollárt (majdnem 190 millió forint) vihettek haza (mint az ABBA korábbi slágerében, ők vittek mindent…), ez hatalmas summa volt a jelenlegihez képest. 2017-ben már az első három helyezettet díjazták, növelték a kerekesszékesek jutalmát, és 280 000 dollárt fordítottak egy jótékonysági programra.
Az elitmaratonisták, vagyis a WMM-sorozat első három helyezettje így sorban 250 000, 50 000 és 25 000 dollárt kasszírozott. Jelenleg a négy kategória öt legjobbja között kategóriánként 100 000 dollárt osztanak szét, vagyis a topfutók 225 000 dollártól esnek el. Ezzel kapcsolatban a Runner’s World szaklapnak nyilatkozva Dawna Stone, a WMM ügyvezető igazgatója elmondta, 2007 óta jelentősen átalakult a világ legjobb maratonfutóinak helyzete és bevételi lehetőségei.
A versenyzők a színvonal, a szereplési díj, a pénzdíj és a globális tévéközvetítés miatt választják a majormaratonokat, és a WMM-nél azt érezték helyes döntésnek, hogy a díjalapból egyenlő részt kapjanak a kerekesszékesek is.
Amikor a portál feltette a kérdést, vajon úgy is eléggé vonzó-e a versenysorozat, hogy az elit-maratonkategória győztesei a tizedét nyerik annak, amennyit jó 15 éve lehetett, Stone azt felelte, a közönség azzal foglalkozik, ki zárja a szezont a tabella élén, és a sportolók a közösségi platformjaikon kellőképpen felhívhatják magukra a figyelmet.
Ez az érvelés az atlétákat és menedzsereiket, a szakmabelieket érthető módon nem győzte meg, és bizony nem elképzelhetetlen, hogy hosszabb távon erodálódik a legrangosabb maratoni sorozat. És hogy a topversenyzők milyen menedéket kereshetnek? Például kisebb, kevésbé az érdeklődés homlokterében álló, ugyanakkor anyagilag jól megtámogatott versenyeken vesznek majd részt.
A legjobban fizető futam a klasszikus távon jelenleg minden bizonnyal az Emírségekben rendezett viadal, Abu-Dzabiban a férfi és női győztes bónuszok nélkül egyaránt 50 000 dollárral (nagyjából húszmillió magyar forinttal) számolhat – december 17-én ezt az összeget a kenyai Timothy Kiplagat Ronoh és a bahreini Eunice Chumba gyűjtötte be.
(Fotó: AFP)
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
