A múlt évben elképesztő teljesítménnyel, pályacsúcsot döntve győzött a Himalájában rendezett 480 kilométeres Hell Ultra Race-en, ráadásul ön a negyedik ember a világon, aki szintidőn belül teljesítette a kihívást. Idén lehet ezt überelni?
Egy-egy ilyen verseny teljesítése fizikailag és mentálisan is nagy lépés, ezt idén nem próbálom meg felülmúlni – mondta Toldi Péter, aki tavaly 104 óra, 33 perc és 30 másodperc alatt teljesítette a 480 kilométeres indiai kihívást. – Idén teljesen más jellegű céljaim vannak, úgyhogy nem megyek vissza Indiába. Azt nem zárom ki, hogy a távoli jövőben elindulok a Hell Ultrán, ugyanis van még célom és motivációm ezen a versenyen, azonban most nem ez a prioritás. Ez a verseny, amely pályafutásom legnagyobb sikerét hozta, többéves felkészülést igényel, ám ha ezt nem is nézem, a kiutazástól számítva három hét folyamatos munka várt rám Indiában. A terveket ki kellett gondolni és meg kellett valósítani, rengeteg tényezőre kellett figyelni, mentálisan volt igazán nagy kihívás.
Hónapok elteltével hogyan emlékszik vissza a Hell Race Ultrára?
Ritkán kerülök annyira koncentrált állapotba, mint voltam Indiában. Talán 2021-ben, az első Authentic Phidippides Runon volt hasonló, akkor is napokig csak a cél lebegett a szemem előtt. Így emlékszem vissza a Hell Ultrára is, gyakorlatilag bármilyen nehézség jött, csak a megoldást kerestem és át tudtam lendülni rajtuk. Egyáltalán nem ijesztettek meg a fizikai tünetek és a problémák. Bevallom őszintén, meglepődtem saját magamon és azon, hogy ennyire összeszedett tudtam lenni. Persze hatalmas élmény volt az a négy nap, rengeteg kalandon mentem át. Külön öröm, hogy jól be tudtam osztani az energiámat, a legvégére fogytam csak el, mindent kiadtam magamból. Büszke vagyok a teljesítményemre.
A főversenye mellett természetesen részt vett felkészítő megméretéseken is, mint például a Szederkény–Bóly száz kilométeres futás és a tizenkét órás országos bajnokság nyílt futama.
Igen, ezek abszolút a felkészülést szolgálták, remek visszajelzést adtak arról, hol is tartok. Ahogy mondtam, a Hell Ultrára évekig készültem, ehhez pedig jelentős mérföldkő volt korábban a két görög verseny, a négyszázkilencven kilométeres Authentic Phidippides Run, illetve a két alkalommal teljesített kétszázötvenöt kilométeres Dolihosz. Mindkettő sokat segített a felkészülésben, és meg kell említenem a kőkemény edzésmunkát, amit folyamatosan csiszolgattam és fejlesztettem. Az elmúlt három évemet arra áldoztam, hogy a Hell Ultrára maximálisan felkészüljek.
Azt már tudjuk, hogy ebben az esztendőben nem megy Indiába. Milyen versenyek várnak önre?
Ebben az esztendőben két célversenyem lesz, az egyik az áprilisi spanyol TransEspana, ez egy ezernyolcvan kilométeres, tizennyolc szakaszból álló kihívás, amelyen mindennap hatvan-nyolcvan kilométeres szakaszt kell teljesíteni. A másik a novemberi Authentic Phidippides Run, amelyen harmadik alkalommal veszek részt. Tavaly kiemelkedő eredmények születtek a versenyen, remélem, addigra teljesen felépül a lengyel Lukasz Sagan barátom, és tudunk egy jót „meccselni”.
