„2014 óta működik Veszprémben a futócsapat. Két BSI-s futónagykövetnek köszönhető, akik meghirdették és elindították a közösségi futásokat a városban, amihez aztán mi is csatlakoztunk Évával – meséli a VeszpRun vezetői közül Burián András. – Amikor őket másfelé sodorta az élet, megkérdezték, lenne-e kedvünk folytatni, így 2017-ben átvettük a szervezést.”
A csapat szépen alakult és bővült évről évre, hiszen sokaknak ez az egyetlen lehetőség kikapcsolódni munka után. Hetente két-három közösségi futást tartanak, a keddi állandó, amikor is általában tíz kilométeres távot tesznek meg hat perc/kilométer körüli tempóban.
A vasárnap a hosszú futásé, a csütörtök pedig önszerveződő nap, ami azt jelenti, hogy akinek kedve van, kiírja a csoportba, hogy a többiek is csatlakozhassanak.
„Alapvetően egyetemistákkal indultunk annak idején, de most már elég vegyes a csapat, húsztól hetvenéves korig minden korosztály képviselteti magát. Van egy húsz-huszonöt fős fix mag, akik nagyon összetartanak, bármiben lehet rájuk számítani, szinte minden héten velünk tartanak” – hangsúlyozza Buriánné Káldosi Éva.
A futóklub együttműködik a Pannon Egyetemmel, testnevelés aláírást adnak azoknak a hallgatóknak, akik részt vesznek a futásaikon. A helyi sportegyesülettel (SVSE) is kapcsolatban állnak, gyakran edzenek együtt. A már összeszokott kis csapat tagjai mindannyian szeretik a közösséget, a közös programokat.
„Van egy futótársunk, aki három éve csatlakozott – hozza fel a példát Éva. – Mondta nekem, hogy a barátai kérdezték, miért nem járnak el valahova szórakozni, társaságba. Erre azt válaszolta, hogy ő ide jár szórakozni, neki itt van a társasága. Ebből is látszik, hogy nagyon jó hangulatban zajlanak a futások, szinte már mindent tudunk a másikról, baráti viszonyok alakultak ki, feltöltődve megyünk haza utána.”
A társaság legtöbbször a városban fut, vannak állandósult, megszokott köreik, amiket ismernek és szeretnek. Bár tíz kilométert nehéz úgy összehozni, hogy ne legyen benne ismétlés, azért igyekeznek változatosságot belevinni az edzésekbe. Néha kimennek terepre is, bár most, hogy korán sötétedik, inkább a városon belül maradnak.
„Minden héten arra megyünk, amit a többség szeretne, ha arra van igény, hogy könnyebb vagy kicsit erősebb legyen, aszerint változtatunk – mondja András. – Nyilván mindig van határozott elképzelésünk, de rugalmasan alakítjuk közben. Néha tizenegy vagy tizenkettő is lehet az előírt tíz kilométerből, itt az együtt töltött minőségi idő a lényeg.
A mottónk: laza, beszélgetős tempó.”
A csapat bármilyen körülmények között elindul, akár esik, akár fúj, szinte sosem maradt még el a program. Néhány évvel ezelőtt még rákérdeztek, lesz-e futás, de ma már tudják, akkor is kimennek, ha mostoha az időjárás.
„Előfordult, hogy ónos eső esett, amikor meghirdettük az edzést – meséli András. – Felhúztuk a szöges cipőt, és elindultunk. Kettőnkön kívül akkor egy futótárs jött el velünk. Van ilyen is. De amikor felkérésre nyilvános eseményt szerveztünk, előfordult, hogy nyolcvanan voltunk, rendőrségi felvezetés is kellett.”
A házaspár gyermekei is futnak. András egyetemista, ő már Budapesten él, viszont így is aktívan részt vesz a kiemelt események szervezésében. Zsófi tizennyolc éves múlt, ő rendszeresen fut velük, idén teljesítette az első maratoniját.
„Azt mondta nekem jó pár éve, »Anya! Egyszer szeretnék olyan elvetemült lenni, mint te!« Ez azóta bekövetkezett” – meséli Éva.
A közösség olyan kiemelt eseményeket szokott szervezni, mint a Valentin-napi futás, a Yours Truly, a Lépcsőfutás vagy az Újévindító. December 6-án kerül sor a Mikulás-futásra, ilyenkor beöltöznek, és miközben bejárják a várost, szaloncukrot és jókívánságokat osztogatnak az embereknek. December 27-én hetedik alkalommal rendezik meg a Bejglimaratont. Alsóörsről indulnak, elfutnak Balatonalmádiba, a mólóra, majd vissza Alsóörsre, majd át Csopakra és onnan is vissza. Mindez kétszer megismételve már egy maratoni távot tesz ki, de bárhol be lehet csatlakozni, rövidebb szakaszra is. Változatosak a rendszeres edzések és az események is.
Vajon mi motiválja a szervezőket, miért szeretik a közösségi futásokat?
„Egyrészt, mert rendszeresen sportolunk, mindig levegőn vagyunk, és hasonló gondolkodásúak társaságában töltjük az időt – válaszolja Éva. – Másrészt edzőként és pedagógusként örömmel tölt el az is, amikor ajándékot vagy motiváló üzenetet készíthetek a csapatnak. Jó érzés, hogy szeretnek velünk futni, ez nekem jelent sokat.”
„Évek óta nem futottam egyedül, idén egyszer megpróbáltam, de különösebben nem töltött el örömmel. Egyedül nagyon nehéz bármit is elkezdeni. Ha közösségben futsz, még ha fáj is, nehéz is, mindig ott van valaki, aki tartja benned a lelket, és akkor nemcsak utána érzed, de jó, hogy kimentem, hanem közben is megvan ez a jó érzés” – összegez András.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
