Sokan kérdezik, mikor, hogyan, miben futok, és most, hogy a szeptember végi Atacama-sivatagi verseny egyre közelebb van, talán érdemes is végignézni magamon, hogyan festek edzés vagy akár versenyzés közben, milyen cuccokat kedvelek, és talán azt is elárulhatom, hogy babonás vagyok-e. Tudom, hogy a futók számára fontos a jó felszerelés, és azt is tudom, hogy embere válogatja, kinek mi jön be, mi kényelmes, hasznos, ám remélem, néhány aprósággal segíthetek azoknak, akik hasonló cipőben akarnak járni, mint én.
Vágjunk is bele!
Legyen bármilyen évszak, ébredés után körülbelül egy órával tudok elindulni otthonról. Ebben persze benne van, hogy a kutyák éjszakai bulija után rendet rakok, illetve beteszek egy adag ruhát mosni, főzök egy teát az ébredező férjemnek, Gyurinak is.
Nekem nincs másra szükségem edzés előtt, csak fél liter vízre és egy tejeskávéra. Reggeli futó vagyok, délután már nehéznek, fáradtnak érzem magam, ám ha ébredés után indulok el, az egész napom jobb lesz. Télen kikészítem a ruháimat az edzés előtti este, hogy ne hajnalban kelljen matatni és esetleg a fiúkat felébreszteni. Nálam abszolút kedvenc évszak a nyár, mert ilyenkor elég egy rövidnaci, trikó, és már mehetek is futni. Nagyrészt terepen futunk a kutyákkal, így őket is lefárasztom legalább a nap első felére.
A futás kapcsán ugyebár már régóta tudjuk, hogy a világ legegyszerűbb sportága – a láb mindig kéznél van –, nem kell hozzá más, mint futócipő, nadrág, póló, és ennek apropóján összeírtam egy listát, hogy nekem milyen cuccok segítenek az edzéseken, valamint az ultratávú versenyeken.
Öveket becsatolni – tetőtől talpig tartó hosszú felsorolás következik!
1. SAPKA: Nike-ban futok, a meleg versenyeken pedig tarkót is takaró Raidlightban. Szinte mindig van rajtam sapka, télen pedig csősál. A csősálakat egyébként imádom és gyűjtöm. Szerencsére egyre több verseny rajtcsomagjában van ilyen.
2. TECHNIKAI PÓLÓ, DZSEKI: A meleg versenyeken Compressportot használok, nincs súlya, a karom felső részét is fedi a leégés ellen, olyan, mintha semmi sem lenne rajtam. Hidegben hosszú ujjú Nike-t viselek, mert nagyon jó anyaga van. Ha nagyon hideg van, még egy vékony széldzseki kerül rám, ha pedig esik az eső, akkor van egy vízálló Salomon dzsekim.
3. KARMELEGÍTŐ ÉS -HŰTŐ: Karmelegítőt nem használok, a hűtőszáram pedig Zoot márkájú.
4. NADRÁG: A bő szárú rövidnacikat szeretem, még száz mérföldön is abban futottam. Hosszabb versenyeken már inkább kompressziós nadrágokat használok, abból is a Compressportot.
5. LÁBSZÁR, ZOKNI: Szintén Compressport! Bokazokni van rajtam a nem túl hosszú futásokon, azaz negyven kilométer alatt, fölötte pedig térdzokni. A szár nekem nem jött be, mert bedagad a lábfejem.
6. CIPŐ: Aszfalton Nike Vomeróban futok körülbelül kilenc esztendeje. Időnként Nike Zoomfly van a lábamon, általában rövid távra, de futottam már benne százhatvan kilométeres versenyt is. Terepen a Salomon Sense Ride-ot használom.
Hogy melyik a kedvenc futófelszerelésem? Az órám!
7. FUTÓÓRA: A kezdetektől a Garmin a kedvencem, és már az ötödik modellnél járok. Nálam alapvető edzéskellék. Pulzuskontrollal futok, ezért is nélkülözhetetlen. Előre beprogramozom vele az edzéseket, amit azért is szeretek elvégezni, mert már ilyenkor ráhangolódok a feladatra. Az edzés pedig akkor fejeződött be, ha feltöltöttem a gépre az adatokat és megnéztem, mit csináltam 🙂 Most Fenix 5S-em van, és ez az óra nemcsak okos, de nagyon szép is 🙂
8. FUTÓSZEMÜVEG: Hűséges vagyok ebben is: 2004-ben vásároltam az első Rudy Project szemüvegemet. Amikor egyszer Gyuri szülinapjára is vettem egyet, nem tudtam megállni, hogy ne vegyek magamnak egy új modellt. Pár éve ez a márka támogat is, így nagyon szuper szemüvegeim vannak. Most az Atacama-versenyre a fényre sötétedős Rydon-modellben megyek – ezeket szeretem legjobban, mert éjszaka is jó szolgálatot tesz a bogarak ellen.
9. FUTÓBOT: Két kezemen meg tudom számolni, hányszor használtam. Egyébként nagyon jó Black Diamond botom van, még a Transgrancanaria-verseny miatt vettem. Az Atacamával kapcsolatban most megint vacillálok azon, hogy esetleg vigyem-e magammal.
Ritkán használok futóbotot, de a „Körre„ vittem magammal – ki tudja, lehet, hogy az Atacamába is elkísér… –, és a Börzsönyben már majdnem teljes sivatagi menetfelszerelésben futottam
10. ÖVTÁSKA: Mostanában inkább futómellényt használok, Salomont, ha pedig övtáska van rajtam, akkor vagy Compressport vagy Raidlight kerül elő.
11. IVÓKULACSOK: A félliteres Salomon soft flaskeket használom leginkább, de az Atacamára Raidlight kulacsokat viszek, lágy és merev kivitelben is. Sok jót hallottam a Compressport soft kulacsairól is, még azt is ki szeretném próbálni az Atacamáig.
12. FRISSÍTŐK: Leginkább zselézek és szénhidrátos italt iszom. Az utóbbi évben a GU termékeit használom, és most ez nagyon jól működik. A GU Roctane zselét és italport használom. A zselék közül a kedvencem a sós-csokis, sós-karamellás és a kókuszos-csokis ízű.
13. EVÉS: Vegetárinus vagyok már bő húsz éve. Hétköznapokon kicsit rohanósan kajálok, de igyekszem ötször enni, és edzés után egy fehérje és szénhidráttartalmú turmixot iszom.Verseny előtt már kerülöm a rostos ételeket, gyümölcsöt, zöldséget, sok folyadékot iszom. Verseny közben szinte semmi szilárdat nem eszem, hanem inkább a zselé, a szénhidrátos ital, illetve a kóla jöhet.
Látható, hogy van egy pár frissítőm…
14. ALVÁS: Általában nem alszom eleget. Hat-hét órát, de ennél többet igényelnék. Verseny előtti napokon szerencsés esetben jó néhány napon át annyit alszom, amennyire éppen szükségem van, és ilyenkor nincs beállítva ébresztő.
15. REGENERÁCIÓ: Ez a leginkább elhanyagolt rész nálam. Jó esetben heti egy alkalommal van masszázs, néha SMR-hengerezés.
16. ZENEHALLGATÁS: Nem hallgatok futás közben zenét. Ha nagy ritkán aszfalton edzek, akkor a középső fiam által összeállított „drums” lejátszási listát hallgatom. Ő dobol, és ha futok, látom magam előtt, ahogy ő dobolja az adott számot. Ez nagyon fel tud pörgetni.
17. KEDVENCEK: Kedvenc cuccom az órám. Kedvenc versenyem talán még mindig a Spartathlon. A páros számokat szeretem, s ha kiderül, hogy mi a rajtszámom, akkor mindig megmagyarázom magamnak, az miért hoz majd szerencsét 🙂 Azért a nyolcas szám jó, ha benne van.
18. BABONA: Végiggondolni a versenyt. És persze viszek magammal pár kabalát. S a legfontosabb: a verseny előtti nap mindig kikészítem a futóruhákat.
(Lubics Szilvi naplója: az 1. rész itt olvasható el, a 2. részt itt találják, a 3. rész ide kattintva, a 4. rész ezen a linken olvasható, az 5. rész ez volt, a 6. résszel itt találkozhattak olvasóink, a 7. résszel pedig itt).
Amerikai kalandozás
Ismét a Badwateren futott Lubics Szilvia. Na persze ezúttal versenyen kívül… A nagyszerű ultrafutó a közösségi oldalán számolt be arról, hogy egy edzés erejéig kipróbálta, milyen tét nélkül nekivágni a Death Valley, azaz a Halálvölgy egyik legkeményebb szakaszának. A terep a Lone Pine volt, egy település a Badwater céljától körülbelül húsz kilométerre, s azon a szakaszon, amelyen már emelkedő visz fel a Mount Whitneyig. A tavalyi versenyen – amelyen a magyar versenyző negyedik lett a női mezőnyben – itt már közel kétszáz kilométer volt Lubics Szilvia lábában, ám ezúttal kiderült, hogy az akkor oly kegyetlennek tűnő meredeken is tud futni.
