A 39 éves liverpooli Rob Pope 2016. szeptember 15-én kezdte el először körbefutni Amerikát; a dátumválasztás természetesen nem véletlen, ugyanis a filmbeli Forrest Gump is éppen ezen a napon vágott bele a nagy kalandba. Rob azóta már le is körözte őt: az elmúlt két évben több mint 25 ezer kilométert futott, ő az első és ezidáig az egyetlen, aki egy naptári éven belül háromszor is körbefutotta az Egyesült Államokat, ráadásul összesen már négyszer. Mindezt úgy, hogy különösebben nem is készült rá. Persze nem kezdő amatőrről van szó, 2015-ben megnyerte az Ausztrál maratonit és a liverpooli R’N’R maratonit, utóbbit 2:27:13 óra alatt teljesítette.
Azt viszont ő sem tagadja, hogy egészen más lefutni a maratonit, és megint más körbefutni a 9 833 520 négyzetkilométer alapterületű Egyesült Államokat.
„Nem edzettem rá különösebben, az igazi Forrest Gump is csak felhúzott egy cipőt, és elindult, úgyhogy én is valami hasonlót akartam – mesélt a kezdetekről. – Persze tudom, hogy egy kitalált karakterről van szó, mégis nagyon inspiráló, ahogy nehéz élete ellenére megannyi akadályt leküzdött. Nem létezett számára lehetetlen, mindig a maximumra törekedett, és mindenkit elfogadott, akivel találkozott. Ő háromszor futotta körbe Amerikát, majd megállt, de nem hibáztatom ezért, mert ő is azért futott, amiben hitt.”
Így van ezzel a korábban állatorvosként dolgozó Rob Pope is, aki bár imád futni, nem csak élvezetből vágott neki a nem mindennapi kihívásnak. Két alapítványnak gyűjt, a Természetvédelmi Világalapnak (WWF) és a Peace Directnek, de egyébként is kulcsfontosságúnak tartja, hogy segítsünk embertársainknak. Egyébként nemcsak belsőre, külsőre is igyekszik hasonlítani a filmben Tom Hanks által megformált karakterre.
Időközben nagy szakállat növesztett, és az idén bekerült a Guinness-rekordok könyvébe, miután egy filmes karakternek beöltözve a leggyorsabb idő alatt (2:36:28) teljesítette a Londoni maratonit.
Naponta átlagosan több mint hatvan kilométert teljesített, ami még egy edzett ultrafutónak is becsületére válna. De vajon ő hogyan birkózott meg a feladattal?
„A legnehezebb reggel kikelni az ágyból, de ez sohasem egyszerű, mivel nem kedvelem különösebben a reggeleket – folytatta. – Aztán ahogy elkezdek futni, minden helyreáll. A zene is sokat segít, szinte mindig hallgatok valamit, és ha AC/DC vagy U2 szól, akkor képtelen vagyok sétálni. Természetesen rendszeresen sétálok a futások között. Néha úgy érzem magam, mint egy Formula–1-es versenyző, akinek figyelnie kell a gumira, az üzemanyagra. Nekem is be kell osztanom az erőmet, figyelnem kell az apróságokra, és mindig emlékeztetem magam, hogy ez egy nagyon hosszú menet. Azt is tudom, hogy egy átlagember számára már csak az időbeosztás miatt is lehetetlen véghez vinni, amit csinálok. Általában napi hat órát futok. Ami talán a legfurcsább az egészben, hogy azt gondoltam, fogyni fogok, ehhez képest körülbelül három kilót felszedtem, amióta elkezdtem. Az édesanyám sajnos már nem lehet velünk, de korábban azt mondta, csináljak valami olyat, ami változást hoz a világban. Miért ne lehetne ez éppen a futás?”
Sütemény, kóla és rengeteg futás
Vajon hogy néz ki a liverpooli Forrest Gump átlagos napja?
„Általában hét körül kerek, miután néhányszor lenyomtam a szundigombot az ébresztőórán. Reggelizni két részletben szoktam, először az első futás előtt, aztán utána. Nagyon sok tejet iszom, energiaszeleteket eszem, illetve zabkását és fehérjeport. A második futás után általában valami süteményt eszem, és bármilyen furcsa, gumicukrot, emellett rendszeresen iszom izotóniás italokat. A harmadik futás után jön az ebéd, legtöbbször valamilyen szendvics és kóla, amit egyelőre nem untam meg. A negyedik futás előtt, ha belefér, pihenek kicsit, készítek néhány fotót, és kezelem a közösségi oldalamat. Az utolsó futás után jön egy kiadós vacsora, egy újabb kóla, és általában ilyenkor lecsúszik egy pohár sör is, valamint szintén fogyasztok fehérjeport. A megfelelő hidratálás nagyon fontos – volt, hogy napi nyolc liter vizet megittam, ami a negyvenfokos hőség és a kilencvenszázalékos páratartalom miatt talán nem is annyira meglepő. ”
