Természetesen honlapunk is beszámolt róla, hogy a hétvégén Berlinben a kenyai Eliud Kipchoge 2:01:39 órára javította a maratoni futás 2014 óta érvényes világrekordját, ahogyan azzal is foglalkoztunk, hogy lehet-e esetleg két órán belüli maratont futni. S noha Kipchoge mostani csúcsa nem a lehető legtökéletesebb körülmények között született, azért egyértelmű, hogy alapvetően minden részletnek össze kell állnia a sikerhez és a rekorddöntéshez.
Nyulak. Másként mondva irammenők, akik egy bizonyos ideig a rekorddöntésre készülő futóval mennek, ők húzzák előre, aztán miután megtették kötelességüket, kiszállnak vagy lassítanak, a befutó után pedig megkapják a jutalmukat: egy-egy nyúl néhány ezer dollárt szokott kapni a segítségért cserébe. Berlinben Kipchoge-nak is segítettek a nyulak, kevesebb mint egyórás félmaratont futottak, viszont nem bírták olyan sokáig a rekorder hatalmas tempóját. A tervek szerint 30 kilométerig segítették volna az irammenők Kipchoge-ot, de 25 kilométernél az utolsó nyúl is leszakadt, a kenyai klasszis azonban nem lassított, és végül sikerült neki a csúcsdöntés.
Erős mezőny. Ez a feltétel némiképp párhuzamba vonható a nyulakkal. Nem baj, ha a rekorddöntő futó mellett még néhány világklasszis rajthoz áll, akik vagy a nyulak között szerepelnek, s esetleg feláldozzák magukat társuk sikeréért, vagy szintén a csúcsra hajtanak, húzzák egymást, aztán kiderül, ki viszi el a pálmát.
Időjárás. A szakemberek szerint valamivel tíz fok alatti hőmérséklet az ideális a futáshoz (ehhez képest Berlinben 16 fok volt). Nem véletlen, hogy ősszel és tavasszal rendezik a legtöbb futóversenyt, és az sem baj, ha délelőtt kezdődik a viadal, amikor még nincs annyira meleg
Terep. Az elmúlt években a berlini maratoni halmozta a rekordokat, amely a kedvező időjárás mellett a pálya vonalvezetésének is köszönhető – 2003 óta a mostani a hetedik csúcsdöntés.
A bbc.com cikke rámutat, hogy a bostoni vagy éppen a londoni maratoni terepe is hullámzóbb, mint a berlini út, amely a tengerszint feletti 38 méteres magasságból indul, nem haladja meg az 53 métert, és nem megy harminchét alá.
Ráadásul a londoni pálya például kanyargósabb, és a Temze partján gyakran a szél is nehezíti a futók dolgát.
Frissítés, ruházat. Nem is lehet kérdés, hogy a legjobbak tökéletes felszerelésben futnak, gyakorlatilag a lábukra öntött cipőben, de fontos, hogy kitapasztalja a futó, melyik a számára legkényelmesebb ruházat, és még lényegesebb, hogy mikor és milyen frissítőt, gyümölcsöt, energiaszeletet érdemes magához vennie; s ha fontos az íz, akkor legyen olyan kéznél, hiszen minden apróság számít.
Ha megnézzük Kipchoge berlini rekordját, láthatjuk, hogy a nyulak és az időjárási körülmények sem voltak tökéletesek, szóval még lehet javulni.
Mikola Bence kollégánk grafikáján pedig azt mutatjuk meg, az elmúlt több mint száz évben hogyan változott a maratoni világcsúcsa – és magyar rekordja.
