Mikorra vezethető vissza a sport szeretete?
Ötven éve vagyok benne az atlétikában, korábban válogatott gyalogló voltam – mondta a 67 éves Márton Attila. – Ezerkilencszázhetvenháromban kezdtem, és egészen kétezerhatig űztem. Voltam világkupán is, ezerkilencszáznyolcvannyolcban meghívtak a híres ötszázhúsz kilométeres Párizs–Colmar hosszú távú versenyre. Ez olyan gyaloglásban, mint futásban a Spartathlon. Megnyertem a verseny prológját, vagyis a bemutatóját, amiért a köztársasági elnöktől a párizsi Diadalívnél vehettem át a díjat. A versenyen szigorú szabályok vannak, például kétszázötven kilométernél van egy háromórás szünet, ami alatt elvégeznek egy orvosi vizsgálatot, és csak akkor engedik tovább a sportolót, ha mindent rendben találnak. Voltam sok többnapos gyaloglóversenyen, majd kétezerhatban az ötven kilométeres ob volt az utolsó megméretésem.
Aztán a gyaloglást leváltva jött a futás.
A barátaim hívtak csapatban a Bécs–Budapest Szupermaratonra, amelyen annyira jólesett a futás, hogy a saját szakaszomon kívül lefutottam az összes többit. Jó erőben voltam, miért ne tettem volna? Nagyon megtetszett a futás, így hát kétezerhétben beneveztem az első alkalommal megrendezett Ultrabalatonra. Az akkori főszervező, Nagy Péter érdeklődött nálam az atlétikáról, a frissítésről, a részletekről, én pedig szívesen segítettem.
Aztán szépen lassan letettem arról, hogy aktívan sportoljak, nem tudtam motiválni magam. Érdekes, mert a tanítványaimért mindent megtettem volna már akkor is, az edzősködést nagyon élveztem, ha kellett, lefutottam velük a távot. Magamért nem, de értük bármit megtettem volna. Ez most is így van.
Mióta edzősködik?
Aktív pályafutásom alatt is edzősködtem, ezerkilencszáznyolcvan óta foglalkoztam gyaloglókkal és maratonfutókkal. Aztán kétezertizenegyben Makai Viktória volt az első hosszútávfutó tanítványom. Ő az egyetlen, akit én kerestem meg azzal, hogy dolgozzunk együtt. Sárváron láttam futni, és olyan gyönyörű volt a mozgása, hogy az valami elképesztő. Kérdeztem, nem dolgozunk-e együtt, ő kért egy kis gondolkodási időt, majd igent mondott. Világ- és Európa-bajnokságon voltunk, többszörös magyar bajnok lett, sikeres volt a közös munka.
Majd egyre többen csatlakoztak önhöz.
Szerencsére igen. Hobbiból csinálom az edzősködést, nekem nem fizetnek a sportolók. Imádom a futást, a sport az életem, nekem annyi elég, ha jól szerepelnek, és szeretik csinálni. Nagyszerű érzéssel tölt el, amikor ott futhatok mellettük edzésen. Ilyenkor, amikor észreveszek valamit, ami nincs rendben, egyből tudom mondani. Nem internetedző vagyok, én a szememre és az érzéseimre támaszkodom. A Márton Team-ben az összes eddigi tanítványom benne van, ez ötvenhárom főt jelent, de azok, akikkel napi kapcsolatban vagyok, a jelenlegi aktív csapatlétszám tizenkét fő. Egyébként huszonnégy óráig hosszú távú futásnak hívom, számomra onnan kezdődik az ultra.
A futók hobbiból, munka és család mellett sportolnak. Mennyire nehéz összeegyeztetni az edzéseket és megírni nekik a megfelelő edzéstervet?
Nagyon. Amikor ezt megtapasztaltam, egyszerűen fejbe vágott. Aktív pályafutásom alatt fizetést kaptam, majd azzal szembesültem, hogy a futóim dolgoznak. Speciális módszert kellett kidolgoznom, hiszen e nélkül nem tudnak úgy teljesíteni. Az edzésterv nem egyforma, hiszen nem mindenki ugyanarra a távra készül, nem mindenki dolgozik ugyanannyit, ám rá kell jönnöm, hogy mivel tudom a legjobb formába hozni a srácokat. Az edzésterv egyfajta mankó, el lehet térni attól. Számomra remek visszajelzés a sportolóim eredményei. És ne feledjük el, hogy a munka mellett ott van a család is. A versenyzőknek sikerorientáltnak kell lenniük és arra kell gondolniuk, hogy milyen ügyesek, mivel elvégezték az edzést.
A tanítványaim élvezik a futást, elég csak Puskás Máté versenyfotót megnézni: az összesen mosolyog és jókedvű. Ő egyébként néhány hónapja jött hozzám, és elmondta, olyan teljesítményt nyújt, amire nem is gondolt, hogy képes lehet.
Fejben nagyon erős, okos fiú, szeretek vele dolgozni. Meg kell említenem Megyeri Krisztina nevét is, a fiatal sportoló az utóbbi időben három országos bajnokságot is nyert, szépen fejlődik, nagy jövőt jósolok neki. Egyébként az összes tanítványommal imádok dolgozni, mindegyikőjük nevét felsorolhatnám. Az biztos, hogy akikkel eddig dolgoztam, azokkal a mai napig jó kapcsolatban vagyok.
Ha már Puskás Máté nevét említette. Nem olyan régen a Korinthosz 160-on aratott győzelme után a Csupasportnak adott interjújában elmondta, sokat jelent neki, hogy ön is ott volt a szekszárdi versenyen.
Szeretem nézni, ahogy futnak és versenyeznek a tanítványaim, ekkor egyből tudok segíteni. Van egy mikrobuszom, azzal megyünk versenyekre, és itt is öltöznek sok esetben. Imádom a tanítványaimat, bármikor hívhatnak, akár éjjel is, családias közösség a miénk.
Sokat változott az évek alatt a futás, a frissítést tekintve miben a legtöbbet?
Az én időmben még húsleves, krumplipüré és piskóta volt a frissítés, most pedig már mindenféle gél és izotóniás ital van. Változik a világ, ám az biztos, hogy figyelni kell arra, hogy kinek mit bír a gyomra.
Az interjú végére beszéljünk egy kicsit a futáson kívüli éltéről. Mivel foglalkozik?
Kárpitos vagyok, van egy kis cégem. Ha a munkában valamilyen problémába ütközöm, csak elmegyek futni, átgondolok mindent, és megtalálom a megoldást. Továbbá el kell mondanom, hogy alapítótagja vagyok a Megszállottak klubjának. Ez egy olyan közösség, amelynek nem olimpikon élsportolók a tagjai. Például Fa Nándor, Fekete László vagy Besenyei Péter is a tagok közé tartozik. Szeptember kilencedikén Megszállottak Napja lesz Balatonfüreden, nagyon várjuk már az eseményt. Büszke vagyok erre a klubra.
