„Közeledett a negyvenedik születésnapom – kezdte Morvai Zoltán –, és tavaly beszélgettünk a feleségemmel, hogy jó lenne valamit kitalálni erre az alkalomra, akár egy sporteseményen részt venni. De ekkor még távolinak tűnt, nem is voltam olyan formában, ezért nem gondolkodtam rajta. Karácsonykor azonban legnagyobb meglepetésemre a feleségem és a barátaim elém álltak, hogy összedobták a nevezési díjat a rothi versenyre. December huszonhetedikén kaptam meg a visszajelzést, és nagyjából január másodikán kezdtem el a felkészülést.”
Mivel július elsején van Zoltán születésnapja, ajándékozói az időponthoz közeli rendezvényt kerestek neki. Nagyatádon már kétszer is indult Ironman-versenyen, ezért a külföldi viadalokat célozták meg. Az autós megközelítés is lényeges szempont volt, hogy kétéves kislányuknak is kényelmes legyen az utazás. Így esett a választás a július 3-i, bajorországi Challenge Rothra.
Visszakanyarodva a kezdetekre, Zoltán tíz évvel ezelőtt kezdett el futni.
„Pont 99.9 kilogrammot mutatott a mérleg, és mivel nem akartam a százast meglátni, elkezdtem kocogni. Végigjártam a klasszikus futóevolúciót, jött a félmaratoni, maratoni, külföldi maratoni. Utána, tapasztalatom szerint, mindig választás elé kerülnek az amatőr sportolók, ultrázni kezdenek vagy triatlonozni. Én a triatlont választottam.”
Első felkészülésére két évet szánt, lévén meg kellett tanulnia a gyorsúszást, hogy mégse mellúszásban versenyezzen. Majd 2015-ben és 2016-ban is sikeresen teljesítette a nagyatádi Ironmant.
„Utána kicsit elkanyarodtam a triatlontól, és elkezdtem ultrákat futni terepen. Részt vettem kétezertizenkilencben az UTH száztizenkét kilométeres távján, és indultam a Mátrabérc Trailen is.”
Az elmúlt két évben inkább az országúti kerékpározáson volt a hangsúly, kevesebbet futott, és szinte alig úszott. Mégis, amikor megkapta a születésnapi nevezést, tudta, hogy a sportmúltjával és az elkövetkezendő hat-hét hónap célzatos felkészülésével sikerül a kihívás, amelyen 3.9 kilométer úszás, 180 kilométer kerékpározás és egy maratoni futás várt rá.
„Amikor január másodikán megkerestem az edzőmet, az volt a célom, hogy tizenegy órán belül teljesítsek, mivel van egy 11:03-as időm Nagyatádról, és gondoltam, hogy az a három perc ledolgozható. De azt nem kalkuláltam bele, hogy a rothi pálya kifejezetten nehéz lesz.”
Zoltán végül 11 óra 30 perc alatt ért célba. A legnagyobb pozitívumot a verseny hangulata jelentette, az irontávon 3200-an indultak, a pálya szélén végig rengetegen szurkoltak. Összehasonlításképpen: Nagyatádon általában öt-hatszázan indulnak ezen a távon.
„Jan Frodeno legenda, aki miatt rengetegen utaztak ide, elsősorban neki szólt a szurkolás, de mi is kaptunk belőle. A szervezőket is kiemelném, Nyugat-Európában sokkal előrébb járnak lehetőségekben és professzionalitásban. Nyilván nagyobb büdzséből dolgoznak, de azért van sok apróság, ami nem feltétlenül pénz kérdése. Nagyon profi rendezvény volt, remek hangulatban, rengeteg szurkolóval.”
A kerékpárpálya jelentette a legnagyobb kihívást. Ezerötszáz méter szint volt benne, két nagyobb emelkedővel, de folyamatosan hullámzott az út.
„A táv utolsó harmadában begörcsöltek a lábaim. Mivel Győrben élek, és a Kisalföldön hegyet találni elég nehéz, ennek itt meg is látszott az eredménye. A futásból is az utolsó tizenöt kilométer volt a legnehezebb. Itt is eléggé hullámzott a pálya, és egy Ironman végén már nem esik jól az emelkedőn futás.”
Zoltánt felesége és kislánya kísérte el, illetve Németországban élő barátaik is szurkoltak neki. Biciklizés közben begörcsölt a lába, és felvetődött benne, hogy a futás előtt kiszáll, de mégsem adta fel.
„Háromezer-kétszáz egyéni indulóra hétezer-kétszáz önkéntes jutott, ami azt jelenti, hogy beérkezel a depóba úszás vagy bringázás után, és van egy ember, aki segít neked és csak veled foglalkozik. Hozza a depózsákod, kibontja a bringáscipőn a tépőzárat, előkészíti a futócipőd, így teljesen egyértelmű volt, hogy megyek tovább.”
Már csak azért sem állhatott meg, mert tudta, a futás ötödik kilométerénél várja a felesége és a kislánya. Morvai Zoltán felesége is fut, bár a gyerek születése óta kevesebb idő jut rá. Korábban azonban ultrázott is, teljesítette a Piros 85-öt, sőt, járt az UTMB OCC-n is. Néha együtt is elmennek futni, ilyenkor babakocsival viszik Pankát, aki a versenyekre is elkíséri édesapját.
„Nagyon sokat kivett belőlem ez a hét hónap. Nehéz volt család, kisgyerek és munkahely mellett egy ekkora eseményre felkészülni. Heti tíz-tizenkét órát edzettem, amire lehet mondani, hogy nem sok, de gyakorlatilag minden szabadidőmet erre áldoztam fel az elmúlt időszakban. Úgyhogy idén már biztos nem lesz semmi, csak ami jólesik. Ha ezer méter úszás esik jól, akkor annyit úszom, vagy elmegyek biciklizni, ha épp ahhoz van kedvem. Esetleg a későbbiekben indulok versenyeken, de most egyelőre a család és a pihenés az első.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
