Portálunkon korábban esett már szó a swimrunról, amely – bármennyire meglepő… – úszásból és futásból áll. A helyzet persze ennél bonyolultabb, a Svédországból származó sportág (Stockholm szigetvilágában rendezték az első versenyt még 2006-ban) világbajnokságát ÖtillÖ-nek nevezik, ami annyit tesz, hogy »szigetről szigetre«.
A swimrunhoz olyan helyszín kell, amely alkalmas a sziklás terepfutásra, és van tenger is, szóval ilyen tekintetben a Balatont nehéz elképzelni a lehetséges „házigazdaként”.
Mivel nagyszerű amatőr triatlonosunk, Cser Beatrix Svédországban él, természetes, hogy kipróbálta a swimrunt. Már 2014-ben is belekóstolt, a minap pedig egy karlskronai versenyen indult, és ahogyan fogalmazott, a kényelmes, városnézős teljesítés helyett ámokfutás lett belőle – nem hiába, mert párjával, a gyakorlott Patrickkal (akinek már van vb-kvalifikációja) másodikként zártak. Eredetileg egy nővel vett volna részt az erőpróbán, ám ő megsérült, és a sors úgy hozta, hogy Bea és Patrick legfőbb ellenfele éppen Patrick megszokott swimrunpárja, no meg az ő felesége lett.
A pár jelen esetben nagyon fontos, a két csapattagot ugyanis gumikötél tartja össze, ami mindkét fél derekára van kötve – a két ember nem távolodhat el egymástól öt méternél messzebbre, vagyis végig együtt kell úszniuk és futniuk, meg persze húzni a másikat, ha annak éppen gondjai vannak.
„A mi kis városi versenyünk 13.8 kilométer volt, ebből tizenkettő a futás és 1.8 kilométer az úszás. A leghosszabb futás ezernyolcszázkilencven méter, a leghosszabb úszás négyszázhatvan méter, összesen tíz úszásra és tizenegy futásra felosztva – írta a Csupasportnak küldött beszámolójában Cser Beatrix. – A lényeg, hogy gyorsan fuss, gyorsan válts, tehát futás közben vedd fel a sapkát, ami kötelező az úszáshoz, a szemüveget, ami viszont nem kötelező, Patrick és a legtöbb gyors srác például anélkül úszik. Aztán vedd fel a teát, azaz a tenyérellenállást, húzd fel a ruhád cipzárát, amit lehúztál, ha futás közben meleged volt, mint nekem, és mikor futva odaérsz a mólóhoz vagy sziklához vagy épp a létrához – attól függően, hogy hol mész be a vízbe –, csak kapd a lábad közé a bóját, és ugrás, lehet úszni. Kifelé ugyanez a koncepció. Mikor leállsz az úszással, azonnal bója ki, lehetőleg jó irányban, mert ha rossz irányban veszed ki, nagy bukfenceket lehet vetni a vízben, és időt vesztesz.”
Hogy hősünknek melege volt ujjatlan neoprén ruhájában, az abszolút érthető, hiszen kilométerenként 3:50-4:10 perc körüli tempóval tudta le a futást, úgyhogy alig várta az úszásokat, hogy felfrissülhessen. Szerencséjére nem tudta, hogy a futótáv húsz százalékát terepen kell teljesíteni, mert instabil bokaszalagja miatt nem igazán fekszik neki a murva.
A fentebb említett másik párossal rendre előzgették egymást, hatalmas csatát vívtak.
„Az utolsó úszás utolsó ötven méterén belehúztak, és leelőztek bennünket. Valószínűleg ez volt a taktikájuk, mert a kimászásnál létra volt, tehát csak azután tudtál kimenni, hogy megvártad, míg az előtted lévők felmásznak rajta.
Mikor felértünk, szóltam Patricknak, ha bírja, futhat gyorsabban, és nyugodtan húzzon a kötéllel. A záró ezer méter következett, emelkedőn kellett felfelé mennünk a főtéren lévő célhoz. Nem kellett húznia, mindent beleadtunk, én is futottam minden erőmmel, de nem sikerült befognunk őket.
A srác a csapatukban nagyon tud futni, a feleség meg csak lengedezett mögötte a kötélen… Egyébként azon az utcán futottunk végig, ahová masszázsra szoktam járni – gyorsan be is véstem a fejembe, hogy másnap bejelentkezem! A lényeg, hogy huszonegy másodperces hátránnyal lettünk másodikok.”
Cser Beatrix nagyon jó élményként tekintett erre a swimrunversenyre, azonban továbbra is a triatlon marad a középpontban. Végre Svédországban is részt vehet helyi viadalon, és bár Ironmant továbbra sem rendezhetnek az országban, a Sala Silverman nevű féltávú versenyt megtartják jövő vasárnap – ezen már többször is szeretett volna elindulni az 1976-os születésű sportoló.
Október elején Barcelonában szeretne versenyezni, jelenleg úgy fest, az ottani Ironmant lebonyolíthatják, tehát edz, és készül rá – ellentétben a féltávú világbajnoksággal, amelyet szeptemberben Utah-ban rendeznek, de az Egyesült Államokba jelenleg nemigen lehet bejutni.
Honfitársunknak szerencséje volt, neki még megengedték, hogy áttegye a nevezését 2022-re, ráadásul nagyon örül is, hogy Új-Zélandra utazhat. Reméljük, nem jön közbe semmi, és jövő decemberre már zárójelbe tehetjük a koronavírus-járványt.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
