Egyre több ember sportol rendszeresen szabadidejében. A hagyományos sportok mellett, mint amilyen a futás, az úszás vagy a kerékpározás, sokan választanak olyan mozgásformát, amely kissé eltér a megszokottól. Ilyen az intenzív séta is, „félúton” a normál sebességű séta és a kocogás között.
Ha kicsit többet akarunk egy kényelmes, ebéd vagy vacsora utáni sétánál, de különösebben megizzadni sem szeretnénk, válasszuk az intenzív sétát, amelytől kényelmesen elfáradunk, ráadásul számos jótékony egészségügyi hatása is van.
Jól megmozgatja az izmokat, frissíti a vérkeringést, csökkenti a vércukorszintet és a magas vérnyomást, javítja az állóképességet, sőt a fogyásban is segíthet.
A szakemberek szerint heti 150 perc intenzív séta már hatékonyan hozzájárul az egészséges életmód fenntartásához, ám egyúttal figyelmeztetnek is: a nem megfelelően kivitelezett gyors séta több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz.
Ezért is vegyük komolyan az intenzív sétát, és ne a karosszékből felállva álljunk neki. Mint ahogy a kocogás vagy a futás, úgy a séta előtt is fontos a bemelegítés – öt perc után az izmok könnyen „sétaállapotba” hozhatóak.
Nagyon fontos, hogy jól eltaláljuk az intenzív séta sebességét. A szakirodalom szerint a 6-7 km/órás sebességgel kivitelezett gyaloglás a leghatékonyabb, ilyenkor a test a közepes-intenzív mozgás közti tartományba kerül: emelkedik a pulzusszám, kissé megizzadunk, de mozgás közben még tudunk beszélgetni. Ha ennél nagyobb sebességre kapcsolunk, hamar elfáradhatunk, így nehezebb teljesíteni a napi 30 perces penzumot.
Érdemes lassan kezdeni és fokozatosan gyorsítani, amíg el nem érjük az optimális sebességet. Kerüljük a hirtelen sebességváltást és a leállást is.
Az sem mindegy, mekkora lépéseket teszünk gyors séta közben. Sokan úgy próbálnak gyorsítani, hogy szaporázzák a léptüket, vagy nagyokat kezdenek lépkedni. Ezek a módszerek feleslegesen terhelik az izmokat és az ízületeket, ráadásul természetellenes mozgást is eredményeznek.
Nem lesz meg a várt hatás akkor sem, ha olyan helyen végezzük az intenzív sétát, ahol szintemelkedés van. Bár erőnléti edzésnek jó lehet, a gyors séta célja nem ez, ezért válasszunk inkább sík terepet.
A legjobb hatás akkor érhető el, ha egyenes derékkal, arccal előre nézve rójuk a kilométereket. Ezen kívül – sokak szerint ez a legcikibb része az egésznek – a karokat enyhén behajlított könyökkel kissé lóbálni kell séta közben, hiszen a felsőtestet csak így tudjuk megdolgoztatni.
Bár az összhatás fura, mégis ez a helyes testtartás. Ha valaki nagyon szégyenlős, sötétedés után induljon el, a gyors séta akkor is egészséges.
Sokan úgy próbálják elütni az időt, hogy séta közben mobiloznak – telefonálnak, vagy egyszerűen neteznek rajta. Kevesen sejtik azonban, hogy ezzel nagyon rosszat tesznek a gerincüknek, hiszen a nem megfelelő testtartás miatt hamar megfájdulhat a nyak és a hát. Ezért mobilozás helyett javasoljuk a séta közbeni zenehallgatást, a társas sétát vagy időnként a helyszín váltogatását.
Bár gyorsséta-tanácsadás nem létezik, ha valaki komolyan gondolja, és elszántan akarja űzni, érdemes előtte orvossal is (kardiológus, háziorvos) konzultálni.
S ha ez is megtörtént, indulhat a séta!
- Ha a gyors séta pontos kivitelezésével kapcsolatos külföldi szakirodalomból szeretnénk tájékozódni, használjuk a „brisk walking”, a „fast walk” vagy az „intense walking” keresőszavakat
- Ne tévesszük össze az atlétikából ismert gyaloglást a szabadidős gyaloglással. Bár a mozdulatsorok hasonlónak tűnnek, a kettő merőben más műfaj
- Érdemes letölteni egy jó applikációt, amely nemcsak a lépéseket számolja, hanem a sebességet is méri, és a megadott testtömegindexhez viszonyítva megmutatja az elégetett kalóriák mennyiségét is (pl.: Caynax Sports Tracker, Pedometer)
