Kicsit tekintsünk vissza: összességében milyen volt a kétezerhuszonnégyes éve?
Talán mondhatom, hogy sok szempontból a kétezerhuszonnégyes volt az eddigi legeredményesebb szezonom – mondta Lantos Borbála. – Talán jó időben találkozott egymással a sok edzés és az a hegyi rutin, ami az évek során folyamatosan rakódik rá egy versenyzőre, és ami adott esetben a sky-típusú versenyeken sikerre vezethet. Ezenkívül kellett az edzőm, Peto Frano útmutatása, illetve szükségem volt egy kis szerencsére és sok egyéb más tényezőre is.
A tavalyi volt az első olyan évem, amikor a szlovákiai felkészülések helyett az edzéseimet kizárólag Magyarország szerintem legszebb hegységében, a Bükkben végeztem. Ez a hely nemcsak minden évszakban gyönyörű, de a lehetőségek tárháza szinte kifogyhatatlan a hegyi futás terén, legyen szó sky, terep, vagy hegyi felkészülésről.
Ha pedig kellően megismerjük a Bükk ösvényeit, itt is hasonlóan technikás terepeken edzhetünk, mint az Alacsony-Tátrában. Nekem pedig szerencsére Felsőtárkányból minden adott ehhez.
A sky-szezonban tizenkétszer lehetett ott női dobogón, négy országban versenyzett. Ez hogyan maradt meg az emlékezetében?
A tavalyi év fő célja a szlovák Skyrunning Liga volt, ahol kétezerhúsz után ismét sikerült az összetett első helyén végeznem. Itt öt futamon négyszer állhattam a dobogón, és egyszer a negyedik helyet szereztem meg. Ezenkívül több ikonikus Alacsony- és Magas-Tátrabeli versenyen szintén dobogóra állhattam. Itthon az MSTSZ Magyar Terepfutó Bajnokság sky-kategóriájában sikerült nyernem, de talán mégis a Lengyel Skyrunning Vertikál Bajnokság negyedik helye volt a legértékesebb számomra. Továbbá indultam szlovák hegyifutó szakágban is, ahol bajnoki hatodik helyen végeztem.
Mely versenyeket emelné ki?
Minden versenyemre szívesen emlékszem vissza, nem nagyon emelnék ki egyet külön közülük. Az összes tavalyi verseny a szívemhez közeli, de talán a szlovák tátrai Zöld-tavi felfutó, a Plesnivec Skyrun, a Király-hegyi vertikál versenyeket éreztem a legjobbnak, vagy a Gáspár-csúcsfutást a maga 8.7 kilométerével és ezeregyszáz méter szintemelkedésével a lengyel Tátrában, ahol sokáig a harmadik helyen futottam, és végül a negyedik helyen értem célba.
Azonban így is végtelenül örültem, hisz ez lett az eddigi legjobb lengyel bajnoki eredményem. De jól ment itthon a Muzsla vagy a Bükki Kilátások FunRun-ja is. Ami a legfontosabb volt, hogy szinte az összes tavalyi versenyen sikerült javítani az addigi legjobb időmön.
Volt olyan verseny, amely nem úgy ment, ahogyan azt előzetesen eltervezte?
Az idény utolsó két-három versenyén már éreztem a több mint tíz hónapra nyúló versenyszezon fáradtságát. Egyetlen versenyt, éppen a spanyolországi Skyrunning Vertikál Európa-bajnokságot érzem kudarcnak, ugyanis nagyon jó formában utaztam ki, de a felénél begörcsölt a vádlim, ami meg is pecsételte a versenyemet. Nagyon sajnáltam, mert korábban még nem történt velem ilyen és sokkal több volt abban a futásban, mint ami végül lett. Ráadásul egy olyan lány is előttem végzett, akit simán legyőztem a szlovák válogatón.
Előretekintve: milyen céljai vannak az esztendőre?
Egyelőre még csak tervezzük az idei versenynaptáramat, a tavalyi volt sorozatban a hatodik külföldi versenyszezonom.
Hat év folyamatos versenyzés, utazás, a kellő motiváció fenntartása nemcsak fizikailag, de mentálisan is kimerítő. Ráadásul szinte az összes Magas- és Alacsony-Tátrabeli skyrunning-versenyen álltam már dobogón, ahol szerettem volna. De mivel a kezdetektől ott versenyzem, én igazán ott vagyok otthon, abban a közegben érzem azt az örömet, amit a hegyifutás adhat.
Ami egyelőre biztosnak látszik, hogy egy verseny erejéig kipróbálom majd magam egy hatvanöt kilométeres bükki ultrán kora tavasszal, és remélem ismét bizalmat kaphatok, és idén is viselhetem majd a válogatott mezt a Skyrunning-világbajnokságon.
Fotók: Lantos Borbála/ Facebook
