A tavalyi évben elképesztő teljesítménnyel, pályacsúcsot döntve győzött a Himalájában rendezett 480 kilométeres Hell Ultra Race-en, ráadásul ön a negyedik ember a világon, aki szintidőn belül teljesítette a kihívást. Idén lehet ezt überelni?
Egy-egy ilyen verseny teljesítése mind fizikálisan, mind mentálisan nagy lépés, ezt idén nem akarom überelni – mondta Toldi Péter, aki tavaly 104 óra 33 perc 30 másodperc alatt teljesítette a 480 kilométeres indiai kihívást. – Idén teljesen más jellegű céljaim vannak, nem megyek vissza Indiába. Azt nem zárom ki, hogy a távoli jövőben nem térek vissza a Hell Ultrára, ugyanis van még célom és motivációm a versennyel kapcsolatban. Azonban most nem ez lesz a prioritás. Hogy ez-e az eddigi legnagyobb sikerem? Mindenképpen. Ez a verseny többéves felkészülést igényel, ám ha ezt nem is nézem, a kiutazástól számítva három hét folyamatos munka várt rám Indiában. A terveket ki kellett gondolni és meg kellett valósítani, rengeteg tényezőre kellett figyelni, ám mentálisan volt igazán nagy kihívás.
Hónapok elteltével hogyan emlékszik vissza az indiai kihívásra?
Ritkán kerülök annyira fókuszált állapotba, mint a Hell Ultrán voltam. Talán kétezer-huszonegyben az első Authentic Phidippides Run-omon voltam hasonlóan, akkor is napokig csak egy cél lebegett a szemem előtt. Így emlékszem vissza a Hell Ultrára is, gyakorlatilag bármilyen nehézség jött, csak a megoldást kerestem és át tudtam lendülni. Egyáltalán nem ijesztettek meg a fizikai tünetek és a problémák. Bevallom őszintén, meglepődtem saját magamon, és azon, hogy ennyire fókuszált tudtam lenni. Persze hatalmas élmény volt az a négy nap, rengeteg kalandon mentem át. Külön öröm, hogy ügyesen be tudtam osztani az energiámat, a legvégére fogytam el, mindent kiadtam magamból. Büszke vagyok a teljesítményemre.
A főversenye mellett természetesen részt vett felkészítő-megmérettetéseken is, mint például a Szederkény-Bóly száz kilométeres futás és a tizenkétórás országos bajnokság nyílt futama.
Ezek abszolút a felkészülést szolgálták, remek visszajelzést adtak arról, hogy hol is tartok. Ahogy mondtam, a Hell Ultrára évekig készültem, ehhez pedig komoly mérföldkő volt korábban a két görög verseny, a négyszázkilencven kilométeres Authentic Phidippides Run, illetve a két alkalommal teljesített kétszázötvenöt kilométeres Dolihos. Mindkettő sokat segített a felkészülésben, és meg kell említenem a kőkemény edzésmunkát, amit folyamatosan csiszolgattam és fejlesztettem. Az elmúlt három évem arra ment rá, hogy a Hell Ultrára maximálisan fel tudjak készülni.
Azt már tudjuk, hogy ebben az esztendőben nem megy Indiába, ám akkor milyen versenyek várnak önre?
Ebben az esztendőben két célversenyem lesz, az egyik az áprilisi spanyol TransEspana, ez egy ezernyolcvan kilométeres, tizennyolc szakaszból álló verseny, amelyen mindennap hatvan-nyolcvan kilométeres szakaszt kell teljesíteni. A másik a novemberi Authentic Phidippides Run, aamelyen harmadik alkalommal veszek részt. Tavaly kiemelkedő eredmények születtek a görög versenyen, remélem, addigra teljesen felépül a lengyel Lukasz Sagan barátom és tudunk egy jót „meccselni”.
