Nézzünk még vissza egy kicsit: milyen volt a 2023-as éve?
Sajnos sérüléssel kezdtem, ez pedig mentálisan eléggé megterhelő volt – mondta Szemerei Levente, az egyik legjobb magyar maratoni futó a Csupasportnak. – A hazai rendezésű világbajnokságra azonban mindenképpen meg akartam szerezni a kvalifikációt. Az év első maratoniját Bécsben a maratoni országos bajnokság keretein belül futottam, és habár egyéni csúcsot döntöttem, nem úgy ment, ahogy azt elterveztem. A világbajnokságra való egyenes ági kijutáshoz csak húsz másodperc kellett volna, ami eléggé zavart, ám végül zöldkártyával ott lehettem a vébén. Remekül sikerült a verseny, jó formában éreztem magam, közel kerültem az egyéni csúcsomhoz, végül a negyvenedik helyen értem célba, aminek kifejezetten örültem.
Sokat köszönetek a hazai vébének, rengeteg erőt merítettem belőle a folytatásra. Rá pár hétre egyéni csúccsal nyertem meg a Varsó Maratont, ez sűrű időszak volt, egy hónapon belül kétszer teljesíteni a távot.
A lengyel futás után pihenő következett, majd Montenegróban indultam egy félmaratonin, ami már az idei felkészülésemet szolgálta. Habár az egyéni csúcsomtól negyven másodperccel elmaradtam, ám pihenő után, kevés edzéssel a lábamban nem volt ez rossz, sőt reményt adott a folytatásra.
A budapesti világbajnokság vagy az egyéni csúccsal megnyert Varsó Maraton volt a nagyobb élmény?
Toronymagasan kiemelkedik a budapesti vb. Kiváló volt az egész esemény, mindenhonnan pozitív visszajelzések jöttek, itt, Kenyában is csak jókat mondanak a rendezésről. Örültem, hogy sok szurkoló látogatott ki a versenyszámomra, sokan először láttak testközelből ilyen jellegű versenyt, remélem tetszett nekik.
Említette, hogy Kenyában van: hogy halad a felkészülése?
Ez már sorozatban a harmadik év, hogy télen Kenyában készülünk. December harmincadikán érkeztünk meg és február hatodikáig leszünk itt. Általában csak tavasszal kezdem meg a versenyszezont, de most február tizennyolcadikán a Sevilla Maratonon már ott leszek. A rajt előtt két héttel utazom haza, vissza kell rázkódnom az európai klímába, ekkor már a könnyítés lesz a lényeg. Jelenleg remek formában vagyok, jól mennek az edzések, ám figyelni kell, mert könnyen meg lehet sérülni, nem szabad túl gyorsan futni. Bizakodom az idény előtt. A körülmények jók, minden szuper, a napokban lett jobb az időjárás, reggelente tizenöt fok van, míg délután huszonötöt mutat a hőmérő. Hétvégén napi egy, míg hétköznap napi kettő edzésem van, a vasárnap a leglazább, akkor rápihenünk a következő hétre.
A kedd és a csütörtök a két erősebb nap, ilyenkor fél hétkor kezdek húsz-harminc kilométerrel, de előfordult, hogy negyven is összejött. A többi napon nyolc órakor indulok és tizennyolc-húsz kilométerrel nyitok. Erős napokon vagyok túl, de ezt követően könnyebb lesz, hiszen közeledik az első versenyem, valamelyest vissza kell venni.
Ha nem futok, akkor a legtöbbször pihenek, de előfordult, hogy elmentünk sétálni a környező erdőbe és voltunk szafarin is. Nagy élmény volt, láttunk egészen közelről zsiráfot vagy éppen krokodilt is, de ellátogattunk egy olyan tóhoz, ahol négyszázhetven madárfajta él. Elképesztő látvány volt.
Ám, ha jól tudom, volt néhány kemény napja…
Ételmérgezést kaptam, ami miatt egy hétig rosszul voltam, közel negyvenfokos lázzal. Nem akart kijönni belőlem semmi, ezért tartott a kelleténél tovább… Próbáltam futni, de érezem, hogy ez még nem az, aminek lennie kéne, így pihentem még egy-két napot. Természetesen legyengültem, de már jól vagyok, remélem nem befolyásolja nagyon a versenyformám. A probléma az lehetett, hogy vettünk egy utcai árustól előre felvágott gyümölcsöt, valószínűleg nem kellett volna…
Gőzerővel készül a kihívásokra, milyen céljai vannak az évre?
Mivel olimpiai évben vagyunk, ez lebeg a szemem előtt. Párizsig két maratonin veszek részt, először februárban Sevillában, majd áprilisban Bécsben. Ez a két lehetőségem van, hogy kvalifikáljam magam az olimpiára, nagyon nehéz lesz, kevés az esélyem, de mindent megteszek érte.
