Negyvenedik születésnapján több mint negyven percet javított a Szénás Kör hetvenöt kilométeres pályacsúcsán. Mivel tavaly ez idő tájt nyerte meg az Ultra-Trail Hungaryt talán okkal feltételezem, hogy az év elején még nem ez a májusi verseny járt a fejében. Hogyan kötött ki Solymáron?
Valóban, az UTH-ra készültem eredetileg, de amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a koronavírus-járvány miatt a tavaszi-nyár eleji versenyek elmaradnak, arra gondoltam, mindenképp kezdeni kellene valamit a hónapokon keresztül épített formámmal – válaszolta Belus Tamás, aki május 21-én 6:53:52-es idővel teljesítette a 75 kilométeres kihívást, 43:38 perccel futott jobbat, mint a korábbi csúcstartó Kalmár-Nagy László. – Nem vagyok az az instant versenyekre járó típus, a Szénás Körrel tavaly októberben egy jótékonysági futás kapcsán ismerkedtem meg. Lubics Szilvi társaságában teljesítettem a kisebb távot, később pedig előadást tartottam. A nagyobb körre a szervező Perl Gergely vett rá, amikor kiírta a Facebookra, hogy a korábbi csúcstartó Nyakas Gábor sérült, és a rekordja megdöntésével ösztönözni lehetne a mielőbbi felépülését.
A poszt alatt kisebb csipkelődés alakult ki a jelentkezők között, amihez én is csatlakoztam. Először poénra vettem a dolgot, de aztán arra gondoltam, miért is ne? Mielőtt rajthoz álltam, alaposan bejártam az útvonalat, időtervet készítettem, megbeszéltem a csapatommal a frissítést. Nem is tudom, készültem -e versenyre korábban ilyen sokat.
Belus Tamást (jobbra) a Szénás Kör céljában a korábbi csúcstartó, Kalmár-Nagy László is várta – Fotó: Belus Fruzsina
Elégedett az idővel, vagy maradt még benne valamennyi?
Igen jól sikerült a futás, nagyon egyben voltam aznap, a maximumomhoz közel teljesítettem. Útvonaltévesztésem egyáltalán nem volt, mindössze fél percekre bizonytalanodtam el egy-egy kereszteződésben, valamint egy helyen bénáztam kicsit a QR-kóddal. Korán indultam, így az időjárásra sem panaszkodhattam, talán a végére lett kicsit melegebb az ideálisnál. Összességében talán öt percet hagyhattam benne, de úgy érzem, kihoztam magamból, amit tudtam. A célban ott várt a korábbi csúcstartó Kalmár-Nagy Laci, ami igazán jólesett. Meg is ígértem magamnak, hogy a következő csúcsdöntőt én is így igyekszem fogadni.
Mit gondol, meddig maradhat fenn a rekord?
Ez leginkább attól függ, hogy abból a nagyjából tucat srácból, akik itthon képesek lehetnek megdönteni, mikor jár arra valaki. Ezen az időn már nehéz nagyot javítani, eltévedés, eléhezés vagy lazázás nemigen fér bele. Nekem ráadásul plusz érzelmi töltetet adott, amikor megtudtam, hogy az idei UTMB, így az én versenyem, a TDS is elmarad, úgy voltam vele, ezek helyett is bizonyíthatok. Annál is inkább, mert a januári lágyéksérvműtétem miatt csak március közepétől tudtam normálisan edzeni, az sem volt biztos, hogy az UTH-ra így összerakom magam.
Belus Tamás 2019-ben megnyerte az Ultra-Trail Hungaryt – Fotó: Kerékgyártó Péter
A koronavírus-járvány miatti korlátozások segítették vagy inkább gátolták formája visszanyerését?
Nekem egyáltalán nem okozott gondot, hogy az élet sok területén vissza kellett venni a tempót. Az életmódom nem sokat változott, korábban is sokat dolgoztam otthonról, az pedig meggyőződésem, hogy az elmaradt versenyek nem csak nekem tettek jót.
Az egész magyar amatőr futóközösség „túlversenyez”, háromhetente, kéthetente, sőt valaki hetente csapja szét magát, ami rengeteget árt a szervezetnek, részben ebből lesznek a sérülések.
A tavaszi szünetben viszont mindenkinek juthatott ideje rá, hogy normális, szisztematikus edzésmunkát végezzen. Meg is lett az eredménye, a Stravából figyelem a többieket, és sokan fejlődtek nagyot.
Ez amolyan tanulságként is felfogható?
Abszolút. Normális esetben – hogy rápihenj – a verseny előtt egy-két hétig már nincs erős edzés, utána meg azért nincs, mert versenyeztél, és regenerálódni kell. Ehelyett mi történik általában? Elindulunk felesleges versenyeken, elhitetjük magunkkal, hogy nem futunk nagyot, csak amolyan edzés lesz, de a francokat. Elmegyünk, és teljesen szétcsapjuk magunkat. Persze biztosan vannak kivételek, de a nagy többség így viselkedik. Szóval, egyáltalán nem bántam, hogy kissé csendesebben alakultak az elmúlt hónapok, sosem futottam annyit, mint most tavasszal, egyedül a közösség hiányzik nagyon.
Időnként kislánya, Annaliza is segíti az otthoni edzésekben – Fotó: Belus Tamás
Jelent bármilyen változást a terepfutással kapcsolatos terveiben, hogy negyvenéves lett?
Annyi mindenképp változott, hogy korcsoportot váltottam. A versenyeken öreg harmincas helyett fiatal negyvenesként indulhatok, ezt már nagyon vártam. A kor előrehaladtával nyilván nem leszek jobb, a testem is egyre kevésbé alkalmas a magas szintű sportolásra, a rutint azonban az előnyömre tudom fordítani. Egyre többször érzem a mögöttem álló tíz-tizenöt év pozitív tapasztalatát, a versenyeken okosabban futok, jobban felkészülök. Persze tudom, hogy lesz egy pont, ahonnan már nehéz továbbfejlődni, de még nem változtak meg különösebben a céljaim. Az elsődleges, hogy élvezzem, amit csinálok.
A járványügyi helyzet javulásával a sportrendezvények megtartása elől is lassan elhárulnak az akadályok. Milyen versenyeket írt be a naptárába az év hátralévő részére?
Egyelőre nagy a bizonytalanság. Ha nincs a vírus, indultam volna az UTMB-n, hívtak Lengyelországba, és a Pireneusokban rendezett száz mérföldes Val d’Arant is nagyon vártam már. Egyiket sem rendezik meg, ami érthető, hiszen lehetetlen garantálni az emberek biztonságát, ha száz országból húszezren egy helyen összezsúfolódnak.
Ne legyen igazam, de arra számítok, hogy amíg nem lesz vakcina, egyetlen nagyobb nemzetközi versenyt sem rendeznek meg. A hazaiakban ugyanakkor nagyon bízom, és szerintem sokaknál szintén előtérbe kerülhetnek.
A Mátrabércet és a Piros85-öt jó eséllyel megrendezik az ősszel, ahogy tavalyi győztesként a Keszthely környéki Vadlán-ultrának is szurkolok. Szemmel tartom továbbá a klasszikus, futók számára is nyitott hosszú teljesítménytúrákat, mint a Vadrózsa160, a Kazinczy200 és a Mátra115. Utóbbi eddig mindig ütközött valamivel, nagyon örülnék neki, ha ezúttal jutna rá időm.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
(Nyitókép: Belus Tamás a 2019-es Vadlán Ultra Terepen – Fotó: Erdei András)
