Mikor kezdte a Spartant?
Nem vagyok régi motoros, csupán idén – mondta Juhos Zsófia. – A párom egy ideje már űzi, áprilisban elmentem vele egy versenyre, s teljesen beszippantott az atmoszféra. Miután hazaértünk, már jelentkeztem is az októberi komlói eseményre. Áprilisban kezdtem nagy erővel készülni, s mivel amúgy is fontos szerepet játszik az életemben a sport, nem volt nagy változás, csupán kitűztem egy konkrét célt magam elé. Kíváncsi voltam, mit tudok kihozni magamból.
Hogyan készült a fél év múlva megrendezett versenyre?
A szabadban futottam, s heti háromszor crossfitedzésre jártam. Ezt a mai napig csinálom, továbbá a konditeremben a futópadot szoktam használni, lépcsőzöm és megerősítettem a karjaimat. Bevallom, stréber voltam, s a nagy nap előtt átolvastam a versenyszabályzatot, képben akartam lenni mindennel. Fizikailag és mentálisan is felkészítettem magam. A Sprint rajtja előtt egy pillanatra azt éreztem, hogy kevés vagyok ehhez, megjelent egy könnycsepp a szememben, ami megfelelően motivált. Eldöntöttem, hogy meg tudom csinálni, drámai pillanat volt, ám kellett az a könnycsepp is a teljesítéshez.
Nem kellett volna kételkednie magában, a háromszáznyolcvankilenc női versenyző közül az előkelő tizedik helyen ért célba. Nem rossz eredmény élete első Spartan-versenyén.
Végig mosolyogtam, azt éreztem, hogy végre rátaláltam arra, amit igazán szeretek csinálni.
Hihetetlenül boldog voltam verseny közben, ráadásul minden akadály jól ment. Csak egyszer kellett burpee-znem, a dárdadobásnál beakadt a lábam a zsinórba. Amikor megláttam, hogy életem első versenyén a tizedik helyen zártam, le kellett ülnöm. Alig hittem el, csak meredten néztem az eredményeket, s feltettem a kérdés: „Ez komoly?”. Egyből megosztottam a közösségi oldalamon, elmondhatatlanul büszke voltam magamra. Egyébként ritkán érzek büszkeséget, de az után a verseny után nagyon.
Miként arra is büszke lehet, hogy a Spartan beválasztotta a jövő évi nagykövetei közé.
Hatalmas megtiszteltetés, hogy még csak most kezdtem, de máris beválasztottak a nagykövetek közé. Tudtam, hogy lehet jelentkezni nagykövetnek, gondoltam, miért ne? Elmondtam, hogy éreztem magam a komlói verseny alatt, s az a célom, hogy legalább egyszer mindenki élje át azt a fantasztikus érzést, amit akkor én. Nagy kedvvel és lelkesedéssel beszéltem a Spartanról és a céljaimról, valószínűleg megfogta a szövetséget a mondandóm. Éppen edzettem, amikor megláttam, hogy beválasztottak. Pár nap kellett, hogy megemésszem, elképesztően boldog voltam.
Milyen célokat tűzött ki jövőre?
Eredményeket nem tudok mondani, csak azt, hogy minden magyarországi versenyen ott szeretnék lenni. Elsősorban versenyzőként, ám önkéntesként is segíteni akarok. Január végén Nagymaroson Sprint- és Trail-futam lesz, utóbbiban rögtön az év elején kipróbálhatom magam önkéntesként. Ha ilyen gyorsan fontos szereplője lettem a Spartan-közösségnek, akkor kötelességem, hogy ott segítsek, ahol tudok. Idővel szeretném Superben is kipróbálni magam, majd jöhet a Beast is. Talán nem jövőre, de nagy célom egy Ultra teljesítése. Nagy feladat lesz, de jó úton haladok efelé.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
