Magyar bajnoki ezüstérmet szerzett vasárnap Bécsben. Összességében a tizenötödik helyen zárt, elégedett?
Alapvetően elégedett vagyok – felelte a Csupasport érdeklődésére Jenkei Péter, háromszoros magyar maratoni bajnok, 31 esztendős atléta. – Ha az időeredményt nézzük, a 2:17:42-es egyéni csúcsomtól jócskán elmaradtam, de több szempontból sem volt cél ennek elérése. A felkészülés nem volt zökkenőmentes, a tavalyi nehézségek – a munka melletti edzések – megmaradtak.
A verseny napján az is kiderült, nagyon meleg lesz, nyárias idő, napsütés, húsz fok feletti hőmérséklet, emiatt próbáltam óvatos kezdéssel indítani, a kenyai női élboly tagjaival futottam hetvenkét perces félmaratont.
Nagyon jólesett, harminc kilométerig futottam velük, aztán elléptem tőlük, és hetvenegy perces lett a táv második fele. Az utolsó tíz kilométer nem volt könnyű, így kihoztam a maximumot ebből a napból. Fél órával a beérkezés után a városházi téren nem volt árnyék, szóval az eredményhirdetés igazi nyári hangulatban zajlott.
A tavaly őszi frankfurti versenyhez képest jobb megoldás volt, hogy az osztrák fővárosban rendezték az országos bajnokságot?
Igen, több szempontból is. Sokkal inkább adva volt a megfelelő háttér, kezdve azzal, hogy tavaly nem hirdettek eredményt, sőt azóta sem. Most eljöttek a Magyar Atlétikai Szövetség képviselői, és ami fontos segítség, elitfutókként indulhattunk, ez garantálta a kényelmes bemelegítést, valamint egyéni frissítőink is voltak. Három férfi és két női futó képezte az elitünket, szó volt róla, hogy mi két perccel hamarabb indulhatunk, ami némi felháborodást eredményezett, de végül ez is megoldódott – együtt indulhatott el az első hullám, vagyis az országos bajnokság szempontjából minden rendben volt.
Hogy sikerült a téli felkészülése, jó formában ment ki Bécsbe?
Volt egy kis hiányérzetem, február végén-március elején abszolút nem éreztem magam komfortosan, nem mentek igazán jól az edzések sem. Március végétől kezdve elkaptam a fonalat, egyre jobban sikerültek az edzések, felfelé ívelő formában mentem ki Bécsbe.
Tudtam, az egyéni csúcs megdöntése nem reális, de igyekszem úgy alakítani a futáson túlmutató feltételeket is, hogy erre legyen még lehetőségem.
Jenkei Péter
Szemerei Levente egyéni csúccsal, kifejezetten jó, 2:16-os idővel nyert. Mit szűrt le az ő teljesítményéből?
Abszolút jó idő, akartam is említeni, hogy ilyen körülmények között ez nagyon szép eredmény. Kiegyensúlyozott futást produkált Levi, gratulálok neki, tényleg jól ment!
Csere Gáspár miért nem ért célba?
Huszonhat kilométer környékén állt ki, mögötte futottam, és láttam, hogy a pálya szélén sétál. A célban beszéltem vele, azt mondta, végig azt érezte, ez nem az ő napja, nem ment neki igazán a futás.
Novemberben is beszélgettünk erről, tisztábban lehet már látni, indulhat-e magyar maratoni futó a világbajnokságon?
Hivatalos tájékoztatás még mindig nincs.
Benyomásom szerint kilencven százalékban biztosnak tűnik, hogy Levi fut majd a világbajnokságon. Egyértelmű a helyzet, ő nyerte meg az országos bajnokságot, ő van a legelőkelőbb helyen a világranglistán a kvalifikációs időszak alapján, 2:16-ot futott, minden szempontból ő az, aki képviselheti a magyar színeket, ha lesz szabadkártya, márpedig úgy gondolom, hogy lesz.
Szemerei Levente
Mik a tervei a következő hónapokra?
Három hét múlva jön a tízezer méteres országos bajnokság, nálunk, a Vasas komplexumában rendezik, azon indulok. Szeretnék kicsit gyorsítani, megdönteni az egyéni csúcsomat ötezer méteren. A nyáron lesz lehetőségem hosszabb edzőtáborba menni, azzal megalapoznám, hogy az ősszel újra jó eredményt érjek el a maratoni távon.
A nemzetközi porondon két érdekesség is történt az elmúlt időszakban. Eliud Kipchoge csak hatodik lett Bostonban, míg Kelvin Kiptum hihetetlen idővel nyert Londonban. Kiptumé a jövő, vagy korai lenne leírni Kipchogét?
Kipchoge futása nagyon hasonlított a 2020-as londoni maratonra, azután is sokan leírták őt. Nem lett fiatalabb, de fog még nagy eredményt elérni, akár a jövő évi olimpián, és a világcsúcsot sem tartom lehetetlennek. Bostonban nem sikerült nyernie, s bár hozzászoktatta az embereket, hogy bármikor képes kiemelkedő maratonra, nem ez a normális – annyi bizonytalanság van, természetes, hogy neki sem jön ki mindig a lépés. A huszonhárom éves Kiptumra a félelmetes a jó jelző, hihetetlen, amit elért. Kíváncsi vagyok a folytatásra, nem magától értetődő, hogy harmincévesen is tud majd ilyet, vagy még jobbat – mindenesetre a londoni második félmaratoni ideje egészen elképesztő.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
