Heti szinten elég sok bejegyzést olvasok, és látom, elég sokan küzdenek sérüléssel, időhiánnyal, és egyéb kihívással, ami miatt kevesebbet vagy nem úgy edzhetnek, ahogy korábban. Én is hasonló cipőben járok, egyszer fent, egyszer lent. Csak érzésem szerint a fent egyre ritkább, a lent meg egyre gyakoribb. Visszatérve a posztokra: nagyon rossz lehet megélni a korábban rendkívül jó teljesítményt felmutató futóknak, hogy egyszer csak megsérülnek, és bizony nagyon keservesen kecmeregnek ki belőle. Ilyenkor megállapítom, hogy az én nyavalyáim és időhiányom sokkal jobban kezelhető, mint a makacs sérülés, és bizony örülhetek, hogy csak ennyi bajom van. Szörnyű lehet hetekig, esetleg hónapokig „csak” gyógytornázni, és reménykedve várni, hogy újra fel lehessen húzni a nyúlcipőt, hogy aztán óvatosan megkezdje az ember a lábai, szervezete terhelését. Mint a rajtgépben toporgó agár vagy ló, aki csak a startra vár, hogy aztán kirobbanhasson, és nyargalhasson teljes erőből.
Legalábbis én így szoktam érezni, ha egy ideig nem jutok ki futni: pár bemelegítő méter után nem tudom visszafogni magam, és nyargalni kezdek.
Nálam ez körülbelül egy kilométerig tart, utána természetesen kifulladok, és nevetve állapítom meg, mennyire vacak formában vagyok (és akkor finoman fogalmaztam). Az endorfin ilyenkor is dolgozik, és kit érdekel, ha utána tötymörgés van? Csak fussunk már végre! Sokszor sokat vagy keveset, a lényeg, hogy rendszeresen!
NEMMARATONMAN.HU
Marcsinkó Péter is szembesült azzal, ahol kisbaba születik, ott bizony megváltozik az élet, és az olyan „luxustevékenységek”, mint például a futás, korlátok közé szorul. Nincs ezzel baj, az ember onnan csíp le időt, ahonnan tud, hősünk a bemelegítés-nyújtás-hengerezés szent hármasát próbálja mellőzni, ami persze okoz problémákat.
Rendkívül találékonyan különféle termékek bevetésével próbálja ezt ellensúlyozni, kérdés, hogy ezek mennyire hatékonyak…
NE PÁNIKOLJ, SPORTOLJ! (Facebook)
Tamás Rita sokszor segített már másokon, most olyan kezdeményezésre hívnám fel a figyelmet, amelyet ő és a 42k hozott létre, s az összefogás révén bárki segíthet a rászorulókon: a Ne pánikolj, sportolj kollekció nyereségét jótékony célra fordítják, s minderről folyamatosan tájékoztatják is az érdeklődőket! Találtam továbbá még egy bejegyzést Ritával és a Hard Dog Race-szel (kutyás futóverseny) kapcsolatban. Ez a kis cikk ugyan korábban elkészült, de érdemes elolvasni, mert rendkívül motiváló!
Kiderül, hogy elég egy jó barát, aki ösztönöz, utána pedig csak akarat kérdése, hogy rendszeresen edzésre járjunk!
ZERGETALPAK (Facebook)
Baráttal futni, ráadásul erdőben, igazi kikapcsolódás, és élmény! A szerző az Etyeki-dombságot fedezte fel barátnőjével, erről írt összefoglalót, és fantasztikus fotókat készített.
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Túrázni sem szégyen!
Régebben nagy túrázó voltam, de a futás felváltotta ezt, így az elmúlt években kevés időm jutott a barangolásra. Pedig néha edzésnek sem rossz egy-egy keményebb túra, alapozásnak mindenképp jó, mi több, új helyeket fedezhetünk fel, ráadásul fejlődik az állóképességünk, ami a hosszú távok esetén kulcsfontosságú. Sokszor a nyolcvan–száz kilométeres távon éppen a megválasztott tempó milyensége, dinamikája dönti el, hogy sikerül a táv vége, úgyhogy én mostanában ismét elkezdem a túrázást is, egyfajta menetgyakorlatként beillesztve az edzéstervembe, ami jól jöhet az Ultra-Trail Hungaryre való felkészülés során. A túrákat ráadásul összeköthetem a hátizsákos edzéssel is, amiről már írtam itt korábban a Csupasporton is, és időnként régi-új hobbimmal is, a vadkempingezéssel, amit mostanában szintúgy újra szeretnék elkezdeni. Úgy tűnik, az időjárás is kezd jobbra fordulni, így semmi sem állhat a kirándulások útjába.
