Két éve megígérte, most hazavitte a kislányának a hőn áhított Ub-trófeát

Szóval hazavitte kislányának a hőn áhított trófeát.

Igen, és mindenki nagyon boldog, a családtagok és a barátok is – mondta Erős Tibor, aki 17:35:02-es idővel győzött az Ultrabalatonon. – S hogy miért is kiemelt jelentőségű ez a nagy trófea és miért sikerült ezt a szuper eredményt elérnem? Egyértelműen nem azért, mert esetleg többet, jobban vagy másképp edzettem volna, mint a többi kiváló versenytárs, hanem azért, mert volt egy helyzet, ami mondhatom, hogy beégett a fejembe. Kétezerhuszonkettőben, az első Ultrabalatonom után a díjátadón a sátorban Liza kislányom megkérdezte, hogy Bódis Tamás miért kapott egy nagyon nagy serleget és nekem miért nem adtak? Akkor azonnal rávágtam a választ, hogy az csak a legjobbnak jár, de ígérem egyszer elhozom neked.

Erre csillogó szemmel annyit mondott, hogy oké. Talán nem is tudja, hogy micsoda hitet, erőt és kapaszkodót adott ezzel nekem. Erős vágyam lett, kimondtam akkor ott egy olyan mondatot, amit nem felejtettem el. És tudjuk, a szavaknak erejük van. Nálam ez a pluszerő volt az, ami a győzelemig vitt.

Másfél hónappal a Hollandiában megnyert huszonnégy órás futás után érkezett az Ultrabalatonra. Milyen formában volt? Kipihente magát?

Az Ub-teljesítést figyelve a forma volt talán a legnagyobb kérdőjel, hiszen nem lehetett tudni a hollandiai huszonnégy órás verseny utáni egy-két órás edzések adataiból, hogy hogyan „működöm” majd egy újabb kétszáz kilométer feletti távon, történik-e valami váratlan, ami azért benne van a pakliban. De úgy gondolom, bátorság kell az élethez és a sporthoz is, így tizenkilencre lapot húztunk. Nagyon örülök, hogy bejött.

Milyen célokat tűzött ki a rajt előtt?

A mezőnyt átnézve láttam, hogy több külföldi versenyző érkezik, mint eddig, és köztük van a norvég favorit, Simen Holvik, aki tavaly második lett a Spartathlonon. Persze így is a dobogót céloztam meg, de legbelül győzelmi vágyam volt, amiért elég sokat is tettem.

Azt írta a célba érkezést követően, hogy okos futással nyert. Mit ért ezalatt?

A futásom, valamint versenyzésem mindig tervezetten zajlik, szóval az okos szóval itt arra utaltam, hogy semmiképpen sem akartam elfutni. Az emberek nagy része így jár, mert elviszi a hév, megrántja a mezőny vagy egy versenytárs, esetleg csak azért, mert könnyű elfutni az elejét. Az én egyik kiemelhető erősségem a kitartás, erre alapozva építettük fel Maráz Zsuzsanna edzőmmel a taktikát.

Hogyan alakult a verseny?

Ahogy az várható volt, be is kezdtek az erős külföldi futók az elején, egyre jobban távolodtak tőlem, és már látótávon kívül került az első három. Majd hetven kilométer körül újra felbukkantak, együtt haladtak, és mint egy mágnes, elkezdtek vonzani. Észrevétlenül, de egyre közelebb kerültem hozzájuk, okosan, nem elengedve a pulzuskontrollt, aztán körülbelül nyolcvan kilométernél beértem Simen Holvikot, akinek láttam mindkét vádliján a Spartathlon tetoválást. Mellé érve gratuláltam neki a tavaly futott szuper Spartathlon-eredményéhez, majd egy kicsit magasabb tempóra váltottam, hogy érezze, én teljesen rendben vagyok.

Persze rutinos ultrafutó és nem is erőlködött nagyon, de a másik rivális, Luka Videtic igen, sőt, vissza is vette a vezetést. Ez ment három-négy kilométeren keresztül, és szerintem ő nem figyelt eléggé, így a magasabb pulzus nem jött jól neki. Sikerült megelőznöm, és egyre nyújtottam a lépteim, aztán elindult a hosszú leszakítás és elnyúlás próbája.

Először három, majd nyolc perc lett az előnyöm, és így nőtt szépen a köztünk lévő távolság.

Mi okozta a legnagyobb kihívást?

Az erősödő szembeszél, és az eső, ami többször is eláztatta mindenem.

Hogy érezte magát a gálán?

Gyönyörű napsütésben jó volt ott lenni a balatonfüredi versenyközpontban és látni a csapatok folyamatos beérkezését és fotózkodását, na meg persze az ünnepi hangulatban jó élmény volt fogadni a gratulációkat. Mindenki arra volt kíváncsi, hogyan lehetséges egybe így körbefutni a Balatont, hiszen többen nagyobb csapattal nem tudtak olyan idővel beérni, mint én egyedül. Szinte ezek a mondatok minden találkozónál elhangzottak, bevallom, jó érzés volt. Mivel idén én is kiemelt résztvevője voltam a BioTechUSA és az NN Ultrabalaton Charity programnak, szinte mindenhol ennek a kampánynak a molinója volt látható, és fura volt saját magam látni ilyen nagyban. De örültem a kivételes lehetőségnek, mert a programnak köszönhetően közel huszonhárommillió forint gyűlt össze, ami szinte felfoghatatlan. A díjátadó gála a nap fénypontja volt, és talán mondhatom, hogy számomra az Ub legjobb része, hiszen a dobogó legfelső fokán állhattam és a teljesítményemnek köszönhetően magasba emelhettem az abszolút győztesnek járó hatalmas trófeát. Ez nagy örömömre kislányomnak, Lizának is a kedvenc kupája lett.

Szép eredményeket ért már el pályafutása során. Ezt a győzelmet hova helyezné?

Az Ultrabalaton Magyarország legkülönlegesebb versenye, egy egyéni győzelem szerintem többet ad mindennél, a szervezők magas színvonalú versenyt hoznak tető alá, ráadásul nem mindennapi gyönyörű környezetben. Azért is ilyen fantasztikus egy Ub-győzelem, mert évről évre egyre népszerűbb, s azok is átérzik a különlegességét, akik akár egy rövidebb szakaszt futnak és csapatban teljesítik a kétszáztizenegy kilométeres távot, de az egyéni teljesítőket külön kiemelném. Az Ultrabalaton valóságos népünnepély, és jó a részese lenni.

Milyen célokat tűzött ki maga elé az évre?

Az Ultra Tisza-tó versenyen és a Korinthoszon ott szeretnék lenni, az ősz pedig még nyitott, több versenyre is hívtak már a szervezők, de még nem döntöttem. Ez az év sem könnyű, de okkal lett így tervezve, hogy erős és edzett legyek az őszi időszakra is. A cél pedig az, hogy a huszonnégy órás futást kedvezőbb időjárási körülmények között, jobb eredménnyel teljesítsem.