A rendezvényszervezőként dolgozó Székely Réka hét éve fut rendszeresen, egy jordániai nyaralás alkalmával döntötte el, hogy állandó része lesz életének ez a mozgásforma.
„Hét éve futok rendszeresen, mert bár előtte is próbálkoztam vele, akkor még nagyon nem tetszett – mondta Székely Réka. – Ha a labda után kellett futni, még elment, de önmagában a futás nem tetszett. Tipikusan az a gyerek voltam, aki bár mozogni szeretett, a Cooper-teszt volt mindig a mumusa. Évek óta terveztem már, hogy a munka mellett beiktatom a rendszeres sportot, de sokáig a kifogások nyertek a mozgással szemben.
Az áttörést egy kétezertizennégyes jordániai nyaralás hozta el, amikor két lány is nagyon motiválóan hatott rám: egyikük mindennap elment a sivatag közepére szaladni, amit egyszerre tartottam őrültségnek és iszonyatosan menőnek, másikuk pedig elmesélte, hogy ő mindennap még munka előtt, hajnalban tudja le az edzéseit.
Hazatérve a nyaralásról én is elkezdtem meló előtt, kora reggel sportolni. A futásokat két-három kilométeres távokkal kezdtem akkor ősszel, és hamar lett egy konkrét célom is: a tavaszi Vivicittá hét kilométeres távjának teljesítése. Ezt sikeresen lefutottam, majd elkezdtem járni közösségi edzésekre a Nike Futóklubba, és szépen lassan beszippantott a futás világa. Ezután hosszabb versenyekre is neveztem, jött az első tíz km, majd csapatban teljesítettük az Ultrabalatont, aztán jöttek a félmaratonik és a maratonik immár Markocsán Sándor, a Sanyoszistálló edzőjének felkészítésével.”
A 31 éves sportoló 3:40:28-as idővel másodikként ért célba az augusztus elején megrendezett Korinthosz 42 kilométeres távján, a beérkezéskor fogalma sem volt, hányadik lett.
„Három éve és tavaly is voltam a Korinthoszon, kétezertizennyolcban váltóban teljesítettük a nyolcvan kilométeres távot az egyik barátnőmmel, tavaly egyéniben futottam le a negyvenkét kilométert. A kétezerhúszas esemény nagyon fontos helyet foglal el a szíveben, mert az előző évben sérült voltam, így ez volt a visszatérőversenyem, itt bizonyítottam be magamnak, hogy képes vagyok újra hosszabb távot is lefutni. Tavaly is második lettem, akárcsak most, de akkor más körülménynek között: éjszakai rajt volt, fejlámpával futottunk végig, kis mezőnyben.
Az idén eredetileg a nyolcvan kilométeres távon akartam indulni, ám a tavasszal rengeteg munkám volt, így nem tudtam annyit futni, amennyit szerettem volna, ezért maradtam a negyvenkét kilométeres futamnál.
A verseny alatt csak magammal foglalkoztam, zenét hallgattam; óvatosan indítottam, mert tudtam, hogy egy maratoni nem kevés, így próbáltam tartalékolni a végére. Most sokkal több induló volt, mint tavaly, és az elején tíz-tizenöt versenyző elszaladt mellettem, de nem csináltam belőle hiúsági kérdést, mondván, bár az előző évben ezüstérmes voltam, most hátrébb vagyok. Tényleg csak az volt a célom, hogy jól érezzem magam. A cél előtti utolsó tíz-tizenkét kilométeren bedaráltam a mezőnyt, egyébként fogalmam sem volt hányadik helyen állok – amikor áthaladtam a célkapun, és mondták, hogy második lettem, igazi meglepetés ért.”
A rendezvényszervezőként dolgozó Székely Réka újabban úszni is jár, és a csíkszeredai félmaratonira készül.
„Civilben rendezvényszervezőként dolgozom, és az utóbbi fél évben rengeteg időt töltöttem a medence partján a különböző vizes sport események szervezése során, így szép lassan én is kedvet kaptam, hogy csobbanjak a medencében.
Az utóbbi hetekben keresztedzésként rendszeresen úszom, és bár a technikámon lenne mit csiszolni, nagyon lelkes vagyok.
A következő versenyek? Szeptemberben a Csíkszeredai Futófesztiválra utazom, amelyen félmaratonin állok rajthoz, októberben pedig egy terepverseny van tervben a Vértesben. Az utóbbi időben a legnagyobb élményt az adta, hogy ismét visszataláltam ahhoz, amiért elkezdtem futni: élvezek minden edzést, várom, hogy futhassak, és közben nagyszerűen érzem magam.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
