A héten gyakorlatilag bárhová kattintottam, szinte csak a téli, havas futással kapcsolatban találtam cikkeket, persze ez nem meglepő, hiszen tél van, és a futás érdekel a leginkább. A hófutás gyönyörű, viszont akkor, amikor a fehér leplet már letapossák, vagy kissé latyakossá válik, sokkal nagyobb koncentrációt igényel, hiszen folyamatosan figyelni kell, hová lép, nehogy elvágódjon az ember.
Ami viszont csodálatos, hogy a megtett kilométereket sokkal többnek érezzük, mert fizikailag is megterhelőbb hóban futni.
Hó volt, hideg volt, de jó volt – a pulzus is!
Kedves futómentorom utólag felvilágosított, hogy mehetnék ilyenkor simán a terepcipőmben, mert a rücskök miatt jobban tapad majd, mint az aszfaltos Sauconym, s ami szintén jó hír: végre boldoggá tettem a pulzusértékeimmel, a Polar Flow-ban látható görbék, számok, elemzések alapján megdicsért, hogy végre milyen szépen tartottam a pulzusomat a kívánt tartományokban.
Elárulhatom – de ez maradjon az én titkom 🙂 –, hogy ez nem volt annyira tudatos részemről, egyszerűen nem tudtam változtatni a tempómon, mert a talpon maradás volt a cél.
RUNNER’S WORLD HUNGARY (Facebook)
Figyelmet érdemlő cikk foglalkozik a lépésfrekvenciával, megtudhatjuk, hogy ezen adat birtokában tudunk-e fejlődni, vagy esetleg van-e probléma a futásunkban. A cikkben leírják, hogy a lépésfrekvencia-átlag 180, de persze ez is egyénfüggő. Az oldalon találtam még egy aktuális cikket, amelyben azzal foglalkoznak, milyen cipőben érdemes hóban, esetleg jeges talajon futni, s egy szemléltető videót is meg lehet nézni.
SPORTORVOS.HU (honlap)
Ezen az oldalon is a téli futással kapcsolatban kerestem anyagot, s találtam is: a sportorvos beszél a hidegben való futásról. Lényegre törően kapunk választ arra, a szervezetünk hogyan reagál, ha hidegben sportolunk, hogyan készüljünk fel rá, illetve az izmainkra milyen hatással van a hűvös évszakban történő mozgás.
FEJESDORA.COM (honlap)
Dóri honlapjára érdemes ellátogatni, amelyen a felkészüléseiről, egészséges táplálkozásra való áttéréséről olvashatunk anyagokat. Élvezettel olvastam, ahogy bemutatja kedvenc futóhelyeit.
Szeretek vidéken élni, és ott futni, de nagyon tudom irigyelni azt, aki a rakparton vagy a Gellérthegyen tud rendszeresen futni.
Amit még élvezettel olvastam, az Dóri Rotterdamban lefutott maratonija, szinte éreztem, hogy én is ott vagyok – íme, néhány sor a remek beszámolóból: „A 30-35 közötti szakasz számomra maga volt a pokol. Nagyon melegem volt és fáradt voltam, mindent összeittam, amit osztogattak.
Útközben sokan kidőltek, mert begörcsölt a lábuk, egyvalaki fel is adta, ő egy fának támaszkodva pihent és várta a mentőt. Sokan belesétáltak.
Szerintem ez mindenkinek egy mélypont volt. 35-nél vettem magamhoz az utolsó frissítőm, az aktivátor shotot. Nem tudom, hogy ennek hatására, vagy azért, mert már láttam a fényt az alagút végén, de 36-tól megtáltosodtam. Mentálisan nagyon vártam ezt a pontot, mert emlékeztem a holland férfi szavaira: a maratoni a 35. km-nél kezdődik. Igaza lett. Számomra is itt kezdődött el. Egyre jobban láttam magam előtt a végét: az utolsó 2 km-t, amikor beérek a városba és a tömegben befuthatok a célba.”
FUTAZAS.HU (honlap)
Az oldalt rendszeresen figyelem, ugyanis szeretem böngészgetni, hol, milyen verseny lesz külföldön. A február 10-én startoló barcelonai maratoni nevezését például már lezárták, de a február 24-i nápolyi futásra lehet még nevezni, márciustól pedig besűrűsödik a naptár, úgyhogy csodaszép kihívásokat találhat itt az, aki a „Blogra futottunk” rovatunk jelmondatát érvényesnek tartja önmagára, vagyis a lényeg az, hogy fussatok, fussatok!
